Iszlamista lázadók november 27-én megtámadták a szír kormányerőket, bevonultak Aleppó belvárosába.
A Mérce írása emlékeztet, a 2011-ben kitört polgárháború úgy jutott nyugvópontra négy éve, hogy az Irán és Oroszország által támogatott kormányerők visszaszorították a török hadsereg által segített iszlamista frakciókat az észak-nyugati Idlib tartományba.
Most az orosz-ukrán háború miatt az orosz csapatok egy részét kivonták Szíriából, az Izrael és a Hezbollah között zajló konliktus pedig Irán figyelmét köti le. Ez alkalmat adott a szíriai iszlamistáknak és szövetségeseiknek arra, hogy előretörjenek.
A Szíriában 1971 óta uralmon lévő Aszad-dinasztia állama ellen 2011-12-ben lázadtak fel az ország népei. Kezdetben demokratikus követelések fogalmazódtak meg, de aztán felekezeti háborúvá vált a konfliktus. A felkelő csoportok – az Egyesült Államok és közel-keleti országok támogatásával – sikeresen támadtak, városokat foglaltak el. 2014-től a szélsőséges iszlamista terrorszervezet, az Iszlám Állam (ISIS) lett a legerősebb hatalom az országban. Uralma ellen egy idő után nemzetközi koalíció szerveződött, a kurd Népvédelmi Egységek harcoltak ellene sikerrel. A kurdokat az Egyesült Államok, míg a kormányerőket Oroszország segítette katonákkal és hadianyaggal.
Az Aszad-rezsimnek az orosz és iráni segítséggel sikerült visszafoglalnia a fővárost, Aleppót. Az ISIS elleni hadműveletek után négy részre szakadt Szíria. A kurdok autonóm területe az északkeleti részen található, Aszad és a kormány Szíria központi részén erősítette meg uralmát, az iszlamista frakciókhoz tartozó lázadók Idlib tartományba vonultak vissza, és voltak szintén iszlamista, a kurdok önszerveződését rossz szemmel néző Törökország által támogatott milíciák, amelyek a kurdok lakta régióról választottak le maguknak két nagyobb területet. 2020-ban tűzszünet jött létre, a lázadók Idlib környékére tömörültek. Onnan jöttek most elő.
Ami most ott zajlik, az „az Iszlám Állam nevű halálszekta reneszánsza” – írta Jászberényi Sándor író, haditudósító szerdai Facebook-bejegyzésében.
Szerinte lezajlott már ugyanez, a lázadók nettó dzsihadisták, és a jelenség akkor éri majd el a sajtó ingerküszöbét, amikor „ismét országnyi területeket ellenőriznek olyan csoportok, akik szerint a zene hallgatása bűn, a rabszolgatartás rendjén van, a nőket haszonállatként lehet adni-venni. A csonkításról, kínzásról, bestiális erőszakról most szót sem ejtenék”. Ugyanaz a forgatókönyv valósul meg, ami tíz éve: jöttek a dzsihadisták, a kormánykatonák komolyabb ellenállás nélkül feladták Aleppót, amelyet a kurdok próbálnak megvédeni, és most senki sem segít nekik.
„A szíriai események Európában nincsenek a címlapokon, mert a figyelmünket az ukrajnai háború köti le.
Nem is nagyon fogunk foglalkozni a rohamosan destabilizálódó Szíriával egészen addig, amíg megint menekültek százezrei nem állnak a határainkon.
Akkor meg már megint késő lesz” – írja Jászberényi.
