A korabeli sajtó minden idők legnagyobb színházi botrányaként számolt be arról a nehezen besorolható produkcióról, amit Miért bántják a magyar futballt, avagy te is totóztál, haver? címmel, 1983. május 21-én mutatott a pár hónappal korábban alapított, Karinthy Márton rendező és Harsányi Gábor színművész nevével fémjelzett Hököm Színpad a Budapest Sportcsarnokban. Karinthyék Kossuth-díjas művészeket és válogatott labdarúgókat ígértek, zenét, táncot és társadalomkritikát,
szerzőnek pedig azt a Végh Antalt kérték fel, akit a „magyar irodalom fenegyerekének” volt szokás akkoriban emlegetni.
Végh 1974-ben vált botrányszerzővé: ekkor jelent meg a labdarúgás disznóságait taglaló riportkönyve, a Miért beteg a magyar futball?, amit pillanatok alatt elkapkodtak, és amiért képesek voltak 1000 forintot is (egy fél havi fizetést) kifizetni a feketepiacon. A könyv újrakiadására csak 7 évvel később került sor, amikor Végh immár magánúton jelentethette meg a 90 perc című kisregénnyel és a Szép volt, fiúk! című színművel kibővítve hírhedt munkáját. Noha e könyv sikere nem volt a ’74-es kiadásához mérhető, vert akkora hullámokat, hogy a Hököm Színpad vezetőinek megmozgassa a fantáziáját, ráadásul ugyancsak a témába vágott, hogy 1982-ben a rendőrségnek sikerült olyan különféle csoportokat leleplezniük, amelyek meccseket vásároltak meg, és így hatalmas összegeket kaszáltak a totón.
A műsorfüzetben ez állt: „Izgalmas rangadó, a bundázók, a totózók és a tiszta, sportszerű játékosok véres küzdelme a győzelemért. Nagy a tét: kinek lesz meg a 13+1 a totón és ki jut be az NB1-be? Humor – Zene – Futball”. A nyolc előadásra elkapkodták jegyeket – ez majdnem 80 ezer fizető nézőt jelentett. Ilyen beharangozó után nem csoda, hogy a premiert (a délutáni és az esti előadást) hatalmas érdeklődés kísérte, de a visszaemlékezések alapján, a közönség mindössze annyiban vette a lapot, hogy percek alatt felismerte, hogy ritka alacsony színvonalú bóvlit próbálnak rásózni.
Már a délután is sokan visszakövetelték a jegyük árát,
az esti előadást pedig már be sem tudták fejezni, az ordibálás és paradicsomdobálás miatt. A nézőtéren állítólag akkor szakadt el a cérna, miután – az a szponzorizációt akkor még hírből sem ismerő – nézőknek „bundasorsolás” ürügyén (erre külön jegyet kellett váltani) egy több mint 15 perces beszámolót kellett végighallgatniuk a bundát felajánló Bizományi Áruház Vállalat működéséről és eredményeiről.
A félbeszakadt előadás után a színikritikusok mégis lelkesedtek. No nem a látottaktól, hanem a ténytől, hogy Kádár szocializmusában igazi színházi bukás történt, pontosabban, hogy történhetett. Elsősorban persze a közönséget ünnepelték, de a demokrácia győzelmeként beállítva, hogy nálunk ilyet is lehet…
(Borítókép: Végh Antal, író; Fortepan.hu/Hunyady József)
