Pusztítás földön, vízen, levegőben

A magyarországi üvegházhatású gázkibocsátás csaknem háromszorosa került a levegőbe az ukrajnai háború első másfél évében. Óriási mértékű a vízszennyeződés, állatfajok kerültek a kipusztulás szélére. Oroszország akár fél évszázadra való természeti kárt okozott 2023 közepéig-végéig.

Vlagyimir Putyin birodalmi álmának leggyakrabban emlegetett áldozatai a halottak és rokkanttá váltak. Számuk a két oldalon közelít az 1 millióhoz, csak a támadók soraiban bő 500 ezerről szólnak az elemzések. Ezek és az infrastruktúra kárai mellett kevesebb szó esik arról, hogy mekkora környezeti rombolást szenvedett el Ukrajna. Összesített adatok minderről 2023 nyaráig-őszéig vannak.

Az Ukraine War Enviromental Consequences Work Group (UWEC) 2023. végi – az Ecoaction ukrán civil szervezet számításait felhasználó – tanulmánya a háború első másfél évéről közöl dermesztő adatokat. Tavaly őszig

több mint 150 millió tonna

szén-dioxid (CO₂) egyenértéknyi üvegházhatású gáz (ÜHG) került a légkörbe. Ez a mennyiség meghaladja Belgium (2021-ben 115 millió tonna) és Csehország (127 millió tonna) egy­éves kibocsátását, és közelít Hollandiáéhoz (180 millió tonna), Magyarországé pedig 57 millió tonna volt 2021-ben. E 150 millió tonna negyede a harci tevékenység, 36 százaléka a károk újjáépítésének a következménye. A tavaly szeptemberig mértek szerint a 37 millió tonna harci eredetű ÜHG-kibocsátás elsöprő többségét (25 millió tonnát) az inváziós erők üzemanyag-fogyasztása okozta. A honvédő csapatoké 7,1 millió tonna, a lőszerek használata 2,8 millió tonna CO₂-egyenértékért felelős.

Az UWEC összesítése szerint az egy hektárnál nagyobb tüzek száma a háború első évében harminchatszorosára (!) nőtt a háború előtti egy évhez képest, és továbbra is jelentős ÜHG-kibocsátási forrás maradt. Ezek a tüzek elsősorban a frontvonal közvetlen közelében keletkeznek, és közülük sok vezetett erdős területek pusztulásához. Ennek kibocsátási mennyisége 22,2 millió tonna CO₂-egyenérték 2023 őszéig, a teljes plusz-ÜHG 15 százaléka.

Járulékos hatás a légi közlekedés kényszerű eltereléséből is származik: a légtérzárások a nyugati fuvarozók számára fontos kelet–nyugati légi útvonalakat vágtak el Európa és Ázsia között. A légitársaságok kénytelenek kerülő utakat választani, ami hosszabb repülési időt, valamint többlet-üzemanyagköltséget és ÜHG-kibocsátást idézett elő: ennek a 18 havi mérlege 18 millió tonna CO₂-egyenérték.