magyarnarancs.hu: Mi volt a céljuk a kiállítással?
Paweł Śpiewak: Történészként többnyire történelmi jellegű céljaim voltak. Nem a jelenről akartunk beszélni, s nem is arról, hogyan működik a gyűlöletbeszéd manapság a politikai- és közszférában. A háború előtti antiszemitizmus intenzitását szerettük volna megmutatni: hogyan is nézett ki, és mik voltak azok a jellemző jegyek, amelyek a zsidóság negatív képét kialakították. Három dolgot volt szándékunkban kiemelni. Először is megmutatni, hogyan ábrázolták a zsidók külsejét: ronda, hájas és undorító alakok óriási hassal és nagy orral. A képek azt sugallták, hogy nem is emberi lényekről, hanem olyanokról van szó, akik közelebb állnak a patkányok és a férgek világához. A zsidóság ilyenfajta gyalázása határozott lépés volt azon propaganda irányába, amit a németek használtak a megszállás alatt. Azt a képet szerették volna elültetni, hogy a zsidóknak nincsenek emberi gyökereik. Ez nagyon fontos pont: e rajzok különbséget tettek az úgynevezett „normális” emberek és a zsidók között, akik idegenek voltak. Másodszor azt akartuk megmutatni, hogy a rajzoknak milyen szerepük volt azon tévhit kialakításában, mely szerint a kisebbség irányítja a többséget: minden pénz és hatalom a zsidók kezében volt, míg a lengyelek áldozatai voltak ennek az önkénynek. A harmadik elem a leghátborzongatóbb: reprezentációja annak, hogyan is lehetne megoldani a „zsidókérdést”. El kell tüntetni őket. Ám az, hogy ezt miként is kellene véghezvinni, teljesen más kérdés. A rajzok részei a lengyel történelemnek. Nagyon erősen befolyásolták a háború előtti zsidóság általános képét. Arra szerettünk volna rávilágítani, hogy joggal érezték magukat kényelmetlenül, idegennek és fenyegetve a második világháborút megelőző időszakban. Nem csupán fizikai fenyegetettségről beszélek, hanem szimbolikus agresszióról is.
magyarnarancs.hu: Miért épp karikatúrák?
| ||
PS: Az ehhez hasonló rajzok szinte egész Európában elterjedtek a háború előtti időszakban. Használták őket Németországban, Franciaországban, vagy akár Magyarországon is. Az antiszemitizmus meghatározó alakítója volt a XX. századnak. Ám a fő kérdést jobban meg kell határoznunk! A nacionalizmus és az antiszemitizmus kiterjedésének és kapcsolódásának kérdését. Az egyik oldalról teljesen különbözik egymástól a két fogalom, ám a másik oldalról szorosan összekötődnek. Mit értek ezen? A nacionalizmus általában feszültséget teremt a nemzetek között, ám az antiszemitizmus összefűzi őket. Két ország indíthat háborút egymás ellen, ám egy időben a közös gyökereik is megvannak, melyeket az antiszemitizmus táplál.
| ||
magyarnarancs.hu: Mi volt a legmeghatározóbb eleme a meggyőzésnek a zsidók állítólagos gonoszságáról? Vallás, nacionalizmus, vagy egyszerűen a rossz életkörülmények és a gazdasági krízis?
PS: Lengyelországban a vallás mindig is erős tényező volt. Gondoljon csak a keresztre feszítés értelmezésére: a zsidóság a felelős Krisztus haláláért. Ez csupán egy példa, amely azonban nagyon befolyásoló volt Európában. A politikai antiszemitizmus teljesen más jellegű jelenség, amely először Németországban és Ausztriában ütötte fel a fejét a 19. században, majd Franciaország, Oroszország és Lengyelország is követte e példákat. Hadd említsek meg egy lengyel szerzőt, Zofia Kossak-Szczuczkát. A zsidókkal kapcsolatban azt a nyelvet használta, amely e rajzokat is meghatározta: jellegzetes külső jegyeik vannak, mint például a fül vagy az ajkak más szabása, és így tovább. Szerinte a zsidóság okolható az ateizmus nagy hullámban való elterjedése miatt, amely végül a bolsevik forradalomba torkollott. Maga a forradalom szerinte a zsidó összeesküvés része. Azonban jó keresztény volt, s tagja a Földalatti Mozgalomnak, amely zsidók sokaságát mentette meg a háború alatt. Véleménye szerint a zsidók maguk okolhatók saját szenvedéseik miatt. Nemcsak áldozatai, hanem elkövetői is a tragédiának. Joggal bűnhődnek. Ám mint jó kereszténynek, minden emberi életet oltalmaznia kellett.
magyarnarancs.hu: Mennyire voltak népszerűek azok a lapok, amelyekben megjelentek ezek a karikatúrák?
PS: Elég befolyásos lapokról volt szó. Nem csupán nacionalista vagy fasiszta, hanem demokratikus nézeteket valló orgánumokban is megjelentek. Nincsenek pontos információim a terjesztést illetően, minden attól függött, hol jelentek meg. Lengyelország egyes részein erősebb volt az antiszemitizmus, mint máshol. Egy teljes generáció nőtt fel a „gonosz zsidók” előítéletével, amelyet a nagyszüleik és szüleik hagytak örökül számukra.
magyarnarancs.hu: Mely társadalmi réteg olvasta ezeket az újságokat?
PS: Erre nehéz válaszolni. Sokat számít azok száma, akik egyáltalán tudtak olvasni, s pár grost költeni e lapokra. A vásárlók zömét az alacsonyabb középosztály tagjai alkották. De antiszemita elemek nem csak ezekben a lapokban jelentek meg: ahogy a kiállításon is bemutattuk, különböző röplapok is népszerűek voltak.
| ||
magyarnarancs.hu: Mi a helyzet az ilyen típusú rajzokkal ma? Ahogy én látom, az arab antiszemitizmus sokat merít a régi európaiból, ez az „új antiszemitizmus” pedig visszaszivárog Európába a Közép-Keletről. Valóban beszélhetünk-e az antiszemitizmus új formájáról, vagy ugyanazt a bort isszuk új palackból?
PS: Az egyik oldalról új palackokat használunk – az Izraelt érő szemrehányásokra gondolok elsősorban. Ám ezek az „új” rajzok ugyanazt a nyelvet használják, mint a korábbiak. Megnyugtat viszont, hogy ha összehasonlítjuk a 60 évvel ezelőtti antiszemitizmus mértékét a maival, óriási változásokat láthatunk. A lengyelek sokkal érzékenyebbek és toleránsabbak e kérdésben, átérzik azt az áldozatszerepet, amelyen a zsidók egykor keresztülmentek. Ahogy ma látom, Lengyelország nem igazán megszállottja az antiszemita gondolatoknak, ellentétben más országokkal. Vannak persze erősen nacionalista mozgalmak, de korántsem olyan erősek, mint például Magyarországon a Jobbik.
magyarnarancs.hu: Sok politikus fél kritizálni ezt a fajta gyűlöletbeszédet, hogy megtarthassa egyre radikálisabban gondolkodó szavazóit. Az antiszemita nézeteket valló pártok Európa-szerte erősebbekké váltak, a neonáci nézetek pedig különösen a fiatalabb korosztályok körében elterjedtek.
PS: Ha figyelemmel kísérjük például a futballhuligánok akcióit, vagy belehallgatunk fiataloknak készült zeneszövegekbe, akkor valóban nem nehéz megtalálni az uszító elemeket. De nem hinném, hogy igazán megértik, mit is tesznek. Az ember hajlamos elhinni a gyűlöletbeszéd érveit. Ez a lényeg. Azért használják az antiszemita nyelvet, mert a zsidóságban megtaláltak valamit, amit gyűlölni lehet mindenfajta ésszerű magyarázat nélkül. Ám azt, hogy mit jelent zsidónak lenni, mi is a zsidó kultúra, kik voltak ők a háború előtt… Nem hinném, hogy bármit is tudnának ezekről a dolgokról. Valamit persze tanulnak a tankönyvekből, ám az nem sok minden. Nem hiszem, hogy ezek a negatív emóciók egy konkrét valaki felé irányulnának. Biztonságban érzem magam itt Lengyelországban, s a barátaimnak sem kell félniük. Érezhetik magukat idegennek, ám ez nem jelenti azt, hogy fenyegetve is lennének a szomszédjaik által.
Az Alien and Unpleasant című kiállítást április 22-ig lehet megnézni a varsói Emanuel Ringelbaum Zsidó Történeti Intézetben.
| Névjegy Paweł Śpiewak 1951. április 17-én született Varsóban, Jan Śpiewak (1908–1967) elismert lengyel író fiaként. Korábban a jelenlegi lengyel kormánypárt, a Polgári Platform (PO) politikusaként is dolgozott, de 2007-ben visszavonult a politikától. Ma a Varsói Egyetem szociológiaprofesszoraként dolgozik, valamint 2011-től a lengyel főváros Zsidó Intézetének igazgatója. |
