Interjú

„Egyszerűbb döntést hozni más zenéjéről”

Lee Olivér gitáros, énekes

Zene

Tavaly adta ki harmadik nagylemezét a külföldön is rendszeresen turnézó Ék zenekar. Lee Olivér gitáros-énekessel a saját zenekaráig vezető útról és a pszichoterápia fontosságáról beszélgettünk.

Magyar Narancs: Saját bevallásod szerint kiskamaszként nem voltál túl szorgalmas gyakorlás terén, a szolfézsórákat ellógtad, aztán érettségi után mégis a Kőbányai Zenei Stúdió növendéke lettél. Mi történt a kettő között?

Lee Olivér: Leginkább a rockzene történt velem, meg az, hogy elkezdtem a gitáron számomra fontos dalokkal foglalkozni. Mindig is szerettem a zenét és a gitár hangját, de kezdetben valószínűleg inkább csak azért csináltam, hogy anyám nyugodt maradjon, és azt gondolja, hogy jó gyerek vagyok. Persze az is elkedvetlenített, hogy amikor mondjuk Gorillazt akartam játszani, akkor helyette Carcassi-etűdökkel kellett szenvedni, de amikor rájöttem, hogy magamtól is meg tudok tanulni dalokat, onnantól már nem volt megállás, és a szorgalmam is megjött ezzel.

MN: A zenei tanulmányaiddal párhuzamosan a Műszaki Egyetemet is elkezdted, de két hét után otthagytad. Nem volt benned félelem, hogy mi lesz, ha nincs polgári foglalkozásod?

LO: Ezen mindig sokat gondolkoztam, de nem azért, hogy mi van akkor, ha kiesik a zene, hanem az egyetem inkább kipipálandó tétel a bakancslistán. Értelmiségi családból származom, úgyhogy volt némi piszkálás ezzel kapcsolatban. Jókor kérdezed egyébként, mert most valószínűleg jelentkezni fogok egyetemre.

MN: De gondolom nem azért, mert jó gyereknek akarsz tűnni.

LO: Nem, de azért a családnak mindenben van szerepe, így abban is, hogy kinek akarsz bizonyítani. A szülőknek biztosan. Emellett most már nem vagyok 18 éves, és el tudom fogadni azt, hogy valamit úgy is lehet tanulni, hogy nem annyira a szenvedélyed. Nekem az a zene marad, de szeretném egy kicsit másra is használni az agyamat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.