Egy hét kultúra 2021/27.

  • Narancs
  • 2021. július 7.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt.

ANDERSEN Hans Christian Andersen neve mára minden gyerek számára egyet jelent a mesékkel, pedig a szerző sokszor egészen traumatikus történetei a maga korában szembementek a meséket övező általános elvárásokkal. A tragikus események középpontba állítása, a jellegzetes meseszövés sokat elárul magáról Andersenről is, aki a legnagyobb nyomort és a sikereket egy­aránt megtapasztalhatta. 1805-ben a dániai Odensében született, egy szegény cipészmester fiaként. Csupán 11 éves volt, amikor apja meghalt, ekkor abbahagyta az iskolát, majd 14 évesen Koppenhágába ment, és a királyi színházba (Kongelige Teater) akart bekerülni. Ott fedezték fel tehetségét, a színház igazgatójának támogatásával taníttatták. Dán, német és görög legendákra, történelmi tényekre és népi hiedelmekre épülő meséi váratlanul nagy népszerűségre tettek szert, egy csapásra világhírűvé tették Andersent, aki így beutazhatta Európa legtöbb országát. Meséinek rövid válogatását elsőként Szendrey Júlia fordította magyarra, a kis kötet 1857-ben jelent meg. Andersen népszerűsége azóta is töretlen, a dán költő-írót pedig új múzeummal ünnepli Odense városa. A nagyszabású intézményt június 30-án nyitotta meg II. Margit dán királynő. A H. C. Andersen’s Hus azonban minden, csak nem egy statikusan berendezett, renovált szülőház: az intézményt modern építészeti koncepció alapján alakították ki, azzal a céllal, hogy egy interaktív Andersen-univerzum fogadja a látogatókat, amely a legkülönbözőbb művészeti produkciók segítségével nyújt bepillantást Andersen életébe és az általa alkotott fantáziavilágba. A több mint 18 milliárd forintnak megfelelő összegből épült komplexumhoz ráadásul egy mesés kert is tartozik.

MATRÓZ Érdekes témát dolgoz fel a barcelonai tengerészeti múzeum, a Museu Marítim de Barcelona új időszaki kiállítása június 14. és november 11. között. Az El desig és tan fluid com la mar (A vágy úgy áramlik, mint a tenger) című tárlat a tengerészélet és a homoszexualitás kapcsolatának máig tabusított történetét mutatja be. A heteket, sokszor hónapokat viszonylag kis helyen összezárva töltő férfiközösségekben magánélet gyakorlatilag nem létezett, a fedélzeten kialakított kapcsolatokat még szigorúbb szabályok kötötték, mint a szárazföldieket. A tárlat első felében például 16–18. századi periratok alapján igyekeznek feltárni a férfiak közötti testi érintkezésnek, a szexuális és érzelmi kapcsolatoknak az emlékeit. Egyebek közt olyan történetek vonulnak fel, mint a Karib-tenger 17. századi kalózaié, akik Tortuga szigetén még bevezették a gyakorlatilag az azonos neműek házasságának megfelelő „matelotage”-t is. A kiállítás második részében pedig bemutatják a tengerészek és a homoszexualitás ábrázolásának különféle motívumait, például Genet, Fassbinder, Britten és Anger munkáiban, valamint Tom of Finland homoerotikus grafikáit is. Az aktuális tárlatról izgalmas infókat lehet találni a múzeum honlapján (mmb.cat) és blogján, ráadásul az intézmény általános gyűjteményének nagy része is elérhető az itt található online adatbázison keresztül.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.