UNICEF: Minden ötödik gyerek válságövezetben él

  • Narancs.hu/MTI
  • 2024. december 28.

Külpol

A második világháború óta nem volt ennyi konfliktus a világban. 

Rekordszámú, több mint 470 millió gyermek – azaz a világon élő gyermekek csaknem 19 százaléka – él válságövezetben az ENSZ Gyermekalapjának (UNICEF) legfrissebb jelentése szerint, amelyben hozzáteszik, hogy további 47 millióan kényszerültek elmenekülni otthonaikból.

A jelentésben az ausztráliai székhelyű Institute for Economics and Peace (IEP) kutatóintézet által összeállított GPI-mutatóra (The Global Peace Index) hivatkozva azt írják, a második világháború óta soha nem volt ennyi konfliktus a világban, példaként említve a Gázai övezetet, Ukrajnát, Mianmart, Haitit és Szudánt.

A konfliktuszónákban élő gyerekek aránya a kilencvenes években mért 10 százalékról napjainkra 19-re emelkedett, és ez az arány egyre nő.

„2024 szinte minden tekintetben egyike volt a legrosszabb éveknek a válságövezetben élő gyermekek számára az UNICEF 78 éves fennállása óta”

– jelentette ki Catherine Russell, a szervezet ügyvezető igazgatója.

A harcok sújtotta térségekben élő gyermekeket a többi között az egészségügyi szolgáltatások, például oltások hiánya és az alultápláltság fenyegeti, de sokan meghalnak vagy megsebesülnek a harcokban, a lányokat pedig szexuális erőszak is gyakran éri. Haitin 1000 százalékkal nőtt a gyermekek ellen elkövetett, bejelentett szexuális erőszakcselekmények száma. A fogyatékossággal élő gyermekek aránytalanul nagy mértékben vannak kitéve erőszakos cselekményeknek.

Mindemellett több mint 52 millió, válságövezetben élő gyermek volt kénytelen kimaradni az iskolából, az infrastruktúra tönkretétele és az iskolák környékén uralkodó ingatag biztonsági helyzet pedig csak rontott az állapotokon. A jelentésben kitérnek a konfliktuszónákban élő gyermekek rossz mentális állapotára is, amelyet szeretteik elvesztése, az erőszaknak való kitettség és otthonaik megsemmisülése okoz, valamint ezen állapot következményeire, a depresszióra, a rémálmokra és az esetleges agresszív viselkedésre is.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.