A Kádár-korszak legnagyobb színházi bukása

  • narancs.hu
  • 2020. augusztus 26.

Kultúra

Az 1983-as bemutatón még paradicsomdobálás is volt.

A korabeli sajtó minden idők legnagyobb színházi botrányaként számolt be arról a nehezen besorolható produkcióról, amit Miért bántják a magyar futballt, avagy te is totóztál, haver? címmel, 1983. május 21-én mutatott a pár hónappal korábban alapított, Karinthy Márton rendező és Harsányi Gábor színművész nevével fémjelzett Hököm Színpad a Budapest Sportcsarnokban. Karinthyék Kossuth-díjas művészeket és válogatott labdarúgókat ígértek, zenét, táncot és társadalomkritikát,

szerzőnek pedig azt a Végh Antalt kérték fel, akit a „magyar irodalom fenegyerekének” volt szokás akkoriban emlegetni.

Végh 1974-ben vált botrányszerzővé: ekkor jelent meg a labdarúgás disznóságait taglaló riportkönyve, a Miért beteg a magyar futball?, amit pillanatok alatt elkapkodtak, és amiért képesek voltak 1000 forintot is (egy fél havi fizetést) kifizetni a feketepiacon. A könyv újrakiadására csak 7 évvel később került sor, amikor Végh immár magánúton jelentethette meg a 90 perc című kisregénnyel és a Szép volt, fiúk! című színművel kibővítve hírhedt munkáját. Noha e könyv sikere nem volt a ’74-es kiadásához mérhető, vert akkora hullámokat, hogy a Hököm Színpad vezetőinek megmozgassa a fantáziáját, ráadásul ugyancsak  a témába vágott, hogy 1982-ben a rendőrségnek sikerült olyan különféle csoportokat leleplezniük, amelyek meccseket vásároltak meg, és így hatalmas összegeket kaszáltak a totón.

A műsorfüzetben ez állt: „Izgalmas rangadó, a bundázók, a totózók és a tiszta, sportszerű játékosok véres küzdelme a győzelemért. Nagy a tét: kinek lesz meg a 13+1 a totón és ki jut be az NB1-be? Humor – Zene – Futball”. A nyolc előadásra elkapkodták jegyeket – ez majdnem 80 ezer fizető nézőt jelentett. Ilyen beharangozó után nem csoda, hogy a  premiert (a délutáni és az esti előadást) hatalmas érdeklődés kísérte, de a visszaemlékezések alapján, a közönség mindössze annyiban vette a lapot, hogy percek alatt felismerte, hogy ritka alacsony színvonalú bóvlit próbálnak rásózni.

Már a délután is sokan visszakövetelték a jegyük árát,

az esti előadást pedig már be sem tudták fejezni, az ordibálás és paradicsomdobálás miatt. A nézőtéren állítólag akkor szakadt el a cérna, miután – az a szponzorizációt akkor még hírből sem ismerő – nézőknek „bundasorsolás” ürügyén (erre külön jegyet kellett váltani) egy több mint 15 perces beszámolót kellett végighallgatniuk a bundát felajánló Bizományi Áruház Vállalat működéséről és eredményeiről.

A félbeszakadt előadás után a színikritikusok mégis lelkesedtek. No nem a látottaktól, hanem a ténytől, hogy Kádár szocializmusában igazi színházi bukás történt, pontosabban, hogy történhetett. Elsősorban persze a közönséget ünnepelték, de a demokrácia győzelmeként beállítva, hogy nálunk ilyet is lehet…

(Borítókép: Végh Antal, író; Fortepan.hu/Hunyady József)

A teljes cikkért vásárolja meg a Magyar Narancsot az újságárusoknál vagy online, de még jobb, ha előfizet!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.