Inkább képekkel

László-Kiss Dezső grafikus, festő

Azt festem, ami van, a lehető legegyszerűbben.

rés a présen: Szobrászként is emlegetnek. Melyik volt előbb?

László-Kiss Dezső: Igaz, hogy az előző projektemet, amely A Ronda megtámadja az Ízlést címmel a Hollán Ernő utcai gyújtogatás után indult el, konceptuális absztrakt festészetből átcsúszva térbeli és „figurális” szobrok zárták le. De nem vagyok szobrász. Festő pedig annyira vagyok, hogy a képeimet akrillal vászonra festem, tudatosan elkerülve a már ismert stílusok formavilágát és a kipróbált festői megoldások szabályrendszerét. Ez már a mostani projektemre és az azonos című kiállításomra (Vizuális tőmondatok) vonatkozó állítás. A végtelenségig feszítetten leegyszerűsítem a létrehozott képi világot, és a feltáruló új jelentéseket, a valószerűtlen társításokat egy lehetséges együtt­érzés nézőpontjából fogalmazom meg. Ez a kifejezésmód számomra is váratlan fordulat, mert egy szokatlan ábrázolás lehetőségét adja.

rap: Mit csinál egy barakknavigátor vagy egy elsőszó-kutató?

LKD: A Barakk egy nyitott közösség volt, a művészetek szabad kikötője utazók számára. Navigátor ott lettem. Kineveztek az önként vállalt feladatra, koordináltam a kiállítások körüli teendőket. „Első szó” kutató pedig azért, mert eredendően vonzódtam a szavakhoz, talán azt is mondhatnám, hogy csodáltam őket. Fontosságukat felbecsülhetetlennek gondoltam. Sokat rágódtam, vajon melyek lehettek az első szavak, amelyek elhangzottak az univerzum létrejötte után. Végül is három „első szót” találtam. A legyen, a tévedsz és a miért (ez utóbbi egy mondat részeként hangzott el – „Miért vagyok én itt?” – a hopi indiánok teremtésmítoszában). Arra jutottam, hogy ezek a szavak azért hangzanak el először, mert pontosan és tömören fogalmazzák meg az emberi élet lényegét. De később kiábrándultam a szavakból, azóta inkább képekkel foglalkozom.

 

Fotó: Déri Miklós