rés a présen

Inkább képekkel

László-Kiss Dezső grafikus, festő

  • rés a présen
  • 2021. július 7.

Képzőművészet

Azt festem, ami van, a lehető legegyszerűbben.

rés a présen: Szobrászként is emlegetnek. Melyik volt előbb?

László-Kiss Dezső: Igaz, hogy az előző projektemet, amely A Ronda megtámadja az Ízlést címmel a Hollán Ernő utcai gyújtogatás után indult el, konceptuális absztrakt festészetből átcsúszva térbeli és „figurális” szobrok zárták le. De nem vagyok szobrász. Festő pedig annyira vagyok, hogy a képeimet akrillal vászonra festem, tudatosan elkerülve a már ismert stílusok formavilágát és a kipróbált festői megoldások szabályrendszerét. Ez már a mostani projektemre és az azonos című kiállításomra (Vizuális tőmondatok) vonatkozó állítás. A végtelenségig feszítetten leegyszerűsítem a létrehozott képi világot, és a feltáruló új jelentéseket, a valószerűtlen társításokat egy lehetséges együtt­érzés nézőpontjából fogalmazom meg. Ez a kifejezésmód számomra is váratlan fordulat, mert egy szokatlan ábrázolás lehetőségét adja.

rap: Mit csinál egy barakknavigátor vagy egy elsőszó-kutató?

LKD: A Barakk egy nyitott közösség volt, a művészetek szabad kikötője utazók számára. Navigátor ott lettem. Kineveztek az önként vállalt feladatra, koordináltam a kiállítások körüli teendőket. „Első szó” kutató pedig azért, mert eredendően vonzódtam a szavakhoz, talán azt is mondhatnám, hogy csodáltam őket. Fontosságukat felbecsülhetetlennek gondoltam. Sokat rágódtam, vajon melyek lehettek az első szavak, amelyek elhangzottak az univerzum létrejötte után. Végül is három „első szót” találtam. A legyen, a tévedsz és a miért (ez utóbbi egy mondat részeként hangzott el – „Miért vagyok én itt?” – a hopi indiánok teremtésmítoszában). Arra jutottam, hogy ezek a szavak azért hangzanak el először, mert pontosan és tömören fogalmazzák meg az emberi élet lényegét. De később kiábrándultam a szavakból, azóta inkább képekkel foglalkozom.

MaNcs

 
Fotó: Déri Miklós  

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.