A várható bonyodalmakat többek között a kenyai parlament múlt heti többségi döntése is előrevetíti, miszerint a kelet-afrikai ország kilép az NBB rendszeréből. Igaz, hogy eddig Nairobiban is elfogadták, hogy a kilépés - amely nem egyszeri aktus, hanem szabályozott folyamat - a már vizsgálat alá vont ügyeket nem érinti. Ugyanakkor konfliktus van az NBB és a kenyai vezetés között abban, hogy a két magas rangú politikusnak folyamatosan jelen kell-e lennie Hágában a per során. A kenyai alkotmány előírja ugyanis, hogy az elnök és az alelnök nem lehet egyszerre külföldön, az NBB szabályai viszont a vádlottak megszakítás nélküli jelenlétét követelik meg. Az eljárás vége elvileg akár hosszú börtönbüntetések kiszabása is lehet, ami még feszültebbé teheti az NBB és Kenya konfliktusát.
Uhuru Kenyatta, az ország függetlenségének kivívásában is közreműködő, majd több mint egy évtizeden át alapító atyaként tisztelt első államfő, Jomo Kenyatta fia, nemzetiségére nézve kikuju, tehát a legnagyobb és legbefolyásosabb kenyai etnikum tagja. Idén márciusban ő győzött az elnökválasztáson, koalícióban William Rutóval, aki vele ellentétben kifejezetten szerény körülmények közül lépdelt fölfelé a társadalmi és politikai ranglétrán, és a kalendzsin népcsoporthoz tartozik.
Az etnikai hovatartozás kérdésének esetünkben az ad különleges jelentőséget, hogy az NBB által vizsgált véres összecsapások, amelyek másfél ezer halálos áldozatot követeltek és mintegy háromszázezer (más adatok szerint hatszázezer) embert tettek földönfutóvá, történetesen főleg e két népcsoport között zajlottak. Uhuru Kenyatta akkor éppen öt évvel korábbi elnökjelölt vetélytársát, a hivatalban lévő államfőt, a kikuju Mwai Kibakit támogatta, szemben William Rutóval, aki viszont 2007-ben még az ellenzéki vezető, Raila Odinga pártján állt (aki viszont a luo etnikumból származik, és állítólag távoli rokonságban áll Barack Obamával). Az NBB vádirata szerint Ruto - másokkal együtt - már a választások előtt megkezdte azoknak a milíciáknak a szervezését, amelyeknek az volt a feladatuk, hogy Kibaki híveire támadjanak,
ha csalni próbálna
a hivatalban lévő államfő. Miután a parlamenti választásokon az Odinga-pártiak nyertek, Kibaki ezzel szemben csak mintegy kétszázezer szavazatnyi különbséggel győzött, majd pedig lóhalálában le is tette a hivatali esküt, jó okkal lehetett azt gondolni, hogy valóban csalás történt, vagyis jogtalanul került a kikujuk kezébe a hatalom.
Ekkor kezdődött a (kenyai választások szinte már hagyományos mozzanatának tekinthető) gyilkolászás - először a kikujukat támadták meg más népcsoportok, később aztán jöttek a bosszúakciók. Ezek szervezésében többek között Uhuru Kenyatta vezető szerepét hangsúlyozza az NBB vádirata, amely szerint ő küldte a sűrűn lakott és földbirtoklási konfliktusokkal terhelt Kelet-afrikai-árok térségébe a mungiki fegyvereseket, akik házról házra járva gyilkolták a nem kikujukat, főleg a luókat, akik - más népcsoportokkal együtt - a kikujuk térnyerését sérelmezik hagyományos törzsi területeiken. Maffiajellegű, jól szervezett, az országutakon önkényesen díjakat szedő, egy nairobi szegénynegyed egészét uraló csoportról van szó, amelynek a tevékenységét egyfajta titkos, misztikus vallásosság is áthatja, némi iszlám gyökerű fundamentalizmussal és Nyugat-ellenességgel fűszerezve.
Az év elején azoknak lett igazuk, akik azt jósolták, hogy a vádemelés még jól is jön a választási kampányban a két újdonsült szövetségesnek, Kenyattának és Rutónak. Az NBB-t igyekeztek egyfajta újgyarmatosítás eszközeként beállítani, amellyel a Nyugat neki tetsző politikai viszonyokat próbál teremteni, mintegy az afrikaiak rovására. Hiába mutattak rá az intézmény - afrikai - vezető munkatársai, hogy a vádakkal ugyancsak afrikaiak sérelmeit igyekeznek jóvátenni, nem csupán a kenyai kormánypárti politikusok, de az Afrikai Unió egésze is Afrika-ellenes elfogultsággal vádolja az ún. római statútum alapján 2002-ben létrehozott NBB-t. Az a fő érvük, hogy eddig csupa afrikai konfliktus kapcsán indult eljárás Hágában, ami kétségtelen tény. A népirtással, emberiesség elleni bűncselekményekkel vádolt személyek ügyeiben eljáró bírósághoz 122 ország csatlakozott, nem tagja viszont például az Egyesült Államok, Izrael, Oroszország és Kína, és ez számos afrikai politikusban nem az egyenlőség érzetét erősíti.
Fontosabbnak tűnik a Kenyatta-Ruto-páros győzelme mögött a stabilitás igénye és reménye, amit etnikumközi együttműködésük táplál. A 2007. decemberi választásokat követően - többek között az akkori borzalmak megismétlődésének megakadályozása érdekében - létrejött egy hatalommegosztási egyezmény, és az idei öszszetűzések már nagyságrendekkel enyhébbek voltak az öt évvel korábbiaknál.
Az egykori áldozatok rokonai, képviselői és a mindmáig táborokban élő menekültek számára ugyanakkor nem megoldás, ha a tetteseket hazai bíróságok vonják felelősségre - máris vannak példák zsarolásra, fenyegetésre vagy éppen a tanúk korrumpálására.
Májusban kis ünnepség keretében vaskos díszkötéses könyvsorozatot adott át a kenyai államfőnek Bethuel Kiplagat, a 2008-ban felállított Igazságtételi és Megbékélési Bizottság elnöke. Kenyattának aligha vált kedvenc olvasmányává az alapos és részletes tanulmány, amely kitér például a Kenyatta család - főleg a néhai elnök - jogsértő akcióira, törvényszegő földosztogatásaira - bár az utódai is bőségesen megkapják a magukét. Az NBB ehhez képest a vádak sokkal szűkebb körével foglalkozik, és egyelőre kérdéses, hogy elősegíti-e ezzel a viszonylag jól működő, a Nyugattal alapvetően szövetségesi viszonyban álló Kenya belső békéjét.
