Merre tart az ukrajnai háború?

Végtelen frontok

Külpol

Új frontot nyitott az orosz hadsereg május 10-én Harkivtól északra. Az ukrán védelmet felkészületlenül érte a támadás, sokan a katonai és a politikai vezetést hibáztatják, az elemzők pedig az orosz szándékot igyekeznek megérteni. Ha a háború menetét nem is változtatja meg ez a támadás, számos jelentős elmozdulásra mégis felhívja a figyelmet.

Az ukrán katonai vezetést nem, a közvéleményt annál inkább megdöbbentette, hogy május 10-én, hosszú idő után ismét az ukrán–orosz határon át érte támadás az országot. Az ukrán felderítésnek ugyan volt információja arról, hogy a határ orosz oldalán, Belgorod körzetében jelentősebb csapatösszevonást hajtottak végre, a határvédelmet mégsem sikerült időben megerősíteni. Legalábbis erre utal egyebek mellett, hogy a BBC-nek nyilatkozó ukrán felderítő tiszt, Denisz Jaroszlavszki arról beszélt, hogy az oroszok egyszerűen besétáltak az országba, mert nem volt első védelmi vonal, se aknazár azon a területen. Ahogyan a tiszt fogalmazott, lennie kellett volna megerősített védelemnek, erre el is költöttek jelentős összegeket, ám semmi nem állta a támadók útját. „Vagy hanyagság állhat a háttérben – mondta Jaroszlavszki –, vagy korrupció. Ez nem egyszerűen kudarc volt, hanem árulás.” Keserűsége annál is inkább érthető, mert személyesen is részt vett 2022 nyarán a terület meglepetésszerűen gördülékeny ukrán felszabadításában.

Az orosz oldalon mintegy 30 ezer fős csapatösszevonásra került sor, a határ menti falvakat ennek az erőnek a támadó alakulatai szállták meg. Ezeket az időközben átcsoportosított ukrán egységek Vovcsanszk és Lipci mellett tartóztatták fel. Jelenleg is ezeknél a településeknél zajlanak a leghevesebb harcok, illetve innen kellett a leggyorsabban kitelepíteni a lakosságot is. A helyieket traumatikusan érintette a mostani támadás és a civilek evakuálása, ráadásul mindezt egyszer már átélték: 2022 elején ezt a területet megszállta a Harkiv ellen felvonuló orosz hadsereg, és végül csak fél évvel később, az ukrán ellentámadás során sikerült a környéket felszabadítani. Nem véletlen, hogy az első reakció az volt, ismét egy Harkiv elleni nagyobb katonai művelet előkészítése zajlik orosz oldalon. Ami azonban kevéssé valószínű, a Belgorod melletti csapatösszevonás léptéke, illetve a támadásban bevetett erők nagyságrendje sem támasztja ezt alá. De akkor mi a célja az oroszoknak az újonnan megnyitott fronttal?

Pufferzónázók

„Ahhoz, hogy egy olyan milliós nagyvárost, mint Harkiv, el lehessen foglalni – mondta lapunknak Sz. Bíró Zoltán Oroszország-szakértő –, ennél jóval nagyobb erőkre lenne szükség. Az Ukrajnában jelenleg szolgálatot teljesítő orosz haderő együttesen nagyjából 600 ezer főre tehető, ha ezt a teljes haderőt a város ostromára csoportosítanák át, valószínűleg az sem lenne elég. Csak hát a frontvonal majdnem ezerkétszáz kilométer hosszú, ilyen léptékű csapatmozgás egyszerűen nem képzelhető el.” A Vovcsanszk környéki harcok egyébként sem mutatnak jelentős taktikai váltást az orosz hadvezetés részéről. Az amerikai Institute for the Study of War (ISW) legutóbbi, június 2-i elemzéséből kiderül, a megtámadott településeknél ismét az úgynevezett „meat wave”-et használják az oroszok, azaz emberanyaggal töltik fel a védők felőrlését és kifárasztását célzó sorozatos támadásaikat. Ezzel az áttörést követő mélyebb benyomulás után ismét csak lassú, méterről méterre történő területfoglalásra rendezkedtek be. Bár az oroszok által újonnan megszállt területek nyilván fájdalmas veszteséget jelentenek az ukránok számára, nagyságrendileg nem okoz döntő elmozdulást a háború menetében. Ahogy Sz. Bíró rámutatott: „Az új offenzíva megkezdése előtti időszakban – január eleje és április vége között – nagyjából háromszázhatvan négyzetkilométernyi területet tudtak az oroszok megszállni, ehhez jön hozzá a mostani néhány tíz négyzetkilométer. Mindez a hat­száz­ezer négyzetkilométeres Ukrajna méretéhez képest nem mondható szignifikáns területvesztésnek. A kezdeményezés hónapok óta egyértelműen orosz kézben van, tehát a támadó fél sem dicsekedhet jelentős sikerekkel.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Amikor egy haldokló csak az emberségre számíthat – életvégi ellátás helyett marad a várakozás a sürgősségin

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.