Kultúra

Molnár pár hónapja ugyanitt, néhány alkotótársával közösen megcsinálta a Nyúzzatok meg! című, immár Lábán-díjas produkciót. Hogy lendülete, alkotókedve és tehetsége nem egyszeri csoda, és nem csak Hód Adrienn koreográfiáiban vagy a BLOOM! alkotóközösség keretei között képes megnyilvánulni, azt a már koreográfusként jegyzett friss előadásával is bizonyította.

A művész neve nem csupán a világ legrövidebb diplomavédéséről (2003) lehet ismert, hanem arról a többször bemutatott videójáról is, melyben egy erdőben sétáló kopasz fiatalember olyannyira leüvölti a magyar zászlót, hogy az elsápad (monokrómmá válik) félelmében.

Az életkora alapján még fiatal művésznek tekinthető Szalay rendkívül izgalmas és sokrétű életművel büszkélkedhet, amely alapjaiban változtatja meg a szobrászattal kapcsolatos általános elképzeléseket - még ha ezen a területen nincs is egyedül.

Legfőképpen talán nyitott és levegős, kozmopolita, européer hangulatával hat a látogatóra ez a kibővített plakátkiállítás, amiben kétségkívül szerepe van a rendezőnek, Bakos Katalinnak is, még inkább azonban a főszereplőknek.

Ez olyan férfidolog lehet, hogy aki igazán tökös, annak egyszer meg kell csinálnia a maga hetvenes évekbeli, New York-i gengszterfilmjét. Pezsdítően hathat a férfiegóra lezárni a Grand Central Stationt egy kis lövöldözésre, vagy keresni Brooklynban egy magasvasúti megállót és alatta keménykedni, de mindig jól jön egy olyan ablak is, melyből tisztán kivehető a Manhattan Bridge.

Szent Charbel a libanoni maronita rend szerzetese volt, a Kelet egyik legnagyobb misztikusa. Hogy mitől volt az, nem nagyon tudjuk meg a filmből, de ha a szentté avatást is kiérdemelte, a mozivászonra rakott életrajzi portré is kijár neki.

Peter Gabriel kétszer ment szembe az aktuális korszellemmel úgy, hogy sikerült valami nagyon maradandót alkotnia: először 1977-ben, a punk nagy évében a folkos Solsbury Hill-lel, másodszor pedig majdnem tíz évvel később, a plasztik hangzású, Stock-Aitken- Waterman-producertrió uralta zenei miliőben a soulos Sledgehammerrel.

Mozart csak egy volt - s az az egy megismételhetetlen.

Egyes vélekedések szerint negyvenéves kor felett nincs egyetlen klasszikus zenész sem, akinek ne alakult volna ki valamilyen krónikus fizikai fájdalma a hangszerhasználat és a fellépésekkel összefüggő életmód miatt. Van megoldás?

A zeneszerző megírja a zenét, a muzsikus eljátssza egy hangszeren - eddig még követhető. De mit csinál a karmester? A laikus, ámde érdeklődő koncertjárók képviseletében olyan kérdéseket is feltettünk, amilyeneket általában nem merünk, nehogy butának tűnjünk.

"Micsoda operaszínpad lakik az emberi agyban!" (Balzac: Massimilla Doni)

A New York-i születésű énekesnő az előző évtized egyik kétségtelen sztárja volt - első két albumát még az akkor feltörekvőben lévő The Neptunesszal rakta össze, 2010 körül pedig már Calvin Harrisszel és David Guettával dolgozott együtt.

Az Erdődy Kamarazenekar a közelmúltban lemezt jelentetett meg lengyel és magyar zeneszerzők: Alexandre Tansman (1897-1986), Witold Lutoslawski (1913-1994), Selmeczi György (1952) és Orbán György (1947) műveiből, a koncertmester az együttes lelke-motorja, Szefcsik Zsolt, a karmester Marcin Naleţcz-Niesiolowski, a kiadó a 22 éve működő varsói Dux Records.