Kultúra

Mi tagadás, a "demokrácia ünnepe" hagyományosan látványos kínszenvedést jelent a hazai televíziók számára. Az adatok beömlését rendre a nyögve nyelés másfél-két órája előzi meg: politológusi gittrágással, utolsó becslésekkel és az ezekre adott politikusi árnyéknyilatkozatok értelmezgetésével.

Tizenöt akrobata és előadóművész, magas fordulatszámú pörgés, multimédiás kiegészítők, rock és elektronikus kísérőzene: erre számíthatunk a kanadai újcirkusz képviselőitől a hamarosan Budapestre érkező, iD című produkcióban. Az 1993-ban alapított Cirque Éloize rendezőjével beszélgettünk telefonon.

A választások előtti hétre időzítették A Párt című darabot, van várakozás tehát (és küzdelem bejutni a Trafóba, mindössze háromszor játsszák). A darab elején megalakul az A Párt nevű zenekar: a közvetlen, lágy, fiatal francia színésznő, Juliette Navis jelenti be mindezt. Majd megkéri a nézőket, hogy tegyenek egy igaz állítást Magyarországról. A magyar néző nemigen szereti az efféle megszólítást, ritkán tud neki jól megfelelni - reputációnk: zárkózottak, komolyak vagyunk, kevéssé spontának és felszabadultak.

Könnyű- és komolyzene között manapság nincs igazi beszélő viszony, s ami mégis van (crossover), jobb lenne, ha nem lenne. Korábbi századokban ez másképp volt: ha A varázsfuvola szerzője írt egy menüett- vagy kontratáncsorozatot, akkor tánczene került ki a keze alól. Vagyis Mozartnak még megadatott, hogy egy személyben legyen Kurtág György és Szikora Róbert. Így volt ez a 19. században is: Brahms nemcsak a Német Requiemet és a szimfóniákat alkotta meg, de a Magyar táncokat és különféle (hol hangszeres, hol vokális) valcersorozatokat is.

Regénye, a Tiszta Pierre a 14. századi kathar eretnekek világába kalauzol, miközben legmodernebb, 21. századi játszmáinkkal szembesít.

Furcsa, zavarba ejtő, sőt, talán bizarr nosztalgiákat is keltő élmény Eco eredetileg 1990-ben (angolul és olaszul) megjelent, de magyarra csak 23 év késéssel, tavaly lefordított szemiotikai kötetét kézbe venni. Hiszen ma már aligha van olyan komoly nyelvész vagy irodalmár, aki ne tudna különbséget tenni azon két állítás között, hogy egy szöveg értelmezési lehetőségei elvileg végtelenek, illetve hogy egy szöveg bármiképp értelmezhető.

Lehet, hogy Westeros nem egy Középfölde, de A tűz és jég dala, George R. R. Martin fantasysorozatának népszerűsége ma már vetekszik Tolkien főművével. Sokat tett e világméretű rajongásért a könyvek alapján készült tévésorozat, a Trónok harca is. A Santa Fében élő szerzőt telefonon értük utol, hogy kardokról és túlvilági létről, Aragorn szexuális életéről és a Biblia legmenőbb fantasy-sztorijáról diskuráljunk.

Ő írta a Házibulit és a Jákob rabbi kalandjait. Legfrissebb rendezése, a Saint-Tropez-ban történt most megy a pesti mozikban. Párizsban beszélgettünk.

Úgy tűnik, 2014-ben kénytelen bezárni Közép-Európa legnagyobb, külföldön is nagyra tartott alternatív művészeti gyűjteménye, az 1979 óta működő Artpool Művészetkutató Központ. Az aláírt szerződés ellenére az Emmi január óta egy fillérnyi támogatást sem utalt át. Ezzel a magyar kortárs művészeti élet újabb fontos szereplője tűnik el a nyilvánosság elől.

A Mesterkurzus szorongásos, érzelmileg túlfűtött Sosztakovicsaként mutatkozott be Székesfehérváron, és a fekete mágusok szellemi fölényét mutatja meg a Mester és Margarita Wolandjában. Jelenleg a Platonovot próbálja a Radnótiban.

A Napster megjelenése után 15 évvel a legális, digitális zenei szolgáltatások szinte kimeríthetetlen adatbázisokat tesznek hozzáférhetővé elérhető áron. Nem volt egyszerű menet, és a siker sem teljes, de úgy tűnik, 2014-re e szolgáltatások felnőtté váltak.

Május első vasárnapján Pelenka és irodalom címmel szervezett beszélgetést a Bálint Ház. A délutánon a gyereknevelés és az irodalom, az anyaság és alkotás, a születés és a halál összefüggéseiről esett szó.

Bezár, de nem véglegesen. Filep Ákos klubvezetővel és Maróti Dániel programszervezővel beszélgettünk keresztfinanszírozásról, egy korrupciós ügyről és a bizonytalan jövőről.