Szlovákia: Mikulás ajándéka

Külpol

Kinek mit hozott a Mikulás, vagy éppen fordítva: ki mit vett el a Mikulástól?Ivan Simko a parlamenti többséget. Mikulás Dzurinda szlovák miniszterelnökből kilépett Ivan Simko, akinek a tavalyi választások után Dzurinda még a belügyminiszteri pozíciót követelte, aztán kiharcolta neki a védelmi miniszterit, hogy aztán egy laza mozdulattal kipaterolja őt onnan.

Kinek mit hozott a Mikulás, vagy éppen fordítva: ki mit vett el a Mikulástól?Ivan Simko a parlamenti többséget. Mikulás Dzurinda szlovák miniszterelnökből kilépett Ivan Simko, akinek a tavalyi választások után Dzurinda még a belügyminiszteri pozíciót követelte, aztán kiharcolta neki a védelmi miniszterit, hogy aztán egy laza mozdulattal kipaterolja őt onnan.Hogy pontosan hol tört meg a viszonyuk, nehéz lenne megmondani, de az biztos, hogy a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unióban (SDKÚ) - igaz, erőtlenül - általában csak Simko szállt szembe a vezérrel. Egy ügyben azonban nem kellett volna szembeköpősdit játszania a maratonifutó kormányfővel, aki megelégelte, hogy csupán egyetlen cég kapott licencet a Nemzetbiztonsági Hivataltól (NBÚ) információs rendszerek létrehozására, és meneszteni kívánta Ján Mojzist, az igazgatót. (Rossz nyelvek szerint mindenki sáros, ugyanis Mojzisék csak annak a szlovák-izraeli cégnek adtak licencet, amelyik az ő érdekkörükbe tartozik, míg Dzurinda a saját gazdasági lobbijába tartozó cégnek is szeretett volna licencet intézni.) Simko azonban nem volt hajlandó Mojzis leváltására szavazni, így neki kellett mennie, Dzurinda pedig bejelentette a legújabb trendet: egy kis csoportocska (Simko, Mojzis meg ilyenek) folyton csak

ártani akar Szlovákiának,

az SDKÚ-nak, neki meg a titkosszolgálatnak, és persze megjelent az izraeli szál. Ezek után ébredt fel Simkóban a demokrácia szelleme, és nagyon helyesen elkezdte számon kérni a kormányfőn despotikus módszereit. Mert bizony a bárgyú Dzurinda miniszterelnökből egy agresszív kismalac lett az elmúlt évek alatt. Úgy látszik, Simko a miniszteri székből ezt nem látta. Most pedig bosszút áll. Persze mindezt a belső kommunikáció hiányába, a döntési mechanizmusok egy kézben tartásába, az eredeti ideáloktól való eltérésbe csomagolva. Már amikor visszaült a parlamenti padsorokba, közölte, hogy a lelkiismeretére, nem pedig a pártfegyelemre fog támaszkodni a szavazások idején. Elemzők ezt már úgy értékelték, hogy 76-74-re az ellenzék vezet a parlamentben, ugyanis hárman már korábban elhagyták a koalíciós ANO (Igen) padsorait, akik (láss csodát) összevesztek saját pártvezérükkel, az azóta gazdasági miniszterré avanzsált Pavol Ruskóval. Mivel Dzurinda még mindig nem vette komolyan, Simko platformot alapított a párton belül Szabad Fórum néven. (Nem mellesleg magához édesgette a szlovák politikai élet két szexbombáját, Zuzana Plhákovát és Zuzana Martinákovát, ez utóbbi egyébként az SDKÚ alelnöke is volt, a parlamenté viszont maradt.) A múlt héten pedig bejelentették, hogy távoznak az SDKÚ-ból, az új évben pedig nem tesznek fogadalmat, hogy abbahagyják a cigit, hanem új pártot alapítanak, mert ideál-jaik vannak, meg reformokat akarnak. Miniszteri tisztség eszükbe sem jutott, azt viszont sokallják, amennyi Dzurindának és a sleppjének van, konkrétan hat. Simko egyet leadatna Mikulással, de neki egy se kell - állítja. Ám a hogyant nem árulja el, legalábbis lapzártánkig hallgatott. Erre Dzurindán kívül mindenki berezelt, a többi kormánypárt a négyes helyett rögtön ötös koalíciót kezdett emlegetni. Dzurinda a maga legújabb imázsával pedig bejelentette, elvárja a platformistáktól, hogy támogassák továbbra is a kormányprogramot meg annak a pártnak a programját, amelyik listáján a parlamentbe jutottak. `k ígérték ugyan, hogy mindent megszavaznak, ami reform meg ésszerű, de senki sem tette volna a rozsdás bökőt a nyakára, hogy ez így is lesz. Mert Simko valamit mindig kérni fog a nyolc szavazatért. A parlamenti matematika ugyanis nagyon egyszerű: van 68 kormánypárti képviselő, 72 ellenzéki, 10 volt kormánypárti meg lóg a levegőben. Dzurindának - ha akarja, ha nem - le kell ülnie egy asztalhoz Simkóval. De ő nem akar. A költségvetés múlt heti szavazását azonban már ő sem bírta cérnával, mert Simkóék az ellenzékkel társulva megemelték a várható deficitet. Nem nagyon, csak éppen annyira, hogy Dzurinda harcostársa, Ivan Miklos pénzügyminiszter lepetézzen. (Nem mellesleg negyedére csökkentették a kormány tartalékalapját.) Simko közben tiszta, mert a büdzsét megszavazta. Ezután rögtön tárgyalni kezdtek a szakadárokkal, igaz, csak frakcióvezetői szinten. Simkónak ez nem elég, neki Dzurinda kell az asztalhoz. Elvégre, ha ötöskoalíciósítják az egész kócerájt, tessék komolyan venni a partnereket. Szlovákiában a fene sem tudja egyébként megmondani, hogy éppen

kormányválság van-e,

vagy sem. Azt se tudják, hogy többsége van-e a koalíciónak, vagy se. Az eddig is törékeny kormánytöbbség egyik napról a másikra fogyott el, az eddig is bizonytalan helyzet pedig még inkább elbizonytalanodik. Az utóbbi években azonban kiderült: Dzurinda éppen az ilyen helyzetekben érzi jól magát. De valószínűleg csak azért, mert még sohasem fizetett rá. Elemzők állítják, hogy ez a koalíció akkor is kibír négy évet, ha a végére tőből tépik ki egymás karját. A koalíciós pártok népszerűsége ugyanis rohamléptekkel tűnik el a pincében, a legújabb felmérés szerint Dzurinda pártja, a legerősebb kormánypárt épp Dzurinda csoportocskájává alakul át, s pillanatnyilag a parlamentbe se jutna be.

Molnár Norbert

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.