Interjú

„Az orosz titkosszolgálatok régóta itt vannak, szeretnek itt lenni”

Ondřej Kundra újságíró a prágai orosz kémekről

  • B. Simon Krisztián
  • 2020. június 29.

Külpol

Prága polgármestere és két kerületi polgármester is rendőri védelem alatt áll, mert a titkosszolgálatok szerint veszélyben van az életük. Az ügyet jól ismerő oknyomozó újságíróval orosz befolyásról, kémekről és ellenállásról beszéltünk.

Magyar Narancs: Hitelesnek tűnő információk szerint Zdeněk Hřibet, Prága polgármesterét, valamint Ondřej Kolář̌ és Pavel Novotný kerületi polgármestereket is meg akarta mérgezni egy diplomata-útlevéllel utazó orosz férfi. Miért szánhatta el magát Oroszország egy ennyire extrém lépésre?

Ondřej Kundra: Még nem tudjuk, hogy tényleg meg akarták-e gyilkolni a három politikust, vagy csak egy félrevezető akcióról van szó. Ám az tudható, hogy az oroszokat nagyon zavarja, hogy Prágában a polgármesterek megkérdőjelezik az orosz történelem hivatalos változatát, és bírálják a jelenlegi orosz vezetést. (A prágai polgármesterrel készült interjúnkat lásd:Megállás nélkül megy a buli”, Magyar Narancs, 2020. március 5.).

A főváros vezetése átnevezte azt a teret, ahol az orosz nagykövetség található – most az öt éve meggyilkolt orosz ellenzéki, Borisz Nyemcov nevét viseli –, illetve az oknyomozó cikkei miatt meggyilkolt Anna Politkovszkaja is kapott egy sétányt, ráadásul elmozdították a helyéről Ivan Sztyepanovics Konyev szovjet marsall köztéri szobrát is. Oroszországnak nagyon fontosak a történelmi narratívák, a háborús hősökre építi mai imázsát is. Most, amikor a moszkvai vezetés támogatottsága visszaesett, s az országot komoly gazdasági és egészségügyi problémák sújtják, a történelem az egyetlen, amivel Putyin még tudja valamelyest mobilizálni az embereket. Ha kívülről belepiszkítanak ebbe a képbe, az nagyon zavaró. És pont ez történt Csehországban! Persze távolról sem ez lenne az első eset, hogy ilyesmiért megbüntetnek egy országot: 13 évvel ezelőtt például Észtország vezetése lebontott egy szovjet katonai emlékművet, mire az állami intézményeket masszív kibertámadás érte.

MN: De az, hogy hekkereket küldenek pár állami intézményre, mégsem ugyanaz, mint a gyilkosság.

OK: Voltak más példák is Európában. Az Egyesült Királyságban 2006-ban polóniummal ölték meg Alekszandr Litvinyenko egykori orosz kémet, majd évekkel később megmérgeztek egy másik egykori ügynököt, Szergej Szkripalt. A GRU, a katonai hírszerzés emberei három bolgár állampolgárt is megmérgeztek Bulgáriában, egyes források szerint Montenegró miniszterelnökét, Duško Markovićot is megpróbálták meggyilkolni. De még mindig nem tudjuk, hogy mi volt a cél.

Ondřej Kundra

Ondřej Kundra

 

 

A cseh titkosszolgálatokhoz biztosan eljutott az az információ, hogy egy olyan férfi érkezett orosz diplomata-útlevéllel Csehországba, aki egy­értelmű biztonsági kockázatot jelentett erre a három politikusra nézve. Arról is kaptak információt, hogy ricint szállíthat a táskájában, de végül nem vizsgálták át a táskáját, pont azért, mert abból indultak ki: lehetséges, hogy tőrbe akarják őket csalni.

MN: Mark Galeotti politológus azt írta a The Moscow Timesban, hogy az egész történet csak a fantázia szüleménye.

OK: Erről csak annyit mondanék, hogy a helyi titkosszolgálati szakértő, akire a szerző hivatkozik, rendszeresen szerepel összeesküvés-elméleteket terjesztő oldalakon, és pár éve azt állította, kizárt, hogy az oroszok állhattak Szkripal megmérgezése mögött.

MN: Észtországot érte az első nagy hekkertámadás, de később a GRU emberei lecsaptak a Bundestagra és az amerikai Demokrata Pártra is. Lehetséges, hogy a keleti EU-tagállamokban tartják a későbbi nyugati akciók főpróbáját?

OK: Lehet ilyen véleményeket hallani, de közben Nyugaton is sokszor vannak példa nélküli orosz akciók. El tudtuk volna képzelni Litvinyenko megmérgezése előtt, hogy a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) emberei meggyilkolhatnak egy EU- és NATO-tagállam területén élő embert?

MN: Oroszország azt mondta, ha átnevezik a teret, ahol a követségük van, akkor a szomszédos utcába fogják bejegyezni az intézményt, nehogy Nyemcov nevét kelljen szerepeltetniük a hivatalos dokumentumaikon.

OK: A papírjaikon azt szerepeltetnek, amit akarnak, de ez nem változtat azon a tényen, hogy a nagykövetség épülete, ahova a munkatársak dolgozni járnak, továbbra is a Borisz Nyemcov téren található – és ezzel mindenki tisztában is van. Elköltözni nem fognak, hiszen ez egy történelmi jelentőségű épület: a szovjetek még a II. világháború után kapták ajándékba a csehszlovák államtól. Korábban egy gazdag zsidó család tulajdonában volt, amelynek egyik felét megölték, másik fele Mexikóba menekült.

MN: Zdeněk Hřib azt mondta lapunknak, nem az ő ötlete volt, hogy Nyemcovról nevezzék el a teret, már a hivatalba lépése előtt volt egy erre irányuló állampolgári kezdeményezés.

OK: Konyev szobrát is állampolgárok szerették volna elmozdítani, és a Nyemcov tér és a Politkovszkaja sétány ötlete is helyi lakosoké, akik felhúzták magukat azon, hogy Oroszországban új­ság­írókat és politikusokat gyilkolnak meg, és ellehetetlenítik az ellenzéki politizálást. Sokakat zavart az is, hogy Csehországban aránytalanul nagy az orosz nagykövetség. Körülbelül 120–130 ember dolgozik ott, és számos pletyka szerint ezeknek a harmada valamilyen formában a titkosszolgálatok kötelékébe tartozik. Ennek tudatában a legméltóbb szimbolikus lépésnek az orosz nagykövetség előtti tér átnevezése tűnt. A kezdeményezés sikeréhez aztán hozzájárult, hogy több újonnan megválasztott polgármester, mint Hř̌ib is, nagyon kritikus az olyan antidemokratikus államokkal, mint Oroszország vagy Kína.

A prágai Károly híd

A prágai Károly híd

 

MN: Volt korábban is példa rá, hogy a politika beleállt ilyesféle ügyekbe?

OK: Ez új. Ezek a politikusok arra is reagálnak ily módon, hogy Miloš Zeman elnök és elődje, Václav Klaus is erősen orosz-, illetve Kína-barát politikát vitt. Az 1989-es bársonyos forradalom után Václav Havel elnök külpolitikai felfogása az volt, hogy nekünk mint új demokráciának segítenünk kell a polgároknak azokban az országokban, ahol a szabadság korlátozott. Ezt a tradíciót a későbbi politikusok semmibe vették – a fiatalabb generáció viszont szeretné visszahozni.

MN: Zeman és Klaus miért ennyire oroszbarátok?

OK: Nem tudjuk, hogy a Kremlnek van-e valami információja róluk, vagy egyszerűen az a helyzet, hogy Klaus és Zeman olyan emberekre hallgatnak, akik ezt az irányt propagálják. Zemannak például van pár befolyásos tanács­adója, akik erős kapcsolatokkal rendelkeznek Oroszországban. Ilyen Martin Nejedlý, aki tíz évig élt ott, és még csak nem is sejtjük, mit csinált. Ő sem szívesen beszél róla. Voltak biztosan bizniszei, amelyek magyarázhatnak ezt-azt. (Miután Nejedlý hazatért Oroszországból, megalapította, majd menten csődbe is vitte az orosz Lukoil energetikai óriás cseh leányvállalatát, a cég több mint egymillió eurós büntetését pedig az orosz anyavállalat fizette ki helyette, emeli ki többek között a The New York Times is, amikor az elnöki tanácsadóról van szó – B. S. K.)

MN: Említette, hogy Oroszországnak meglepően nagy a követsége Prágában. Miért?

OK: Az 1968-as prágai tavasz miatt a szovjet keményvonalasok, például Jurij Andropov KGB-vezér komolyan elgondolkodtak azon, hogyan lehetne felvenni a harcot a demokratikus törekvésekkel Csehszlovákiában. Arra jutottak, hogy ennek a leghatásosabb módja, ha úgynevezett rezidentúrát nyitnak Prágában. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a nagykövetséget egyben kémek központjává is teszik – a Mitrohin-archívumban rengeteg információ van erről. (Az egykori KGB-levéltáros, Vaszilij Mitrohin saját kezűleg tíz éven keresztül másolta a különféle titkos iratokat, majd dezertálásakor az Egyesült Királyságba menekítette a pakkot – a szerk.)

Szóval az orosz titkosszolgálatok régóta itt vannak, szeretnek itt lenni, jók a kapcsolataik, úgy érzik, értik az országot, biztonságban érzik magukat. A cseh kémelhárítás jó munkát végez ugyan, amikor kordában kell tartani az orosz kémeket, vagy szembe kell szállni az álhírekkel, dezinformációs kampányokkal, de nincs elegendő embere és megfelelő büdzséje ahhoz, hogy folyamatosan az orosz szolgálatok nyomában loholjon. Így azok a környező országokra kiterjedő akciókat is tudnak tervezni. A Prágában állomásozó ügy-nökök szoktak dolgozni Németországban, Lengyelországban vagy épp Magyarországon is.

MN: Egy Moszkvával szemben kritikus kormány sem tudna változtatni a város ilyetén vonzerején?

OK: A bársonyos forradalom óta egyik kormánynak sem sikerült összeszednie a bátorságát, hogy síkra szálljon az orosz nagykövetség állományának csökkentéséért. A leggyakoribb kifogás az: ha csökkentenénk az orosz diplomaták számát, akkor Oroszország is kiutasítana cseh diplomatákat Moszkvából, és ez Csehországnak lenne a nagyobb érvágás.

MN: Az sem számít, hogy az oroszok Orbán Viktor személyében új barátra tettek szert az EU-ban?

OK: Az orosz politika nem egyetlen országra fókuszál. Putyin célja az, hogy tönkretegye az EU-t, vagy legalábbis csökkentse a befolyását, így a lehető legtöbb szövetségest kell megszereznie az unióban.

MN: Prága Řeporyje nevű elővárosában nemrégiben emléktáblát kaptak az 1945-ös prágai felkelés leverésére küldött német csapatok ellen fellépő Orosz Felszabadító Hadsereg (ROA) katonái is. Ez is része a mostani, az orosz vezetéssel kritikus fellépésnek?

OK: Persze. A helyi polgármester, Pavel Novotný, aki az említett szobrot állíttatta, szintén rendőri védelem alatt áll.

MN: Csehországban is sokan kifogásolták a szoborállítást. A ROA a németekhez átállt szovjet katonákból létrehozott szervezet volt, így az emlékműnek elkerülhetetlenül van egy szélsőjobboldali konnotációja is.

OK: A ROA a II. világháború végén segített felszabadítani Prágát. Ezek a katonák számos rossz dolgot műveltek korábban, de ez nem jelenti azt, hogy ne emlékezzünk meg a jóról is, amit tettek. Konyev marsall ugyanennyire megosztó. Akik tiltakoznak a szobor elmozdítása ellen, azok háborús hősnek tekintik, de vér tapad a kezéhez. Hazaküldött egy csomó orosz disszidenst Moszkvába, akiket aztán Sztálin meggyilkoltatott. Tudjuk azt is, mit művelt az 1956-os forradalom után Magyarországon vagy 1968-ban Csehszlovákiában.

Zdeněk Hřib, Prága kalózpárti polgármestere

Zdeněk Hřib, Prága kalózpárti polgármestere

 

MN: Hř̌ib nemcsak az oroszokkal szemben kritikus, hanem Kínával is. Miért?

OK: Zeman elnök már jó ideje próbál markánsan Kína-barát politikát vinni. Azt ígérte, milliárdok érkeznek majd az országba kínai befektetőktől, de végül alig jött valami.

MN: Ezért már ő maga is kritikusabb velük.

OK: Pár hónapja volt egy kritikusabb kijelentése, de most újra Kí­na nagy barátja. Pedig a BIS, a cseh titkosszolgálat jelentései szerint a kínaiak is rendkívül aktívak az országban, például nemcsak orosz, de kínai hekkertámadás is érte már a külügyminisztériumot. A cseh szenátus januárban elhunyt elnöke, Jaroslav Kubera is komoly nyomás alatt állt, mert Tajvanba akart menni egy szenátusi látogatásra. Kapott is egy üzenetet Kínából, hogy ha Tajvanba látogatna, készüljön fel, hogy egyes cseh üzletemberek elveszthetik a kínai üzleteiket, ő maga pedig nem teheti be soha a lábát az országba. Az alkotmány szerint a szenátus elnöke közvetlenül az elnök után a második legmagasabb közjogi méltóság az országban. Ráadásul a koronavírus-válság alatt rengeteg egészségügyi eszköz érkezett Kínából, de Tajvan is adott, ami nagyon feldühítette a kínai diplomatákat. Jelezték is a cseh kormánynak, hogy nem értenek egyet azzal, hogy a kormány elfogadja a tajvani felszerelést.

MN: A mérgezési ügy befolyásolhatja, hogy mennyire mernek a cseh politikusok szembeszállni Oroszországgal?

OK: Az érintett politikusok biztosan kritikusak maradnak. Az a nagyobb probléma, hogy Andrej Babiš kormánya épp diplomáciai egyezkedésre készül Putyinnal.

Névjegy

Ondř̌ej Kundra, a Respekt című liberális hetilap főszerkesztője, egyike a legszéleskörűbb titkosszolgálati információkkal rendelkező újság­íróknak Csehországban. Könyvet írt az orosz titkos­szolgálatokról és egyebek mellett Meda Mládková cseh műgyűjtő életéről.

 

„Megállás nélkül megy a buli"

A Kalózpárt jelöltjeként bő másfél éve vezeti a cseh fővárost, s polgármesterként két autoriter államnak is kesztyűt dobott. Populista kormányokról, intelligens városokról, uniós pénzekről és a visegrádi összefogásról beszéltünk. Magyar Narancs: Nemrég több nemzetközi lap is megírta, hogy nekiment a Pekinggel kötött testvérvárosi egyezménynek. Miért?

 

(Interjúnk eredetileg a Magyar Narancs hetilap 2020. május 21-i számában jelent meg, most újraközöljük teljes terjedelmében online is.)

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.