Kinek mit hozott a Mikulás, vagy éppen fordítva: ki mit vett el a Mikulástól?Ivan Simko a parlamenti többséget. Mikulás Dzurinda szlovák miniszterelnökből kilépett Ivan Simko, akinek a tavalyi választások után Dzurinda még a belügyminiszteri pozíciót követelte, aztán kiharcolta neki a védelmi miniszterit, hogy aztán egy laza mozdulattal kipaterolja őt onnan.Hogy pontosan hol tört meg a viszonyuk, nehéz lenne megmondani, de az biztos, hogy a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unióban (SDKÚ) - igaz, erőtlenül - általában csak Simko szállt szembe a vezérrel. Egy ügyben azonban nem kellett volna szembeköpősdit játszania a maratonifutó kormányfővel, aki megelégelte, hogy csupán egyetlen cég kapott licencet a Nemzetbiztonsági Hivataltól (NBÚ) információs rendszerek létrehozására, és meneszteni kívánta Ján Mojzist, az igazgatót. (Rossz nyelvek szerint mindenki sáros, ugyanis Mojzisék csak annak a szlovák-izraeli cégnek adtak licencet, amelyik az ő érdekkörükbe tartozik, míg Dzurinda a saját gazdasági lobbijába tartozó cégnek is szeretett volna licencet intézni.) Simko azonban nem volt hajlandó Mojzis leváltására szavazni, így neki kellett mennie, Dzurinda pedig bejelentette a legújabb trendet: egy kis csoportocska (Simko, Mojzis meg ilyenek) folyton csak
ártani akar Szlovákiának,
az SDKÚ-nak, neki meg a titkosszolgálatnak, és persze megjelent az izraeli szál. Ezek után ébredt fel Simkóban a demokrácia szelleme, és nagyon helyesen elkezdte számon kérni a kormányfőn despotikus módszereit. Mert bizony a bárgyú Dzurinda miniszterelnökből egy agresszív kismalac lett az elmúlt évek alatt. Úgy látszik, Simko a miniszteri székből ezt nem látta. Most pedig bosszút áll. Persze mindezt a belső kommunikáció hiányába, a döntési mechanizmusok egy kézben tartásába, az eredeti ideáloktól való eltérésbe csomagolva. Már amikor visszaült a parlamenti padsorokba, közölte, hogy a lelkiismeretére, nem pedig a pártfegyelemre fog támaszkodni a szavazások idején. Elemzők ezt már úgy értékelték, hogy 76-74-re az ellenzék vezet a parlamentben, ugyanis hárman már korábban elhagyták a koalíciós ANO (Igen) padsorait, akik (láss csodát) összevesztek saját pártvezérükkel, az azóta gazdasági miniszterré avanzsált Pavol Ruskóval. Mivel Dzurinda még mindig nem vette komolyan, Simko platformot alapított a párton belül Szabad Fórum néven. (Nem mellesleg magához édesgette a szlovák politikai élet két szexbombáját, Zuzana Plhákovát és Zuzana Martinákovát, ez utóbbi egyébként az SDKÚ alelnöke is volt, a parlamenté viszont maradt.) A múlt héten pedig bejelentették, hogy távoznak az SDKÚ-ból, az új évben pedig nem tesznek fogadalmat, hogy abbahagyják a cigit, hanem új pártot alapítanak, mert ideál-jaik vannak, meg reformokat akarnak. Miniszteri tisztség eszükbe sem jutott, azt viszont sokallják, amennyi Dzurindának és a sleppjének van, konkrétan hat. Simko egyet leadatna Mikulással, de neki egy se kell - állítja. Ám a hogyant nem árulja el, legalábbis lapzártánkig hallgatott. Erre Dzurindán kívül mindenki berezelt, a többi kormánypárt a négyes helyett rögtön ötös koalíciót kezdett emlegetni. Dzurinda a maga legújabb imázsával pedig bejelentette, elvárja a platformistáktól, hogy támogassák továbbra is a kormányprogramot meg annak a pártnak a programját, amelyik listáján a parlamentbe jutottak. `k ígérték ugyan, hogy mindent megszavaznak, ami reform meg ésszerű, de senki sem tette volna a rozsdás bökőt a nyakára, hogy ez így is lesz. Mert Simko valamit mindig kérni fog a nyolc szavazatért. A parlamenti matematika ugyanis nagyon egyszerű: van 68 kormánypárti képviselő, 72 ellenzéki, 10 volt kormánypárti meg lóg a levegőben. Dzurindának - ha akarja, ha nem - le kell ülnie egy asztalhoz Simkóval. De ő nem akar. A költségvetés múlt heti szavazását azonban már ő sem bírta cérnával, mert Simkóék az ellenzékkel társulva megemelték a várható deficitet. Nem nagyon, csak éppen annyira, hogy Dzurinda harcostársa, Ivan Miklos pénzügyminiszter lepetézzen. (Nem mellesleg negyedére csökkentették a kormány tartalékalapját.) Simko közben tiszta, mert a büdzsét megszavazta. Ezután rögtön tárgyalni kezdtek a szakadárokkal, igaz, csak frakcióvezetői szinten. Simkónak ez nem elég, neki Dzurinda kell az asztalhoz. Elvégre, ha ötöskoalíciósítják az egész kócerájt, tessék komolyan venni a partnereket. Szlovákiában a fene sem tudja egyébként megmondani, hogy éppen
kormányválság van-e,
vagy sem. Azt se tudják, hogy többsége van-e a koalíciónak, vagy se. Az eddig is törékeny kormánytöbbség egyik napról a másikra fogyott el, az eddig is bizonytalan helyzet pedig még inkább elbizonytalanodik. Az utóbbi években azonban kiderült: Dzurinda éppen az ilyen helyzetekben érzi jól magát. De valószínűleg csak azért, mert még sohasem fizetett rá. Elemzők állítják, hogy ez a koalíció akkor is kibír négy évet, ha a végére tőből tépik ki egymás karját. A koalíciós pártok népszerűsége ugyanis rohamléptekkel tűnik el a pincében, a legújabb felmérés szerint Dzurinda pártja, a legerősebb kormánypárt épp Dzurinda csoportocskájává alakul át, s pillanatnyilag a parlamentbe se jutna be.
Molnár Norbert
