SZÚNYOG Bizonyos színekhez jobban vonzódnak a vérszívó szúnyogok, míg másokat inkább kerülnek – állítja egy friss, a Nature Communicationsben publikált kutatás. A kutatók a rettegett, dengue-lázat, Zika-vírust, chikungunya-lázat és sárgalázat is terjesztő egyiptomi csípőszúnyog (Aedes aegypti) viselkedését vizsgálták – az eredmények szerint a nőstény szúnyogok először a leendő áldozat „illatát”, annak kémiai jeleit érzékelik, ennek során például érzékelik a kilehelt szén-dioxidot, ez pedig arra ösztönzi őket, hogy olyan színeket és más vizuális információkat keressenek, amelyeket gazdaszervezeteikhez társíthatnak. A vizsgálatok során a miniatűr tesztkamrákban tartott szúnyogok környezetébe különböző, számukra detektálható illatmolekulákat (esetünkben szén-dioxidot) permeteztek, majd színes pontokat, illetve egy számukra gusztusos emberi kéz képét prezentálták. Illatstimulus nélkül a szúnyogok számára egyetlen szín sem bizonyult vonzónak, ám a kémiai információt követően előszeretettel választották a vörös, narancs, fekete vagy kékeszöld (cián) színű foltokat, míg gondosan elkerülték a zöld, kék vagy bíbor színeket. Egyelőre a kutatók sem tudják megmondani, hogy a szúnyogok ugyanúgy érzékelik-e a színeket, ahogy mi, de annyi biztos, hogy inkább a hosszabb hullámhosszú fényt kedvelik (és az emberi bőr is inkább vörös-narancs jelet bocsát ki).
MEGALODON Voltaképpen ma sem tudjuk, hogyan is nézhetett ki a miocén és pliocén kor tengeri csúcsragadozója, az óriásfogú cápa (Otodus megalodon), amelyet a közbeszédben csupán megalodonként szokás emlegetni – állítja egy kutatócsoport, amely a Historical Biology folyóiratban közölte cikkét. Az óriásfogú cápa alakjára, küllemére leginkább hatalmas méretű, fosszilizálódott fogai alapján következtettek (porcos vázából ugyanis nem sok maradt meg) – emiatt vélték úgy, hogy az állat (nagyobb kivitelben) hasonlíthatott a ma élő nagy fehér cápára. A párhuzamok azonosítására kétdimenziós szimulációkat végző amerikai paleontológuscsoport meggyőződése szerint a fosszíliákból kiinduló, meglehetősen ingatag alapon álló spekulációkon felül semmilyen hitelt érdemlő bizonyíték sem került elő, amely meggyőzően alátámaszthatná (vagy éppen cáfolhatná) az állat kinézetéről szóló elterjedt hipotéziseket. Annyi biztos csak, hogy az óriásfogú cápa a miocén kor közepén (15 millió éve) jelent meg, és a pleisztocén kor elejére (2,6 millió évvel ezelőttig) ki is halt.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
