„Putyin pária lett a nemzetközi politikában, ezért neki Kim Dzsong Un is értékes kapcsolat”

Külpol

Ukrajna lerohanása óta Oroszország egyik legnagyobb támogatója Észak-Korea. A világ utolsó sztálinista diktatúrájának vezetője, Kim Dzsong Un nemrég Oroszországba is ellátogatott kíséretével, ahol egy titokzatos üzletet is megkötött Vlagyimir Putyinnal. De mit szól ehhez Kína? Anna Fifieldet, a The Washington Post ázsiai tudósítóját kérdeztük Phenjan és Moszkva közeledéséről. 

magyarnarancs.hu: Kim Dzsong Unt ünnepélyesen fogadták Vlagyivosztokban a szeptemberi látogatásakor. Mondhatjuk, hogy Vlagyimir Putyin személyében végre igazi szövetségese lett?

Anna Fifield: Nem hiszem. Ez üzleti alapú kapcsolatnak, igazi érdekházasságnak tűnik. Azért akartak találkozni, mert mindketten jól járnak. Putyin pária lett a nemzetközi politikában, nincs sok barátja, ezért neki Kim is értékes kapcsolat. Utóbbinak pedig szintén jót tesz bármilyen nemzetközi szereplés a saját legitimációja megerősítésére. Azt nem tudni, milyen üzlet születhetett Vlagyivosztokban: a legtöbben fegyverekről és Észak-Koreának küldött élelmiszersegélyről beszélnek.

magyarnarancs.hu: Abból lehet valamire következtetni, hogy semmilyen közös nyilatkozat nem született?

AF: Ez nem meglepő, mert ezeknek az országoknak a vezetői soha nem tartották fontosnak a nyilvánosságot, az átláthatóságot. És nem is áll érdekükben. A 2018-as, 2019-es „diplomáciai őrület” idején írt alá Kim ilyeneket, amikor Donald Trumppal, Hszi Csin-pinggel és Putyinnal is találkozott, de adtak ki nyilatkozatot Dél-Koreával is közösen. Valószínűleg azok sem tartalmaztak mindent arról, amiben valójában megegyeztek.

magyarnarancs.hu: A közös fegyverüzletről lehet valamit tudni?

AF: Oroszországnak mindenhonnan kell lőszer, Észak-Korea lőszerei pedig kompatibilisek az orosz hadsereg hadikészletével. Már most van rá bizonyíték, hogy az elmúlt másfél évben is használtak az oroszok Ukrajnában észak-koreai fegyvereket, és az is kiderült, hogy ezek megbízhatatlan fegyverek. De még így is kellenek. Észak-Koreának pedig cserébe szüksége van mindenfajta támogatásra.

magyarnarancs.hu: Mennyire modern Észak-Korea fegyverállománya?

AF: Ezek főleg a szovjet érából származó vagy ugyanolyan fejlettségű, hagyományos fegyverek. Áttörést biztosan nem hoznak az ukrajnai háborúban. Észak-Korea rendelkezik nagyon modern fegyverekkel is, de arra semmi nem utal, hogy ezeket megosztaná Oroszországgal.

 
Vlagyimir Putyin és Kim Dzsong Un 2023 szeptemberében 
Forrás: Sputnik/Vladimir Smirnov/Pool via REUTERS

magyarnarancs.hu: Oroszország netán élelmiszerért vesz fegyvert?

AF: Nem teljesen. Észak-Korea lakosságának jelentős része alultáplált vagy éhezik, de Oroszország főleg gabonát tudna adni. Az pedig rizs formájában Észak-Koreában is sok van.

magyarnarancs.hu: Azt már tudjuk, hogy Észak-Koreának van atomfegyvere. Elképzelhető, hogy az oroszoktól kapott technológiával még komolyabb fenyegetést jelent majd a régióra?

AF: Ilyen típusú segítséget valószínűleg már évekkel ezelőtt kaptak az oroszoktól. Akkoriban sok észak-koreai atomtudós utazott Moszkvába és tanult ott a nukleáris technológiákról. Észak-Korea is bizonyította már, hogy rendelkezik a megfelelő tudással, így az a legfőbb kérdés, honnan szerzik be a szükséges hozzávalókat az atomfegyverekhez. Ebben segíthet most valamennyit Oroszország.

magyarnarancs.hu: Az észak-koreai propagandában hogyan jelenik meg Putyin?

AF: Általában erős szövetségesként állítják be, sokszor van szó a barátságáról, az „elszakíthatatlan kötelékről” Kim és őközötte. Oroszország kevésbé problémás Észak-Korea számára, mint Kína. De arra azért mindig ügyelnek, hogy Kimet Putyin egyenrangú partnereként mutassák be, lehetőleg úgy, hogy Putyin akart találkozni és üzletelni vele. Mindent úgy kereteznek, hogy egy nagyhatalom Észak-Korea elé járul.

magyarnarancs.hu: Arról lehet tudni valamit, hogy hány észak-koreai munkás vett részt a lerombolt és elfoglalt ukrán városok újjáépítésében?

AF: Az ENSZ szankciói alapján egynek sem kellene részt venni, de a valóságban akár ezrek is dolgozhatnak a Donbaszban. Régi módszere ez Észak-Koreának a pénzszerzésre: egyes polgárainak megengedi, hogy külföldre utazzanak dolgozni építkezésekre vagy gyárakba. A fizetésük kétharmada megy a rezsimnek. Általában a börtönökhöz hasonló körülmények között élnek, de még így is sokak számára ez az egyetlen lehetőség, hogy keressenek valamennyit. A megtartható egyharmadnyi bér is sokkal több, mint amennyit otthon kapnának. A családjuk nem megy velük soha: ez a biztosíték arra, hogy nem szöknek meg, hiszen ha megteszik, a családjukat büntetik meg. Ha visszamennek, a külföldön keresett pénz elképesztően sokat javít az életminőségükön. Emiatt Észak-Koreában óriási a verseny a külföldi munkáért.

magyarnarancs.hu: Mit szól Kína Putyin és Kim közeledéséhez?

AF: Kína éberen figyeli az eseményeket. Hszi Csin-ping megbízhatatlan, de erős szövetségesnek tartja Kimet, akit, ha lehet, inkább ignorál. Ez általában működik is. Mindeközben Kínának fontos, hogy ha szükséges, akkor diplomáciai fegyverként használja Észak-Koreát, és el tudja adni azt, hogy csakis ő tudja megbékíteni Kimet. Ezért nem áll érdekében az orosz–észak-koreai közeledés – az elmúlt hónapokban nem véletlenül küldtek újabb diplomatákat Phenjanba.

magyarnarancs.hu: Kialakulhat Ázsiában egy antidemokratikus tengely Kínával, Észak-Koreával és Oroszországgal?

AF: Az egyértelmű, hogy Hszi és Putyin új világrendet szeretne, amelyben kisebb lenne a Nyugat súlya. Ebben a többpólusú világrendben ők diktálnák az egyik pólus szabályait. Ezért próbálnak terjeszkedni minden irányba, Brazíliától kezdve Dél-Afrikáig, és ennek persze lehet a része Észak-Korea is. Ez a csoport egyre nagyobbra kezd nőni.

magyarnarancs.hu: Arra van esély, hogy Észak-Korea is egy Kínához hasonló, modern diktatúrává válik?

AF: Már most is modern, csak Kínánál zártabb. De valójában olyan, mintha ebben Kína és Oroszország kezdene egye közelebb kerülni Észak-Koreához. Korábban valami nyoma a pluralizmusnak és a demokráciának mindkét országban volt, mostanra viszont visszatértek a régimódi autoriter útra.

 
Anna Fifield
Forrás: Facebook

magyarnarancs.hu: Milyen helyzetben van a koronavírus óta Észak-Korea gazdasága?

AF: Semmi biztosat nem lehet tudni Észak-Korea gazdaságának elmúlt három évéről. Az országot teljesen lezárták, se ki, se be nem mehettek még diplomaták és segélymunkások, de észak-koreaiak sem. A lehetőségekhez képest valószínűleg kontrollálni tudták a járványt, hiszen Észak-Koreának annyira nincs egészségügyi rendszere, hogy a rengeteg halott híre biztosan átjutott volna a határokon. Ráadásul Észak-Korea „nagyon jó” az emberek elzárásában és a távolságtartás kikényszerítésében. A gazdaságnak a járvány biztosan nagyon rosszat tett, hiszen Kínával nem üzletelhettek.

Kim ezt biztos nem érezte meg: a lányát nemrég Christian Dior-outfitben fotózták. A továbbra is luxuskörülmények között élő „királyi családon” és a vezetőkön kívüli embereknek viszont sokkal nehezebb lett az életük, hiszen az illegális, határ menti üzletelés teljesen lehetetlenné vált. Halálozási adatokat egyáltalán nem tudni, ahogy az sem egyértelmű, hogy beoltották-e őket a koronavírus ellen. Kína ajánlott nekik vakcinákat, de visszautasították, viszont nehéz elképzelni, hogy úgy nyitották volna meg a határaikat, hogy a lakosság egy részét nem oltották be.

magyarnarancs.hu: Ezek szerint elakadt Kim projektje, amely „egyre gazdagodó észak-koreaiakról” szól?

AF: A célok közt van ez jelenleg is, hiszen ez az eszköze annak, hogy az emberek változatlanul azt gondolják, ő a legmegfelelőbb az ország vezetésére. De számára fontosabb, hogy az elitet maga körül tartsa: ha annak tagjai elégedettek, akkor ő maga is biztonságban van.

magyarnarancs.hu: 2019-ig egyre több „féllegális” piac nyílhatott Észak-Koreában az állam hallgatólagos jóváhagyásával. Ez még mindig így van?

AF: Sajnos, ezekről is kevés a megbízható információ. A műholdképek alapján még mindig léteznek, de az üzemelés kérdéses. Akik tofut árultak vagy gumiszervizeket üzemeltettek, valószínűleg megmaradtak, de nagyon sokan Kínából hozták be például az eladandó ruhákat vagy gépeket. Nekik éveken át nem volt mivel üzletelni.

magyarnarancs.hu: A viszonylagos fellendülés utáni gyors visszaesésnek van bármi hatása Kim hatalmára?

AF: Eddig is túlélt mindent. Nincs jele annak, hogy bármiféle bajban lenne, hiszen most a húgával és több magas rangú hivatalnokkal együtt még az országot is elhagyhatták.

magyarnarancs.hu: Ezek szerint továbbra is felesleges komolyan venni a leromlott egészségi állapotáról és az utódkeresésről szóló híreket?

AF: Nyilvánvalóan nem egészséges, nem olyan formában van, mint egy fitt 39 éves férfi. Néha biztosan gondol az utódlásra, a legtöbben ilyenkor a már említett húgát, Kim Jo Dzsongot említik. Más nincs a láthatáron sem, viszont ő is nehéz eset, hiszen Észak-Korea társadalma patriarchális, és egy nőnek nagyon nehéz lenne ott hatalmat szerezni. Valószínűleg ezt akarja felépíteni azzal a pozícióval, amelyet a pártban jelenleg is betölt. De nehéz elhinni, hogy az öreg generálisok parancsokat fogadnának el egy harmincas nőtől, igaz, Kim hatalomra kerülése idején is azt hitték sokan, hogy nem fogadják el ezt egy huszonéves sráctól.

magyarnarancs.hu: Kim Jo Dzsong pozíciói erősek?

AF: Mindenképpen van helye a rendszerben, gyakorlatilag ő felel a propagandáért. Felkészült, ismeri a rendszert, és nem véletlenül ő szokott beszélni külföldön is.

magyarnarancs.hu: Változott valami az irányítása alatt az észak-koreai kommunikációban?

AF: Nagyon kemények lettek a közlemények, nemrég „emberi söpredéknek” és „kutyáknak” nevezte azokat az észak-koreai disszidenseket, akik rendszerellenes üzeneteket küldtek át a határon hőlégballonokon. Emiatt megfenyegette Dél-Koreát azzal, hogy felmondják a katonai megállapodást. És ha a diktátorhoz ennyire közel álló embertől érkeznek a sértések, akkor az biztosan legfelülről jön.

magyarnarancs.hu: Az agresszív kommunikáció mögött van más is, például a megélhetési nehézségeket elfedő hazafias háborúra hangolás?

AF: Egyetlen ország jöhetne szóba, Dél-Korea. Azt azonban Kim nagyon jól tudja, hogy öngyilkosság lenne a déli szomszédot megtámadni, hiszen az amerikaiak válasza kivégezné őt és a rendszerét. De a hazafias érzéseket így is meg tudja lovagolni: minél többet fenyegetőzik a nukleáris arzenáljával, és minél több dolgot ér el ezzel, annál többször büszkélkedhet befelé a sikereivel. Nem lennék meglepve, ha hamarosan újra atomfegyvereket tesztelne.

magyarnarancs.hu: Arról lehet tudni, hogy van-e bármiféle belső konfliktus az észak-koreai apparátusban?

AF: Semmi jele ennek, de ebben sem lehetünk biztosak. Kim nagyon kegyetlen, ha félti a hatalmát, emlékezzünk, a saját nagybátyját is kivégeztette. Ameddig a belső köreit gazdagon tudja tartani, s azok életszínvonala nem csorbul, addig nem kell aggódnia. Azt azonban tudjuk, hogy ezt miből finanszírozzák, hiszen hagyományos bevétele alig van az országnak, hiszen azt nem nevezhetjük annak, hogy külföldi bankokat törnek fel. Valószínűleg ezek a bűncselekmények tartják őket gazdagon.

magyarnarancs.hu: A diktátor személyi kultuszát ápoló különféle csodálatos, hihetetlen elemekkel teli történeteket elhiszik az emberek?

AF: Azok hisznek benne, akiknek semmi rálátásuk az őket körülvevő világra. Az emberek nagy része annyit biztosan tud, hogy ez a kultusz túlzó és megcsinált. De ha tudják is, hogy minden hazugság, nem beszélhetnek róla vagy bírálhatják nyilvánosan, még egymás közt sem, hiszen ez politikai bűnnek számít az országban, ezért táborokba zárják a kritizálót és a családját is. Inkább csendben maradnak és megpróbálnak túlélni.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódásról és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Halál kasmírpulóverben

Almodóvar öregszik. E tény új dolgokra sarkallja: megjött az étvágya, hogy az öregedésről és a halál egyre nyomasztóbb közelségéről meséljen, és el-elkalandozik spanyol anyanyelvétől.

Mi végre, mi végre?

A Láthatáron Csoport új produkciójának az alcíme – részvételi boldogulás 90 percben – csak első pillanatban tűnik furcsának, hisz’ mindenki próbál valahogyan boldogulni. Együtt, külön, akárhogy. De van-e értelme az egésznek?