Az orosz igazságügyi minisztérium „külföldi ügynökké” minősítette a legolvasottabb független hírportált, a Medúzát – derül ki a Válasz Online interjújából, amelyben Ivan Kolpakov, az orosz oldal főszerkesztője mondja el történetüket.
A szerkesztőség tagjai korábban a Lenta nevű portálnál dolgoztak, de 2014-ben – amikor rendre beszámoltak az ukrajnai háborús helyzet eseményeiről – az orosz kormány tárgyalt a portál tulajdonosával, Alekszandr Mamuttal, aki a Krím elfoglalása előtt néhány nappal kirúgta a főszerkesztőt, Galina Timcsenkót. Utódja korábban Putyin elnök adminisztrációjában dolgozott. Az új vezetéssel nem akart együtt dolgozni a hírrovat. Az újságírók néhány hét tanakodás után úgy döntöttek, hogy folytatják, új portált alapítanak, de nem Oroszországban. Lettország fővárosában, Rigában indították el a Medúzát. A névadáskor nem a tengeri állatra, hanem a görög mitológiai alakra gondoltak.
„Nincs ebben semmi új, a száműzetésben működő orosz újságírás a 19. század óta létezik” – mondja Kolpakov. – „Az elején úgy voltunk vele, hogy a Meduza jó kalózhajó lesz nagyjából húsz embernek, Oroszországban dolgozó riporterünk is csak három volt, és soha nem álmodtunk arról, hogy megismételjük a Lenta sikerét. Végül mégis ez történt, a Meduza a legnagyobb független szereplője lett az orosz médiapiacnak, és megváltoztatta magát az orosz nyelvű újságírást – formátumban, nyelvezetben, stilisztikában, technológiai megoldásokban. (...) Közben pedig vállalkozásként is sikeres lett, vonzotta az olvasókat és a hirdetőket, így pedig tényleg függetlenek és pártatlanok tudtunk lenni. A társadalom konzervatív és liberális feléről is éreztünk nyomást” – mondja Kolpakov, aki 2016 óta vezeti a lapot, Timcsenko pedig a kiadóvállalatot irányítja.
A lap sikeréhez hozzájárult a főszerkesztő szerint Timcsenko személyisége és elismertsége, ugyanakkor az is, hogy elsősorban a fiatal olvasótábort szólították meg. A dizájnerek, a fejlesztők az újságírókkal egy asztalnál ülve dolgoznak. A hatvan ember által működtetett portálnak mostanáig havonta 12-18 millió egyedi látogatója volt.
Az ügynökké minősítés a gyakorlatban azt jelenti, hogy ezentúl minden cikkük elejére – a közösségi médiában is – oda kell írni, hogy külföldi ügynök, kétszer akkora betűmérettel, mint amilyenből a szöveg áll. Ez a körülmény a hirdetőket is elriasztja, többségük nem szívesen konfrontálódik az állammal.
Az újságírók munkája is nehezebb lesz: „Ha ugyanis külföldi ügynöknek dolgozol, személyesen is azzá minősíthetnek. A céghez hasonlóan be kell számolnod a bevételeidről egy elég trükkös dokumentumban, amit elég könnyű elcseszni – következményként viszont pénzbüntetést, netán büntetőeljárást a nyakadba kapni. Eközben az oldal fölött folyamatosan ott lebeg a veszély, hogy blokkolják Oroszországban. Az lenne az igazi halál. A harmadik probléma pedig maga az újságírás.
Ha külföldi ügynöknek minősítenek, az tulajdonképpen állami plecsni arról, hogy hazaáruló és az ellenség kollaboránsa vagy.
Afféle mentális sárga csillag a kabátodon, amellyel elveszted a kormányközeli forrásaidat, nem beszélve az egyenruhás körökről, a szilovikokról. Emiatt aztán a sztorik jelentős részét nem tudod megírni, a külföldi ügynökökről szóló törvény ugyanis még az interjúalanyokat is veszélyezteti. Most fordult elő először, hogy amikor Galinával kiálltunk a kollégák elé, nem voltak terveink. Annyit mondtunk, hogy »srácok, itt a vége«. A csapat viszont úgy döntött, hogy folytatjuk. Mintha csótányok lennénk egy atomháborúban” – mondta a főszerkesztő.
Kolpakov szerint azért őket szemelhették ki, mert úgy érezhetik a kormány háza táján, a fiatal olvasótábor miatt ez a portál fenyegetést jelenthet Putyin rendszerére.
A Medúza főszerkesztője azt is elmagyarázza, amit Európában sokan nem értettek, hogy Navalnij, miután meggyőződhetett róla, meg akarják ölni, miért ment mégis vissza a hazájába: „Nem tudott másképp dönteni. Saját maga határozott a sorsáról, hogy a lehető leghatározottabban fellép Putyinnal szemben. Márpedig a hazatérés a lehető legerősebb döntés volt. Ha Oroszországon kívül maradsz, mindent elvesztesz, az életben nem lehetsz többet meghatározó politikai szereplő. Ha viszont hazatérsz, marad némi esélyed túlélni – és ha túlélsz, győzni fogsz”.
