Kultúra

Poptörténeti pillanat lehetett, amikor Steve Marker amerikai gitáros 1994-ben megpillantotta az MTV 120 Minutes című műsorában a skót Angelfish posztpunk/goth együttes egyetlen klipjét (Suffocate Me).

Mi sem menőbb manapság, mint influenszernek és fitneszgurunak lenni.

Már az is méltó volna figyelmünkre, ha az idén 72-t betöltött zenész (Kolinda, Makám, Pangea, Tin-Tin Quartet, Ektar, Trio Squelini) és színházi alkotó (Orfeo, Stúdió K, Hólyagcirkusz) karcolatait csak az életműve támasztaná meg.

Titokban mindannyian arra vártunk, hogy valaki végre keresztezze a Nem férek a bőrödbe című örökbecsű testcserés vígjátékot a Halloweennel.

A zenekar 20. születésnapi turnéját tavaly elsöpörte a járvány, de egy év csúszással sor kerülhetett az eddigi életművüket összegző nagyszabású koncertre.

„Ez egy zömmel igaz történet, mely hazugságon alapul” – állítja a kezdő felirat.

A zenetörténetben fontosak a jelképes vagy valódi kézfogások, amelyek két gondolkodásmód összekapcsolódását, a fejlődés folytonosságát jelzik: az egyik legemlékezetesebb az a termékenyítő szellemi befolyás, amelyet Beethoven zenéje gyakorolt Liszt Ferencre.

Az egykori gyerekszínésznek, a Mesternek nincsenek nagy tervei: alkoholista akar maradni, és ki szeretne kopni a kollektív emlékezetből úgy, hogy azért mindennap ingyen ihasson a krakkói Irodában.

Mókás és dühítő gyűjtemény a heti sajtóból. Többnyire az utóbbi.

Rövid hírek: vírus, vulkánkitörés, hurrikán és mindenféle istencsapása. Plusz izgalmas tudományos felfedezések.

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt.

Azt festem, ami van, a lehető legegyszerűbben.

Sztupa és Troché kalandjai