Kultúra

Scorsese és O. Russell munkái nem csupán jó filmek, hanem az eredeti ötletek hiánybetegségében szenvedő korszak esszenciális remekművei.

Idegesítő, ha egy zenekar túl rövid koncertet ad, de az is zavaró tud lenni, amikor valaki túlnyújtja a fellépését. Kicsit ilyen érzésem volt tavalyelőtt Bécsben, amikor Bruce Springsteen már a sokadik ráadásba kezdett bele, és ha úgy tűnt, hogy ez már tényleg az utolsó szám volt, akkor mindig jött a védjegyszerű "one-two-three-four...!" és a soros utolsó utáni dal.

A dosszié a mennyekből lehull, a díszzsebkendő megigazítva, a bal kéz lazán zsebre dugva - és indulhat máris Rákay Philip múltfeltáró talk show-ja, amely egy kerek éven át heti rendszerességgel fogja magyarázni a ridegen tartott stúdióközönségnek és nekünk a képernyők előtt, hogy mi is történt 25 évvel ezelőtt, 1989 oly mozgalmas esztendejében.

Nem tudható, hogy a CET-et tervező Kas Oosterhuis mit szól a beruházó és a kivitelezők közötti, átláthatatlan viták után végre megnyíló épületéhez, amely olyan ikonikus és professzionálisan megoldott városi jelként funkcionált volna, ami nem csupán külsejével csábítja el a látogatókat.

A londoni Toy kvartett már 2012 őszén megjelent bemutatkozó lemezén is jóval több volt holmi ígéretnél. A krautrock lüktetését a posztpunk elszántságával és a legszebb pszichedelikus rockhagyományokkal elegyítette: ezen alapokon markáns, szándékoltan nyers, "kiélezett", módfelett dinamikus és szerethető hangzást alakított ki.

Több mint egy éve, miután L. Simon László akkori kultúráért felelős államtitkár visszautasította Zelnik István műgyűjtő ajánlatát - hogy tudniillik visszaszerzi a késő római leletegyüttest, múzeumot épít neki, majd halála után a magyar államra hagyja -, teljes a csend Seuso-ügyben.

Ritka ma már az, hogy egy bő száz évvel korábbi darabot egy rendező úgy akarjon színre vinni - a darabban való hit, és nem a rendezői képzelet fogyatékai okán -, hogy minden díszletre vonatkozó utasítást a legprecízebben tiszteletben tart, a korhűségről és főleg a szavakról, eredeti szövegről nem is beszélve.

Hiába a politika és a szakma állapota, nem tud kiábrándulni a színházból. Legutóbbi bemutatója az I. Erzsébet a Szkénében, de ez csak apropó, hogy megbeszéljük: mi értelme ennek az egésznek.

Már majdnem minden rendelkezésre állt, hogy elindulhasson a last minute színházjegyeket értékesítő vállalkozás - csak egy ötlet hiányzott. Limbacher Tivadarnak és Szabadkai Attilának volt egy ilyen ötlete. Mindent feltettek a Ma este Színház!-ra - és bejött nekik.

Amikor Sztupa és Troché rendezték a központi ünnepséget az októberi forradalom évfordulóján, gyakorlatilag szabad kezet kaptak az állami vezetéstől - csak a helyszínhez ragaszkodtak. A kiszemeltek ugyan jobban szerették volna a Ferihegyi repülőtéren megvalósítani az elképzeléseiket, de be kellett látniuk, hogy a légi forgalom átszervezése, illetve az ünneplő tömegek helyszínre szállítása rengeteg pénzbe került volna, illetve érkezett valami füles arról is, hogy a miniszterelnök erősen ragaszkodik a hagyományosnak mondható Dózsa György+Felvonulási tér együtteshez.

Azokban a különösen intim élethelyzetekben, amelyekben az extrém metál általában szóba kerül, a legtöbben még ma is a Forma-1-es tempókra és a fülsértő ordibálásra (hörgésre, károgásra, ugatásra vagy visításra) asszociálnak, pedig ezek az elemek már igen rég barátságosan belesimultak a zenefogyasztók mindennapi zajkörnyezetébe.

A színész Egressy Gábor fia, Ákos örökítette meg ekképpen Petőfi asztaltáncoltató szellemének eredeti válaszait az 1850-es évekből, amikor hazánkon először söpört végig a spiritisztaszeánszok divatja.

Ha a nyájas olvasóra émelygés tör a focitematikájú könyvektől, vagy epilepsziás rohamok kerítik hatalmába a kortárs magyar történelmi regények említésekor, esetleg agyérgörcs környékezi a kettő vegyítésének már az ötletétől is, akkor messzire kerülje el kritikánk tárgyát. Minden más esetben érdemes Benedek Szabolcs új könyvét kezünkbe vennünk, noha elég sok múlik azon, hogy szépirodalomként vagy ismeretterjesztő műként szeretnénk olvasni.

Laza, epizodikus szerkezet, fejjel lefelé szemlélt világ, kiforgatott műfajiság, önreflexió, popkulturális utalásháló, némi közéleti-politikai áthallásosság és csupa poszt: -modern, -dramatikus, -kommunista.