A végeredményre mindenki számított: 74,33 százalék Basescu felfüggesztése ellen. Ám az alacsony, csupán 43,98 százalékos részvétel mégis váratlan volt. Pedig a két nagy párt (a szociáldemokraták és a demokraták) emberek tízezreit vitte az utcára, a fővárosban és vidéki nagyvárosokban permanens utcabál jelezte a kampányt. Ám a statiszták végül nem mentek szavazni. Legkevésbé a magyarok: alig 20 százalékuk.
*
Persze a romániai ügydöntő népszavazásokon nem is szokott magasabb lenni a részvétel (általában 40 százalék körüli), de most mindenki nagyobbra számított. Basescu ellenzéke azért, mert szerintük a 2004-es választásokat tulajdonképpen nem is veszítették el; ha az elnökválasztáson nem szerez váratlan fölényt a demokrata párt, akkor a szocdemek alakítanak kormányt. Az akkori váratlan bukta miatt most nyílt volna némi esély, de a május 19-i döntés bizonyította, az elmúlt három évben teljesen felszívódtak a támogatóik.
Basescu viszont arra számított, hogy a 2004 óta tartó folyamatos kampányban sikerült felduzzasztania szavazóbázisát. Ez igazolódott is: a demokrata párti elnök azóta körülbelül egymillióval növelte támogatóinak számát. Hogy a 40 százalék körüli részvétel egyáltalán összejött, csak azzal magyarázható, hogy a jobboldali választókat sikerült mozgósítani. Akadtak azonban számukra is váratlan események, például az emigráció körében. Pedig Basescu Spanyolországban is volt korteskörúton, ám a 400 000-re becsült madridi román közösségből csak 6500-an támogatták.
Közben Romániában agresszív generációs harc folyik, a következő választásokat azok döntik el, akik a rendszerváltás előtt vagy utána születtek. Most a 18 és 30 év közötti szavazók 85 százaléka szavazott Basescura - bár nem valószínű, hogy tudnák, mi mellett döntöttek. Hiszen csak most, a szavazás után kezd körvonalazódni, mi is volt az igazi tét. Eddig ugyanis Basescu a korrupcióellenes harc semmitmondó szlogenjeit, az "oligarchákkal szembeni" hadüzenetet és az igazságügyi reform következetes végigvitelét hangsúlyozta. Visszatérő kampánytémák, a valódi közéleti döntéseket csak érintőlegesen befolyásolják.
Basescu a győzelmi mámorban
azonban gyorsan és ügyesen beadta az országnak a keserű pirulákat. Hetvenöt százaléknyi szavazatát úgy interpretálta, hogy a választók támogatják az általa képviselt egészségügyi reformot, a kórházak átalakítását és privatizációját, az ágyszámcsökkentést. Bejelentését a hasonló kérdésekben érzéketlen román sajtó gyakorlatilag szó nélkül hagyta. Úgy tűnik, a román választó - a magyar gyakorlattól eltérően - csont nélkül, üdvrivalgással és köszönettel nyeli ezt le.
A szociáldemokraták tehát hiába hirdették meg a Szociális Románia című jóléti programjukat, hiába bombázták kritikával a román nyugdíj- és társadalombiztosítási rendszert. Képtelenek voltak a választók figyelmét e kérdésekre irányítani, ők maradtak a kommunista mumusok. A pártban teljes az összeomlás, pedig már-már úgy tűnt, hogy megerősödött egy új nemzedék, és Mircea Geoana személyében sikerült megtalálni Basescu méltó ellenfelét. Az elképesztően rossz eredmény (alig több mint 19 százalék) valószínűleg épp az ő fejébe kerül. Vele szemben meg ott állnak az ún. "kriptokommunisták", Iliescu emberei, akik nem tudják megbocsátani a régi pártvezetés menesztését. De Geoana szembekerült a saját generációjával is, szerintük nem volt elég a fiatalítás, nem volt elég meggyőző a kampány. A szavazás után a szocdem pártvezetés nem akart megjelenni a sajtótájékoztatón, végül Geoana egyedül vitte el a balhét, s már másnap hallani lehetett, hogy megvan az utóda, a kolozsvári Ioan Rus.
A Nagy-Románia Párt is látványosan cserbenhagyta szociáldemokrata szövetségesét, kedvtelenül és érdektelenül vett részt a kampányban, vállvonogatva vette tudomásul az eredményt. Részvételük csak arra volt jó, hogy elriassza a magyar szavazókat, és rontsa a szocdemek hitelét. (A kampányban többször felmerült: ha az Európai Szocialista Párt már tevékenyen kiáll a szocdemek mellett, miért tűri, hogy a szélsőjobbal szövetkezzenek?) Ugyanakkor ez a népszavazás a szélsőjobb végjátéka volt, Vadim Tudor láthatólag beletörődött, hogy Basescu kiiktatta őt és pártját a román belpolitikából.
A liberálisok is skizofrén helyzetbe kerültek, épp az általuk következetesen képviselt szavazók hagyták el őket. Romániában a liberálisok a női érdekképviselet legradikálisabb szószólói, itt a leghatékonyabb a női kvóta - a nők 81 százaléka mégis Basescura szavazott. Egy éven belül másodszor kerül szakadásközelbe a párt: most a bukaresti szárny lázad, és követeli, hogy lépjenek ki a kormányból, s ellenzékből kezdjék elölről az építkezést. A lázadás vezére a magyar származású radikális Ludovic Orbán, akit Tariceanu potenciális utódjaként tartanak számon.
Legtöbb vesztenivalója
az RMDSZ-nek volt, és vesztett is. A szövetség az elnök leváltására buzdított, ám választóik 58 százaléka a megerősítés mellett döntött. De inkább el sem mentek. Markóhoz közel álló körök szerint a magyarokat nem érdekli az államelnök körüli vita, belefáradtak a közügyeket távolról sem érintő kérdésekbe. Az RMDSZ elnöke "kommunikációs hibának" minősítette a kampányt; tényleg erőtlen, ötlettelen és elkésett volt. A Markó-ellenzék szerint az RMDSZ elveszítette szavazói bizalmát, itt az ideje, hogy a vezetés lemondjon. A választási buktát előre látó - rendszerint partvonalra szorított - liberális platform azon az állásponton volt, hogy nem szabad állást foglalni az államelnök menesztéséről szóló kérdésben. Egy biztos: most körülbelül 400 000 magyart sikerült szavazásra bírni, és ha így marad, akkor az erdélyi magyarok, illetve a rájuk építkező etnikai párt kiszáll a politikai életből. Basescu és a jobboldal pedig biztosra veszi, hogy a megmaradó kevés magyar szavazatot román pártok is tudják mozgósítani, van élet és szavazat az RMDSZ-en túl is. (A Fidesz által támogatott magyar ellenzék máris üdvözölte a népszavazás eredményét, lemondásra szólították fel az RMDSZ képviselőit, és a jelek szerint keresni fogják a demokratákkal köthető szövetség lehetőségét.) A megerősített elnök mozdult is, újra megfenyegette az RMDSZ-t: az eddiginél is keményebben lép majd fel az "ország biztonságát veszélyeztető" ügyekkel szemben (utalván ezzel a magyar informatikai miniszter ellen folyó "hazaárulási" ügyre). Markó válaszként úgy döntött, lemond miniszterelnök-helyettesi tisztségéről - amint normalizálódik a politikai helyzet. Ugyanekkor jelentette be, hogy Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke visszalép, helyét Kelemen Hunor képviselő veszi át. Kelement Markó egyik potenciális utódaként tartják számon, Takáccsal szemben tőle várható az oly régóta ígért és halogatott RMDSZ-reform.
A népszavazás következményeként az európai parlamenti választások várhatóan decemberre tolódnak. A csatlakozás előtt fej fej mellett haladó Bulgária és Románia most szakadt el egymástól; a bolgárok május 20-án döntenek európai képviselőikről. Románia meg marad a belpolitikai csatározásoknál; várhatóan szeptemberben kerül sor az előre hozott választásokra.
