Jobbközép pártok alakíthatnak kormányt Szlovákiában a hét végi voksolás után Mikulás Dzurinda vezetésével. Olyan bölcsen viselkedtek a szlovák választók, hogy maguk is meglepődtek. Péntekről szombatra virradóra valószínűleg egy jó tündér kicserélte az országot. Persze nem egészen, hiszen nincs választás Szlovákiában Vladimír Meciar győzelme nélkül.ADemokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) negyedszer egymás után szakította át a célszalagot, viszont másodszor egymás után úgy, ahogy annak idején Pürrosz. De kopik alaposan a főnök népszerűsége, ´92-ben a 150 tagú törvényhozásban 74 mandátumot szerzett kis csapata, ´94-ben 61-et, ´98-ban 43-at, idén 36-ot kapott 19,5 százalékos eredményéért. Persze Meciar már érezte vesztét. Egy héttel a választások előtt előbújt belőle a bokszoló. 60 évesen is meglepően jó lábmunkát felcsillantva táncolt oda egy tévériporterhez, elkapta a torkát - ami viszont már szabálytalan -, és azt lihegte az arcába: olyat lebaszok, hogy nem térsz észhez. A riporter alapkiképzést kaphatott ökölvívásból, mert egész ügyesen próbált elhajolni, de ez édeskevés lett volna, ha Vladó nem húzza vissza két centire az orrától az öklét. A mérkőzést este közvetítették a híradók, a HZDS pedig azt állította, a tévés letaposta a főnök sarkát, hogy kihozza belőle az állatot. A főnök ezután már nagygyűlésekre se nagyon ment, magnószalagról nyomatták üzenetét, mint az al-Dzsazíra bin Ládin best ofjait. Jellemző, hogy titokban szavazott, pedig a pártelnökök egyik lételeme az urna előtti fényképezkedés. Második lett a legnagyobb meglepetést okozó Mikulás Dzurinda kormányfő Szlovák Demokratikus és Keresztény Uniója (SDKU), amely 15 százalékot kapott, és ez 28 mandátumot ér.
A népszerűtlenségi listákat vezető Dzurinda
alig bírt megszólalni, amikor meglátta az exit poll eredményeit, főleg azok után, hogy a legutolsó felmérések nyolc százalék tájékára saccolták az SDKU-t. Az országban egyetlen ember hitt csak abban, hogy a maratoni futóból valaha még miniszterelnök lesz: maga a Mikulás. Amennyit nyert Dzurinda, annyit vesztett Robert Fico és pártja, a harmadik utat hirdető, magát baloldalinak tartó, de velejéig populista Smer-irány. Rosszabb futónak bizonyult, mint Dzurinda, a végére kifulladt, ami nem csoda, hiszen már tavasszal elkezdte országjáró kampányát. A hetedik hónapban ment el a gyerek. Pedig Fico már a kormányfői székbe képzelte magát, de a választók meglátták a fején a bohócsapkát. 18 százalékot is mértek neki a közvélemény-kutatók, ehelyett 13,5 százalékot (25 mandátum) kapott. Valószínűleg ott tolta el, hogy egy Meciar nélküli HZDS-szel hajlandó lett volna együttműködni, viszont Dzurindával nem. A kormányfő ezzel is aktivizálhatta a reformpárti, ám kissé apatikus választókat, akik így mégis elmentek szavazni a jobbközép pártokra. Negyedik lett a Magyar Koalíció Pártja. "riási sikerét igazából annak köszönheti, hogy jóval, majdnem 15 százalékkal alacsonyabb volt a részvétel, mint négy évvel ezelőtt. Azt azonban el kell ismerni, hogy négy év kormányzás után 15 ezerrel többen szavaztak az MKP-ra. 11,16 százalékot szerzett, ami húsz képviselőt jelent, s ez történelmi siker, megkerülhetetlenné teszi a magyar pártot a parlamentben. Ha összeáll a négypárti jobbközép koalíció, a második legerősebb kormánypárt lesz. Az előzetes latolgatások szerint akár négy minisztérium is az MKP vezetése alatt áll majd. Ötödik lett 8,2 százalékkal (15 mandátum) a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH), amely szintén a leendő kormánykoalícióba várható. A Pavol Hrusovsky vezette párt többször borsot tört már a magyarok orra alá nem is oly rejtett nacionalizmusával, ám képesek lehetnek pár évre szőnyeg alá söpörni efféle ambícióikat. Hatodik lett Pavol Rusko médiamágnás frissen alapított liberális pártja, az Új Polgár Szövetsége (ANO). A párt hajszálra pontosan úgy szerepelt idén, mint négy éve a Rudolf Schuster államfő vezette SOP, amely mára eltűnt a politika legmélyebb bugyraiban. 8,01 százalék a bűvös szám, ami azért is érdekes, mert Rusko Markíza tévéje négy éve éppen az SOP-ot támogatta, idén meg az ANO-t. Az e pártnak jutó 15 mandátumból az egyiket Rudolf Chmel, Csehszlovákia utolsó budapesti nagykövete csípte meg, de bejutott Jirko Malchárek is, a Forma-1-ben szereplő Minardi-istálló gumitesztpilótája. Az ANO lesz a negyedik tagja a kormánykoalíciónak. Igazi meglepetéssel a Szlovák Kommunista Párt szolgált, 11 képviselője üldögél majd a parlamentben a megszerzett 6,32 százaléknak köszönhetően. Ez lesz a legkisebb frakció, és az összes párt kizárja vele az együttműködést. Programjuk és retorikájuk nem sokat változott az elmúlt 13 évben, legfontosabbnak a privatizált állami cégek visszaszerzését tartják, vagy legalább 51 százalékos állami vagyonrészesedést, ami kétségtelenül merész és szép terv, már csak a Ruhrgast vagy a Deutsche Telecomot kell meggyőzni helyességéről. Vezetőjük Jozef Svec, aki annak a Vasil Bilaknak a veje, aki 1968-ban behívta a szovjet hadsereget Csehszlovákiába. A KSS első dolga volt kijelenteni, hogy a NATO-ba aztán nem megyünk, amit már novemberben keresztülhúzhat a NATO a prágai bővítési csúcsértekezleten. Eldicsekedtek viszont azzal, hogy azonnal kaptak üdvözlő táviratot a kínai és kubai elvtársaktól és a máltai kommunistáktól is. A többi párt mélyen az ötszázalékos küszöb alatt végzett. A Meciartól elmenekülő Ivan Gasparovic teljesítette történelmi feladatát: elvett több mint 3 százalékot a vezértől, és most eltűnhet a süllyesztőben. Ugyanúgy eltűnt a süllyesztőben a baloldal is. A négy éve 16 százalékot szerző Demokratikus Baloldal Pártja (SDL) és a 8 százalékot szerző Polgári Egyetértés Pártja (SOP) idén együtt indult, s a 24 százalék helyett megelégedett az 1,3 százalékkal is. Szlovákiában nem léteznek
európai értelemben vett baloldali pártok,
csak régi kádereket felvonultató, reformkötő és elhanyagolható tömörülések, így a baloldali szavazók inkább otthon maradtak, vagy a komcsikat választották. Az egyetlen, a szociáldemokrata alternatíva, tavasszal alakult, elmenekülve az SDL kebléről, és most két százalékot szerzett, ami arra volt jó, hogy az egész vezetőség lemondjon. Lemondott különben az SDL-t letornázó Pavel Koncos pártelnök is. És ami a lényeg: nem lesz a parlamentben egyetlen szélsőjobbos párt sem. Anna Malíková Szlovák Nemzeti Pártja (SNS) és Ján Slota Valódi Szlovák Nemzeti Pártja (PSNS) is kibukott a törvényhozásból. Slota menten le is hülyézte a nemzetét, amelynek, mint bevallotta, ő is tagja, majd elküldött mindenkit pszichiáterhez. Mindezt egy rádióadásban mondta el, független rádióhallgatók szerint kocsonyarészegen, ahogy általában az ilyen bejelentéseket teszi (lásd tankokkal Budapestre és egyéb erjedt mazsolák). Slota egyébként lemondott, de csak azért, hogy Malíková is ugyanezt tegye, és menjen vissza tanító néninek, s aztán egyesíthessék a nemzeti pártokat, már megint megmentve így a hazát. Malíková a választások óta nem is mutatkozott. A kettő együtt egyébként átlépte volna az ötszázalékos parlamenti küszöböt, a szlovákiai magyarok hálásak lehetnek a két pártvezérnek.
Schuster elnök
még a választások előtt bejelentette, azt a politikust bízza meg a kormányalakítási tárgyalások megkezdésével, aki papíron garantálja neki, hogy több mint 76 képviselő támogatja őt a parlamentben. Schuster titokban abban bízott, hogy Fico szerez egy ilyen fecnit, de mellé lőtt ő is. Dzurinda tette le az asztalra a papirost, amelyen az állt: 78 szavazata van az SDKU-MKP-KDH- ANO négyesnek. Az igen sokat betegeskedő Schusteren eluralkodott az amnézia, és hétfőn megígérte Meciarnak, péntekig senkit sem bíz meg a koalíciós tárgyalások megkezdésével, addig próbálkozhat, hiszen mégis ő kapta a legtöbb szavazatot. A jobbközép pártokat ez különösebben nem zavarja, bejelentették, hogy senkivel nem fognak tárgyalni, csak egymással, de azt intenzíven, olyannyira, hogy már nemcsak a programok egyeztetéséről, hanem a kormány karcsúsításáról is megegyeztek. Sőt már azt is tudni lehet, hogy Eduard Kukan marad a külügyminiszter. Pedig éppen az államfő hangsúlyozgatta, hogy Nyugaton is elfogadható kormányt kell kreálni (ennél a négyesnél integrációelkötelezettebb társaságot nemigen találhat, sőt, Brüsszelben is elégedetten bólogattak) méghozzá a lehető legkorábban, hiszen október kilencedikén az Európai Bizottság piacra dobja az országértékeléseket, és Szlovákiáét már annak ismeretében önteni végső formába, hogy kik alkotják a leendő kormánykoalíciót. Ami a választások és a kampány kétségtelen pozitívuma: hihetetlen nyugodt légkörben, és kis, már említett kivételektől eltekintve kulturáltan zajlott. Szlovák politikus legyen a talpán, aki nem száz-, hanem akár csak tízezer embert ki akar vinni az utcára, hogy ott jól beolvassanak a megszeppent Naprendszernek. Sehol egy választási csalást sejtő párt, újraszámlálást követelő legyőzött.
A vesztesek
bámulják a köldöküket, már lemondtak vagy erősen fontolgatják, persze csak azért, hogy visszatérhessenek. Inkább a mókás és az abszurd helyzetekről cikkeznek az újságok. A választási bizottságnak az okozta a legnagyobb fejtörést, hogy érvényes-e Rudolf Schuster szavazata, egy polgári bejelentés szerint ugyanis az unokája dobta az urnába a borítékot, márpedig a törvény betűje szerint azt a választópolgár köteles. Az unatkozó polgár egyébként a televízióban látta az esetet, és azt követelte, semmisítsék meg az elnök szavazatát, ha megtalálják. Egy szlovák falucskában személyi igazolvány nélkül szavaztak az idős asszonyok, mivel mindig kendőben járnak, azt még rendőri utasításra sem veszik le, így aztán nincs is elfogadható igazolványképük, és így személyijük se. De mivel két tanú igazolhatja, hogy ez az asszony az az asszony, odaengedik őket az urnához. Szavaztak petróleumlámpa fényénél is, mert a községben az adósságok miatt lekapcsolták a villanyt. Itt valóban Isten és a vaksors kezében van minden politikus. Egyébként összesen 26 párt indult, egy visszalépett, a töltelékben olyan fantáziatömörülések is maradtak, mint a B-Forradalmi Mozgalom, a Nő és a család, vagy a munkanélküliek pártja, amelynek jelöltjei között egyetlen munkanélküli sem volt. Ennek ellenére majd egy százalékot szereztek. Azért mégsem lehet egyik napról a másikra kicserélni egy egész országot.
Molnár Norbert
"Ilyen jó eredményre számítottunk"
Bugár Béla pártelnök
Magyar Narancs: Történelmi sikert ért el a Magyar Koalíció Pártja a parlamenti választásokon. Úgy érzem, a legmerészebb álmaikban sem gondolták, hogy ilyen eredményt érhet el a párt.
Bugár Béla: Pedig ilyen jó eredményre számítottunk. Bár azzal valóban nem számoltunk, hogy a jobbközépnek lesz lehetősége többségi kormányt alakítani.
MN: Úgy tűnik, az MKP-t nem lehet kihagyni a kormányzásból.
BB: Az SDKU tudatosítja, hogy sem belföldön, sem külföldön nem tudnák védeni azt, ha az MKP kimaradna a koalícióból.
MN: Nem lehet, hogy a kereszténydemokrata KDH, mint azt már annyiszor megtette, betart az MKP-nak?
BB: Megpróbálhatják, de tisztában kell lenniük azzal, hogy az MKP nehezebben hagyható ki a kormánykoalícióból, mint ők maguk.
MN: Elképzelhetőnek tartja, hogy mégis együttműködjenek Ficóval?
BB: Ha sikerül a négypárti jobboldali kormánykoalíciót kialakítani, nem.
MN: Mennyi időt adnak a koalíciós tárgyalások befejezésére?
BB: Legalább valami jel kellene október kilencedikéig. (Az EU-országjelentés kiadásának időpontja - a szerk.)
MN: Igazak azok a hírek, hogy az MKP a környezetvédelmi, az építésügyi és a földművelési minisztérium iránt érdeklődik?
BB: Ezek a tárcák is szerepelnek elképzeléseink közt.
