Szaúdi tisztviselő: Csak meg akartuk győzni az ellenzéki újságírót, hogy jöjjön haza, de véletlenül megöltük

  • MTI/narancs.hu
  • 2018. október 21.

Külpol

„Megpróbálták megakadályozni, hogy kiabáljon, de meghalt.”

Tegnap beszámoltunk róla, hogy Szaúd-Arábia két hét tagadás után elismerte: október 2-án az ország isztambuli konzulátusán halt meg Dzsamál Hasogdzsi, az abszolút monarchiát élesen bíráló újságíró, miután összetűzésbe került az ott tartózkodó személyek egy csoportjával.

A Reutersnek névtelenül nyilatkozó szaúdi kormányzati tisztviselő most az ügy újabb részleteit tárta fel.

Szaúd-Arábia elismerte, hogy az eltűnt ellenzéki újságíró a főkonzulátuson halt meg

Bár a haláleset körülményeiről egy enyhébb verziót adtak elő.

E verzió szerint a szaúdi hírszerzést arra utasították, hogy tegyen meg mindent az önkéntes száműzetésben élő másként gondolkodók hazahozásáért. Rijád meg akarta győzni Hasogdzsit arról, hogy térjen vissza Szaúd-Arábiába, nehogy az ország ellenségeinek szolgálatába álljon.

Ahmed al-Asziri, a szaúdi titkosszolgálat akkori helyettes vezetője összeállított egy 15 fős csoportot, hogy találkozzanak az újságíróval a konzulátuson, és próbálják rábírni őt: térjen vissza hazájába.

Az utasítás szerint a csapat egy ideig fogva is tarthatta volna Hasogdzsit egy Isztambulhoz közeli házban, de végül el kellett volna engedniük, ha kitart amellett, hogy nem tér haza – mondta a tisztségviselő.

A dolgok azért vettek kedvezőtlen fordulatot, mert a csoport tagjai túllépték hatáskörüket, és túl gyorsan erőszakhoz folyamodtak.

Amikor Hasogdzsi felemelte a hangját, és kiáltozni kezdett, megrémültek, fojtófogást alkalmaztak rajta, és befogták a száját.

„Megpróbálták megakadályozni, hogy kiabáljon, de meghalt – magyarázta a tisztségviselő. – Nem az volt a szándékuk, hogy megöljék” – tette hozzá.

A tisztségviselő szerint az eseményeket követően a csoport hamis jelentést írt, azt állítva, hogy hagyták távozni Hasogdzsit, miután figyelmeztette őket: valaki kint vár rá, és értesíteni fogja a török hatóságokat, ha nem kerül elő. A 15 ember gyorsan elhagyta Törökországot, mielőtt felfedezték volna jelenlétüket. Az illetékes elmondta, hogy a csoport tagjait három helyi gyanúsítottal együtt őrizetbe vették.

 

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.