Pénteken és szombaton ajánló jellegű népszavazást tartanak Szlovákiában az ország európai uniós csatlakozásáról, a csatlakozni vágyó országok közül ötödikként. Ötvenszázalékos részvétel szükséges a szavazás érvényességéhez, ha csak akkora lenne a választók érdeklődése, mint nálunk volt, a parlamenti kiskapun oson be az ország az Európai Unióba.Mert Pozsony esetében sem az a kérdés, mekkora a támogatottsága a csatlakozásnak (jókora), hanem hogy az apátia és a biztos eredmény tudata otthon marasztalja-e a választók nagy részét. Persze a kiskapuk fülsiketítően csikorognak, ezért egyelőre inkább nem is beszél róluk senki politikus. Méltatlan lenne egy érvénytelen népszavazás után, a hátsó ajtón megközelíteni Európát.
Pedig nagyon komolyan fennáll a veszély, hogy érvénytelen lesz a népszavazás, olyannyira, hogy már Csáky Pál, a Magyar Koalíció Pártja (MKP) alelnöke, az integrációs ügyekért és konkrétan az uniós kampányért is felelős miniszterelnök-helyettes is elképzelhetőnek tartja. A közvélemény-kutatások a magyarországi népszavazást megelőzőekhez hasonlatosak, 40-42 százaléknyi biztos szavazót jósolnak, ehhez kell hozzáadni 25-28 százaléknyi "majdnem biztos, hogy elmegyek" résztvevőt. Bár ezt összeadva 70 százalék körüli eredmény jön ki, Csáky 55 százalékkal is elégedett lenne, de már a kudarcot sem zárja ki, és tudja, mit beszél. A kudarc a székébe kerülhet. A szlová-kiai sajtó, az ellenzék, de a kormánykoalíciós partnerek sem találtak eddig dicsérő szót a kampányra, és akkor még visszafogták magukat, nehogy teljesen elvegyék a polgárok szavazókedvét. Ám a szombati urnazárás után, 14 óra 5 perckor össztüzet nyitnak Csákyra. Ez biztosabb, mint hogy Magyarország jövőre Európa-bajnok lesz fociban.
Minden Európával kezdődött
Ki tudja, miért, Csáky és csapata azt gondolta, Varga Miklós 80-as évekbeli songjával lehet a szlovák atyafiakat a szavazóhelyiségekbe és ezzel Európába terelni. A dalt egyetlenegyszer, ünnepélyesen elénekelték egy euroszoba-avató bulin. A szlovák verzió nem kevésbé patetikus, mint a magyar ősváltozat, egy csillagról szól, amely a sötét éjszakában reményt sugároz, és vezeti, na nem a napkeleti bölcseket, hanem a népet, és nem a barikádokra, hanem Brüsszelbe vagy hova, mígnem váratlanul az EU-zászlón landol, és Szlovákia saját csillagaként fénylik ott. Csak a kisebbik baj, hogy a bővítés után nem festenek újakat a már meglevő 12 csillagos EU-lobogóra, a nagyobbik, hogy a szerzői jogdíjakat senki sem intézte el, és a Varga Mihály-Varga Miklós duó letiltotta a számot. Az egyetlen szlovákiai magyar napilap, az Új Szó másnap az "EU-kampány: Dalban rontom el" főcímmel jelent meg, a szlovák sajtó pedig Európa helyett Afrikába vagy még melegebb helyre küldte Csákyt, de ő nem jött zavarba. Kijelentette, az Európa sose volt a szlovák EU-himnusz, fogalma sincs, kinek jutott eszébe, ki rendelte meg, felelős nincs, a dal pedig saját életet élt, mondhatni szűznemzéssel keletkezett. Nem úgy a végül egy alapítvány által bedobott, s Csá-kyéktól függetlenül nem hivatalos himnusszá fogadott Lets go Slovakia című, hihetetlenül primitív szintirigmus, amely ha lehet, még jobban elriasztja a választani szándékozókat. Az uniós népszavazást (ami nem jelenti azt, hogy Csáky pozícióját is) valószínűleg a szlovák hokisok menthetik meg: bár nem védték meg világbajnoki címüket, Pozsonyban a bronz legalább olyan szépen csillog, mint az arany, mert a vébék történetében először és éppen a bronzmeccsen verték meg legtöbb komplexusuk okozóját, a cseh válogatottat. Negyedosztályú kocsmává változott a pozsonyi belváros (annak minden melléktermékével), s elég furcsán hatottak Mikulás Dzurinda kormányfő szavai, aki nem a harmadik helyet ünnepelte, hanem a cseh B csapat legyőzését. Áldásos a bosszú mozgósító hatása.
Az EU-kampány egyébként kéthetes (volt) Szlovákiában, a szavazás előtt két nap csend. A közszolgálati tévé és rádió hihetetlenül izgalmas politikai kerekasztalokat sugárzott vezető politikusokkal, majd félórás monológokat is, hogy ne beszéljenek egyszerre, és még azokat az alapkérdéseket se válaszolta meg senki rövid reklámfilmekben, hogy lesz-e mák az unióban, vagy nyitható-e cukrászda Bécsben. Mivel a szlovákiai magyarok magyar tévécsatornákat néznek, szlovákokat meg nemigen, állítják, sokkal többet tudtak meg a magyar kampányból. Ezzel nincs is semmi baj, elvégre ugyanoda igyekszik a két ország.
Már az unióban vannak
A baj a bodrogközi magyar romákkal van. Mivel csak magyar tévét néznek, újságot nem olvasnak, úgy gondolják, már meg is volt a népszavazás, és bár nem vettek részt rajta, máris az unióban vannak. Egy kelet-szlovákiai cigány szervezet felméréséből derült ki mindez, sőt még több. Azt is firtatták ugyanis roma körökben, ki az ország (Szlovákia) miniszterelnöke, és a legtöbben bizony a jó öreg Horn Gyulát jelölték meg. Nehéz eldönteni, hogy Meciar, Dzurinda, Medgyessy vagy Orbán Viktor kapta-e ezzel a nagyobb pofont, lám, ilyen váratlan problémákat is felvet a szlovák népszavazás. A Hatvannégy Vármegye retromozgalom számára pedig felcsillant a remény: a határok abban a pillanatban megszűnnek, amint nem veszünk róluk tudomást.
Molnár Norbert
