tévésmaci

Gólyabál Kerekegyházán

  • tévésmaci
  • 2014.02.16 14:01

Film

Amikor Sztupa és Troché rendezték a központi ünnepséget az októberi forradalom évfordulóján, gyakorlatilag szabad kezet kaptak az állami vezetéstől - csak a helyszínhez ragaszkodtak. A kiszemeltek ugyan jobban szerették volna a Ferihegyi repülőtéren megvalósítani az elképzeléseiket, de be kellett látniuk, hogy a légi forgalom átszervezése, illetve az ünneplő tömegek helyszínre szállítása rengeteg pénzbe került volna, illetve érkezett valami füles arról is, hogy a miniszterelnök erősen ragaszkodik a hagyományosnak mondható Dózsa György+Felvonulási tér együtteshez.

Így csak megvonták vállukat, s kezdődhetett a szervezés. A néptáncosok, sportolók és a hadsereg egyeztetése, színészek, szavalók, kóristák castingja sok vesződséggel járt, de megérte. Olyan forradalmi ünnepség kerekedett, mint még soha - az Én elmentem a vásárba című és kezdetű népdal/gyerekdal dramaturgiájára. A felvonuló tömegek, dolgozók, polgárság, asszonyerők az Ajtósi Dürer sor mögötti utcákban gyülekeztek, majd elindulván a Liget szélén, befordultak a Dózsa György útra, ahol már szembe is jött velük az ünnepség. A Hősök terén felállított főtribüntől kiindulva a legendák pesti sráca újra meg újra elindult a vásárba (a Felvonulási téren sorban kialakított élőképek felé), ahol vett ezt-azt, előbb a szokásos holmikat, tyúkot, kakast, libát, tehenet, satöbbit, aztán meg minden mást, amit Sztupa és Troché fontosnak tartott az ország forradalom utáni történetéből. Hogy miféle holmikat, azt egyszer talán bemondja a tévé, addig meg legyen elég annyi, hogy volt ám minden, mint karácsonykor: tengerparti nyaralástól teli hűtőszekrényig a sok tutiság, ami a gondtalan, jólétben leélt élethez kell, de a materiális javak mellől nem hiányzott a szellem tápláléka sem, amiért az ünneplő közönség éppoly hálás volt, mint a főtribün elöljárói. Hogy mást ne is mondjunk, amikor József Attila verseskönyvét vette meg P. S., a felvonuló tömeg hangosan megéljenezte az eladó szerepében fellépő kilencvenesztendős Galkó Balázst. De ha már a tévé szóba jött, ideje tán bekapcsolni.

Pénteken (17-én) a váratlannak mondható januári meleg tiszteletére a Film Mánia már délután 15.35-kor műsorára tűzi a Kellemes húsvéti ünnepeket! című 1984-es francia filmet, melyben J.-P. Belmondo igyekszik levenni a lábáról Sophie Marceau-t, aki feltehetően a jelentős korkülönbség miatt ódzkodik beleegyezését adni a vén kecske tervéhez. Este tízre befigyel a Duna Tv-re egy olasz államügyész vagy felügyelő: a Mint a bagoly nappal egy olasz politikai krimiklasszik Damiano Damianitól, Claudia Cardinale és a magyar származású Franco Nero fellépésével. A mesés Szicíliában kergetőzünk velük: megölnek valakit, s a messziről, egy másik bolygóról (Padániából) szalasztott rendőrfőnöknek fájhat a feje a ne szólj szám, nem fáj fejem aggjai közt. Az élet és más tájak szépségeire gerjedő kollégák viszont már kilenckor az HBO-n randiznak a Brightoni sziklával, ami először is tele van remek brit színészekkel, különösen Philip Davist ajánlom mindenki figyelmébe, másodszor pedig egy ígéretes gengsztertörténet, amiben a feltörekvő ifjú érdekházasságot köt, amikor is elveszi disznóságai egyetlen tanúját, a felszolgálónőt, aki így nem tanúskodhat ellene, ha nem akar. De akar-e, vagy nem akar-e? Fehér sziklák, ti láttátok őt.

Szombaton a Depardieu család 2004-ben még életben (Guillaume mint Athos) s az ép eszüknél (Julie mint Constance) lévő tagjai eljátsszák az ígéretesen fransziás hangzású Milady c. filmet a maguk lengyel vízvezeték-szerelőjével,Daniel Olbrychskival.

Vasárnap a Dunán 11 után kezdődik az éjszaka Jancsó Miklós leghíresebb filmjével, a Szegénylegényekkel, melyben mindenféle szerző-mozgó emberek intézkednek, jobbára felnyomják egymást a köpenyeseknél, ami elég nemtelen cselekedet, s tán még Rózsa Sándor is az áldozatául esik.

Csütörtökre már csak az Öld meg Rómeót! marad, az is a Film+-on, kilenctől. Egyetértünk, öld meg Rómeót, de aztán egyenesen menjél haza, s végezz a tévéiddel is!

Neked ajánljuk