Az RMDSZ új arca
Az elnökválasztáson Traian Basescu minden eddiginél határozottabban fog küzdeni azért, hogy magyar szavazatokat is szerezzen, erre irányuló kampányát folyamatos székelyföldi szerepléseivel, jelenlétével gyakorlatilag meg is kezdte. Magyar kihívója nem kevesebbre tesz kísérletet, mint megakadályozni az etnikai átszavazást és az RMDSZ szavazóinak elvándorlását a román jobboldalra.
Várhatóan nemcsak a magyar szavazatok értékelődnek fel az idén, de az utóbbi évekhez képest ismét erőre kapott a szélsőjobb és az általa képviselt nacionalizmus is. Az etnikai konfliktusok egészen biztosan tematizálják majd a kampányt, tehát a magyar jelöltön nagyban múlik, mennyire sikerül tompítani a politikai érdekből táplált és fenntartott érdekkülönbségeket. Mennyire sikerül versenyképesnek maradni. Az RMDSZ - közösen a Tőkés által fémjelzett Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal - bizonyított az EP-választásokon, de kérdéses, hogy sikerül-e ugyanilyen jó eredményt elérnie az elnökválasztáson, hiszen ezen minden bizonnyal nagyobb kedvvel és érdeklődéssel vesznek részt a román szavazók is. Nagy tehát a teher Kelemen Hunor vállán. Annál is inkább, mert a román belpolitikai összefüggéseken túl van még egy, az erdélyi magyar politikát hosszú távon lényegileg meghatározó eleme a jelölésének. Eddig ugyanis az országos politikai megmérettetéseken csak az első generációs erdélyi magyar politikusok jutottak látható és értékelhető feladathoz. 1996-ban az RMDSZ-alapító Frunda György volt a szövetség elnökjelöltje. Indításával a szövetség a negyedik helyet szerezte meg, a szavazók 6,2 százaléka adott bizalmat Frundának. 2000-ben ismét Frundát jelölték, és az öreg RMDSZ-es sólyom, a nagy tekintélyű politikus ismét hozta a papírformát. 2004-ben Markó Béláé volt a jelölés, átvette a stafétát generációs társától, és megtette a magáét: kielégítően képviselte a romániai magyarokat a legnagyobb figyelemmel követett politikai eseménysorozaton.
Mi ez a tánc, fiatalok?
Az idei jelölési vitán azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az RMDSZ első generációs politikuscsapata olyan kihívásokkal néz szembe, amelyekkel eddig nem kellett számolnia. Sürgetővé lett a szövetségi tisztújítás. Az alapító atyák mára kevesen vannak, és nem is elég erősek ahhoz, hogy hosszú távon fenntartsák az időközben kibővült, mamutvállalattá vált erdélyi politikai intézményrendszert. Továbbá - pont az RMDSZ révén - megerősödött és legitimmé vált egy másik politikai alakulat, az EMNT, amellyel a kapcsolattartás, a választási szövetség működtetése további új feladatokat jelent. (Markót, a "túlzott románbarátsággal" vádolt Frundát és a régieket amúgy is komoly fenntartásokkal kezelik Tőkésék.) Az idei államelnök-jelölés az erdélyi magyar politika számára olyan erőpróba lehetőségét is kínálta, amelyben körvonalazódhat, "ki felel meg a kor kihívásainak", ki tudja az új feladatokat elfogadhatóan, kellő eréllyel és taktikai érzékkel ellátni. A jelöltállítási vitán többször elhangzott: Markó Béla utódját is megkeresik a következő hetekben-hónapokban. Markó ellenben többször cáfolta, hogy a rendszerváltás utáni első generációs erdélyi magyar politika visszavonulása folyna. Mint fogalmazott, "ami most folyik, az a hattyúdal késleltetése". Az elnökváltásról és ezzel az egész erdélyi magyar politika reformjáról 2011-ben dönt majd az RMDSZ. Addig pedig lesz elég idő "kinevelni" és kipróbálni a potenciális utódokat.
Az első, aki lehetőséget kap a bizonyításra, Kelemen Hunor, aki mostanáig a szövetség kulturális, oktatási ügyeiért felelt, ám ügyvezető elnökként a legnagyobb befolyással van a szervezet működtetésére. A liberális alapokról induló Kelemen áll legközelebb Markó taktikus politikai vonalvezetéséhez, mindeddig problémamentesen kezelte az RMDSZ és az egyházak kapcsolattartását, jelentős szerepe volt abban is, hogy végül létrejött és működőképesnek bizonyult az RMDSZ-EMNT-szövetség. Kritikusai és hívei leggyakrabban a túlzott kompromisszumképességével szokták jellemezni. Õ az erdélyi magyar "bársonyos" reform letéteményese. Jelölését éles vita előzte meg a szövetségen belül. A veteránokat azzal győzte meg Markó, hogy vele előzhető meg az a pártszakadás, amelyet a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja az utóbbi hetekben úgyszólván az orruk előtt szenvedett el. Márpedig - fogalmazott Markó - még mindig a politikai egység az erdélyi magyar politika egyetlen járható útja.
Kelemen várhatóan az általános román politikai tónushoz képest visszafogottan, de határozottan veszi ki a részét majd a kampányból, s fegyelmezetten képviseli az RMDSZ programját. Inkább befelé, a romániai magyaroknak, mint kifelé, a románoknak üzen majd. Politikai erejét egyelőre Markó és a szigorúan hadrendbe állított idősebb generáció konszenzusa biztosítja. Ám céljai között ott szerepel a bűvös generációváltás.
