Putyin tagadja, hogy övé lenne a Navalnij által leleplezett titkos palota

  • Narancs.hu/MTI
  • 2021. január 25.

Külpol

Az orosz elnök szerint semmi köze a luxuskomplexumhoz.

Tagadta Vlagyimir Putyin orosz elnök hétfőn Moszkvában, hogy az övé lenne az a titkos palota a Fekete-tenger partján, amelyet Alekszej Navalnij orosz ellenzéki politikus állítása szerint ő birtokol. 

 A Navalnij alapította Korrupcióellenes Küzdelem Alapítvány (FBK) január 19-én közzétett egy kétórás dokumentumfilmet, amelyben azt állította, hogy Putyin egy 100 milliárd rubelt (mintegy 400 milliárd forintot) érő titkos uradalmat építtetett magának a Fekete-tenger partján, Gelendzsik üdülőváros közelében. Az angol feliratos anyagot hétfő kora délutánig több mint 86 millióan nézték meg a YouTube-on.

„Semmi, amire ott (a filmben) rámutattak, nem a tulajdonom, és nem volt sem az én tulajdonom, sem a rokonaim tulajdona. Soha” –mondta Putyin egy diákokkal megtartott találkozón.

 Az orosz elnök a tényfeltárásnak szánt filmet "amolyan összeállításnak", "montázsnak" nevezte. Mint mondta, a palotáról több mint egy évtizede keringetett információval az oroszok agyát akarják átmosni. Közölte, hogy az FBK filmjében megemlített személyek közül többeket nem ismer.

A luxus komplexumról készült videó azután került nyilvánosságra, hogy Navalnijt őrizetbe vették és harminc nap elzárásra ítélték, miután a megmérgezésből felépülve Berlinből visszatért Moszkvába. A látványos palota a Fekete-tenger partján összesen 17 ezer négyzetméteres területen található. A hatalmas épülethez számos kiegészítő létesítmény tartozik, például egy templom, arborétum és saját határátkelővel is rendelkezik. A terület felett pedig repüléstilalmi zónát húztak.

Navalnij letartoztatása után országos tüntetéssorozat indult Oroszországban. A tiltakozásokkal kapcsolatban Putyin úgy fogalmazott, hogy mindenkinek joga van a véleménynyilvánításra a törvény keretei között, ezeken túllépni pedig "egyszerűen nem konstruktív és veszélyes", mert azokra is szenvedést hoz, akiknek nem volt közük a helyzet destabilizálásához. Szavai alátámasztására példaként említette meg a bolsevik forradalmat, az oroszországi 90-es éveket és még a washingtoni Capitolium elfoglalását is.

„Senki sem folyamodhat törvénysértéshez, igyekezve megvédeni saját ambiciózus politikai céljait, ilyet a politikában, legalábbis a felelősségteljesben, nem szabad csinálni” – mondta.

„Mi több, semmiképp sem szabad a fiatalkorúakat előre tolni. Hiszen a terroristák tesznek így, maguk előtt hajtva a nőket és a gyereket. A fókusz itt valamelyest eltérő, de gyakorlatilag ugyanarról van szó” – tette hozzá Putyin, aki arra utalt, hogy több tüntetésen a tiltakozók gyerekeket is magukkal vittek, akiket az első sorokba küldtek. Az elnök hangsúlyozta, hogy a rendvédelmi szerveknek is a törvény keretei között kell működniük.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.