Üres lett a FUGA utcára néző nagy kirakatablaka, amelynek túloldalán tizenhárom éven át ült Nagy Bálint, hosszú szakálla fölötti szúrós tekintetével végigmérve minden belépőt. Akár meg is lehetett volna ijedni attól a vizslató szempártól, de a második alkalommal már tudta a látogató: csupán a gazda figyelme és jól-rosszul titkolt öröme sugárzik belőle. Az öröm, hogy ott vagy, hogy vágysz arra a hihetetlenül sokféle élményre, amit a hely kínál.
Beke László, bár a gimnáziumi évei alatt egy zenekarban játszott és fotóriporter szeretett volna lenni, végül mégis az ELTE BTK magyar–művészettörténet szakára jelentkezett, s második szakán a középkori ötvösművészetben mélyült el.
Tavaly adta ki harmadik nagylemezét a külföldön is rendszeresen turnézó Ék zenekar. Lee Olivér gitáros-énekessel a saját zenekaráig vezető útról és a pszichoterápia fontosságáról beszélgettünk.
A norvég énekes-dalszerző még húszéves sem volt, amikor 2016-ban első albuma, az All My Demons Greeting Me as a Friend megjelent.
Kaurismäki-filmekben szoktak rideg kocsmák színpadán ilyen reménytelenséget sugárzón énekelni, mint itt.
A walesi szerző-előadó hatodik albumán az ókori kataklizma ürügyén szembesít mindazzal, amire a katasztrófára váró világnak számítania kell.
Jómódú fehér nő bámul ki az eső áztatta ablakon.
Majd’ két évvel az eredetileg tervezett dátumot követően, végre sor került Kristīne Opolais budapesti debütálására, vagyis paradoxonnal egybekötött áriaestjére.
