Interjú

„Egyszerűbb döntést hozni más zenéjéről”

Lee Olivér gitáros, énekes

Zene

Tavaly adta ki harmadik nagylemezét a külföldön is rendszeresen turnézó Ék zenekar. Lee Olivér gitáros-énekessel a saját zenekaráig vezető útról és a pszichoterápia fontosságáról beszélgettünk.

Magyar Narancs: Saját bevallásod szerint kiskamaszként nem voltál túl szorgalmas gyakorlás terén, a szolfézsórákat ellógtad, aztán érettségi után mégis a Kőbányai Zenei Stúdió növendéke lettél. Mi történt a kettő között?

Lee Olivér: Leginkább a rockzene történt velem, meg az, hogy elkezdtem a gitáron számomra fontos dalokkal foglalkozni. Mindig is szerettem a zenét és a gitár hangját, de kezdetben valószínűleg inkább csak azért csináltam, hogy anyám nyugodt maradjon, és azt gondolja, hogy jó gyerek vagyok. Persze az is elkedvetlenített, hogy amikor mondjuk Gorillazt akartam játszani, akkor helyette Carcassi-etűdökkel kellett szenvedni, de amikor rájöttem, hogy magamtól is meg tudok tanulni dalokat, onnantól már nem volt megállás, és a szorgalmam is megjött ezzel.

MN: A zenei tanulmányaiddal párhuzamosan a Műszaki Egyetemet is elkezdted, de két hét után otthagytad. Nem volt benned félelem, hogy mi lesz, ha nincs polgári foglalkozásod?

LO: Ezen mindig sokat gondolkoztam, de nem azért, hogy mi van akkor, ha kiesik a zene, hanem az egyetem inkább kipipálandó tétel a bakancslistán. Értelmiségi családból származom, úgyhogy volt némi piszkálás ezzel kapcsolatban. Jókor kérdezed egyébként, mert most valószínűleg jelentkezni fogok egyetemre.

MN: De gondolom nem azért, mert jó gyereknek akarsz tűnni.

LO: Nem, de azért a családnak mindenben van szerepe, így abban is, hogy kinek akarsz bizonyítani. A szülőknek biztosan. Emellett most már nem vagyok 18 éves, és el tudom fogadni azt, hogy valamit úgy is lehet tanulni, hogy nem annyira a szenvedélyed. Nekem az a zene marad, de szeretném egy kicsit másra is használni az agyamat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.