rés a présen

Inkább képekkel

László-Kiss Dezső grafikus, festő

  • rés a présen
  • 2021. július 7.

Képzőművészet

Azt festem, ami van, a lehető legegyszerűbben.

rés a présen: Szobrászként is emlegetnek. Melyik volt előbb?

László-Kiss Dezső: Igaz, hogy az előző projektemet, amely A Ronda megtámadja az Ízlést címmel a Hollán Ernő utcai gyújtogatás után indult el, konceptuális absztrakt festészetből átcsúszva térbeli és „figurális” szobrok zárták le. De nem vagyok szobrász. Festő pedig annyira vagyok, hogy a képeimet akrillal vászonra festem, tudatosan elkerülve a már ismert stílusok formavilágát és a kipróbált festői megoldások szabályrendszerét. Ez már a mostani projektemre és az azonos című kiállításomra (Vizuális tőmondatok) vonatkozó állítás. A végtelenségig feszítetten leegyszerűsítem a létrehozott képi világot, és a feltáruló új jelentéseket, a valószerűtlen társításokat egy lehetséges együtt­érzés nézőpontjából fogalmazom meg. Ez a kifejezésmód számomra is váratlan fordulat, mert egy szokatlan ábrázolás lehetőségét adja.

rap: Mit csinál egy barakknavigátor vagy egy elsőszó-kutató?

LKD: A Barakk egy nyitott közösség volt, a művészetek szabad kikötője utazók számára. Navigátor ott lettem. Kineveztek az önként vállalt feladatra, koordináltam a kiállítások körüli teendőket. „Első szó” kutató pedig azért, mert eredendően vonzódtam a szavakhoz, talán azt is mondhatnám, hogy csodáltam őket. Fontosságukat felbecsülhetetlennek gondoltam. Sokat rágódtam, vajon melyek lehettek az első szavak, amelyek elhangzottak az univerzum létrejötte után. Végül is három „első szót” találtam. A legyen, a tévedsz és a miért (ez utóbbi egy mondat részeként hangzott el – „Miért vagyok én itt?” – a hopi indiánok teremtésmítoszában). Arra jutottam, hogy ezek a szavak azért hangzanak el először, mert pontosan és tömören fogalmazzák meg az emberi élet lényegét. De később kiábrándultam a szavakból, azóta inkább képekkel foglalkozom.

MaNcs

 
Fotó: Déri Miklós  

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.