Interjú

„Egyszerűbb döntést hozni más zenéjéről”

Lee Olivér gitáros, énekes

Zene

Tavaly adta ki harmadik nagylemezét a külföldön is rendszeresen turnézó Ék zenekar. Lee Olivér gitáros-énekessel a saját zenekaráig vezető útról és a pszichoterápia fontosságáról beszélgettünk.

Magyar Narancs: Saját bevallásod szerint kiskamaszként nem voltál túl szorgalmas gyakorlás terén, a szolfézsórákat ellógtad, aztán érettségi után mégis a Kőbányai Zenei Stúdió növendéke lettél. Mi történt a kettő között?

Lee Olivér: Leginkább a rockzene történt velem, meg az, hogy elkezdtem a gitáron számomra fontos dalokkal foglalkozni. Mindig is szerettem a zenét és a gitár hangját, de kezdetben valószínűleg inkább csak azért csináltam, hogy anyám nyugodt maradjon, és azt gondolja, hogy jó gyerek vagyok. Persze az is elkedvetlenített, hogy amikor mondjuk Gorillazt akartam játszani, akkor helyette Carcassi-etűdökkel kellett szenvedni, de amikor rájöttem, hogy magamtól is meg tudok tanulni dalokat, onnantól már nem volt megállás, és a szorgalmam is megjött ezzel.

MN: A zenei tanulmányaiddal párhuzamosan a Műszaki Egyetemet is elkezdted, de két hét után otthagytad. Nem volt benned félelem, hogy mi lesz, ha nincs polgári foglalkozásod?

LO: Ezen mindig sokat gondolkoztam, de nem azért, hogy mi van akkor, ha kiesik a zene, hanem az egyetem inkább kipipálandó tétel a bakancslistán. Értelmiségi családból származom, úgyhogy volt némi piszkálás ezzel kapcsolatban. Jókor kérdezed egyébként, mert most valószínűleg jelentkezni fogok egyetemre.

MN: De gondolom nem azért, mert jó gyereknek akarsz tűnni.

LO: Nem, de azért a családnak mindenben van szerepe, így abban is, hogy kinek akarsz bizonyítani. A szülőknek biztosan. Emellett most már nem vagyok 18 éves, és el tudom fogadni azt, hogy valamit úgy is lehet tanulni, hogy nem annyira a szenvedélyed. Nekem az a zene marad, de szeretném egy kicsit másra is használni az agyamat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.