Bealkonyul-e Erdoğannak?

Kifelé legény

Külpol

Törökország a Közel-Kelet nagy játékosa, senki sem nézheti levegőnek – legalábbis ezt üzenné Ankara serény külpolitikája. Ám a külvilág felé mutatott erős ország képe egyre hamisabb. A belső problémák lassan felemésztik az elnök rendszerét.

 

A március végén tartott helyhatósági választások végérvényessé tették, hogy Recep Tayyip Erdoğan két évtizedes korszaka a végéhez közeledik. Az elnök a nemrég módosított alkotmány szerint elkezdhette ugyan utolsó ciklusát, de a tavalyi elnökválasztáson már a szavazatoknak alig több mint a felét kapta meg. Az ugyanakkor megtartott parlamenti választáson a 2002 óta kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) képviselőinek száma továbbcsökkent, s már szövetségeseivel együtt sem éri el a korábbi kétharmados többséget. Az ellenzéki oldalon több régi és új politikai erő izmosodott meg, bár tényleges kihívó egy­előre nem akadt.

Márciusban a 100 százalékot közelítő inflációval és a mindennapi megélhetési gondokkal küzdő választók előtt Erdoğan a két legnagyobb város, Isztambul és Ankara öt éve elvesztett főpolgármesteri székének visszaszerzésére szólított fel. „A jövőnk függ a régi és új főváros visszaszerzésétől” – harsogta több mint egymillió híve előtt a nemrég bezárt régi isztambuli nemzetközi repülőtéren tartott kampányzáró nagygyűlésen. Ám nemcsak a két megapoliszt nem sikerült visszaszerez­niük, de a lakosságszám sorrendjében következő nagyvárosokat, Izmirt, Bursát és Adanát is elbukták. Miként számos más, addig stabilan birtokolt vidéket; a korábbi 39 provinciából már csak 24-ben nyertek. A korábban is ellenzéki Égei-tengermellék mellett immár egész Nyugat-Anatólia és a földközi-tengeri partvidék tartományi igazgatása is ellenzéki erők kezébe került.

A köztársaságot száz éve alapító Mustafa Kemal Atatürk és a szekuláris állam hagyományaira felesküdött Köztársasági Néppárt (Cumhuriyet Halk Partisi, CHP) – sokadszorra Törökország modern kori történelmében – ismét erősödni látszik. A 81 tartományból 35-ben nyertek, a nagyvárosok mellett az ország nyugati felében és a tengerparti területeken ugyancsak taroltak; országos szinten jó egymillióval több szavazatot szereztek. Ám a kemalizmus és a nyugatos erők könnyű visszatérése még odébb van: az ellenzék továbbra is megosztott, és a szintén kemalista-nacionalista Jó Párt (İyi Parti, İP) mindössze egy tartományban győzött.

Az AKP szövetségesei közül a két iszlamista formáció, a Nemzeti Mozgalom Pártja (Milliyetçi Hareket Partisi, MHP) és az Új Jólét Pártja (Yeniden Refah Partisi, YRP) 5,5 millió szavazatot szerzett, és tíz tartományban nyert. Mindkét szervezet a török politikai élet iszlamista vonalát fél évszázadig meghatározó Necmettin Erbakan köpönyegéből bújt ki – csakúgy, mint negyed évszázada a mai kormánypárt, az AKP. Az erbakani radikális nacionalista iszlamizmus vidéken és a kisvárosokban jelentős társadalmi támogatottsággal bír – a közeljövőben a kifulladó AKP másik jelentős kihívója lehet a nyugatos alternatívák mellett.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

Közel tíz éve húzódik a balatoni körvasút nagy terve

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, de azóta tizenöt balatoni állomásra még tovább is tart az út, mint korábban.