tévésmaci

Gólyabál Kerekegyházán

  • tévésmaci
  • 2014. február 16.

Film

Amikor Sztupa és Troché rendezték a központi ünnepséget az októberi forradalom évfordulóján, gyakorlatilag szabad kezet kaptak az állami vezetéstől - csak a helyszínhez ragaszkodtak. A kiszemeltek ugyan jobban szerették volna a Ferihegyi repülőtéren megvalósítani az elképzeléseiket, de be kellett látniuk, hogy a légi forgalom átszervezése, illetve az ünneplő tömegek helyszínre szállítása rengeteg pénzbe került volna, illetve érkezett valami füles arról is, hogy a miniszterelnök erősen ragaszkodik a hagyományosnak mondható Dózsa György+Felvonulási tér együtteshez.

Így csak megvonták vállukat, s kezdődhetett a szervezés. A néptáncosok, sportolók és a hadsereg egyeztetése, színészek, szavalók, kóristák castingja sok vesződséggel járt, de megérte. Olyan forradalmi ünnepség kerekedett, mint még soha - az Én elmentem a vásárba című és kezdetű népdal/gyerekdal dramaturgiájára. A felvonuló tömegek, dolgozók, polgárság, asszonyerők az Ajtósi Dürer sor mögötti utcákban gyülekeztek, majd elindulván a Liget szélén, befordultak a Dózsa György útra, ahol már szembe is jött velük az ünnepség. A Hősök terén felállított főtribüntől kiindulva a legendák pesti sráca újra meg újra elindult a vásárba (a Felvonulási téren sorban kialakított élőképek felé), ahol vett ezt-azt, előbb a szokásos holmikat, tyúkot, kakast, libát, tehenet, satöbbit, aztán meg minden mást, amit Sztupa és Troché fontosnak tartott az ország forradalom utáni történetéből. Hogy miféle holmikat, azt egyszer talán bemondja a tévé, addig meg legyen elég annyi, hogy volt ám minden, mint karácsonykor: tengerparti nyaralástól teli hűtőszekrényig a sok tutiság, ami a gondtalan, jólétben leélt élethez kell, de a materiális javak mellől nem hiányzott a szellem tápláléka sem, amiért az ünneplő közönség éppoly hálás volt, mint a főtribün elöljárói. Hogy mást ne is mondjunk, amikor József Attila verseskönyvét vette meg P. S., a felvonuló tömeg hangosan megéljenezte az eladó szerepében fellépő kilencvenesztendős Galkó Balázst. De ha már a tévé szóba jött, ideje tán bekapcsolni.

Pénteken (17-én) a váratlannak mondható januári meleg tiszteletére a Film Mánia már délután 15.35-kor műsorára tűzi a Kellemes húsvéti ünnepeket! című 1984-es francia filmet, melyben J.-P. Belmondo igyekszik levenni a lábáról Sophie Marceau-t, aki feltehetően a jelentős korkülönbség miatt ódzkodik beleegyezését adni a vén kecske tervéhez. Este tízre befigyel a Duna Tv-re egy olasz államügyész vagy felügyelő: a Mint a bagoly nappal egy olasz politikai krimiklasszik Damiano Damianitól, Claudia Cardinale és a magyar származású Franco Nero fellépésével. A mesés Szicíliában kergetőzünk velük: megölnek valakit, s a messziről, egy másik bolygóról (Padániából) szalasztott rendőrfőnöknek fájhat a feje a ne szólj szám, nem fáj fejem aggjai közt. Az élet és más tájak szépségeire gerjedő kollégák viszont már kilenckor az HBO-n randiznak a Brightoni sziklával, ami először is tele van remek brit színészekkel, különösen Philip Davist ajánlom mindenki figyelmébe, másodszor pedig egy ígéretes gengsztertörténet, amiben a feltörekvő ifjú érdekházasságot köt, amikor is elveszi disznóságai egyetlen tanúját, a felszolgálónőt, aki így nem tanúskodhat ellene, ha nem akar. De akar-e, vagy nem akar-e? Fehér sziklák, ti láttátok őt.

Szombaton a Depardieu család 2004-ben még életben (Guillaume mint Athos) s az ép eszüknél (Julie mint Constance) lévő tagjai eljátsszák az ígéretesen fransziás hangzású Milady c. filmet a maguk lengyel vízvezeték-szerelőjével,Daniel Olbrychskival.

Vasárnap a Dunán 11 után kezdődik az éjszaka Jancsó Miklós leghíresebb filmjével, a Szegénylegényekkel, melyben mindenféle szerző-mozgó emberek intézkednek, jobbára felnyomják egymást a köpenyeseknél, ami elég nemtelen cselekedet, s tán még Rózsa Sándor is az áldozatául esik.

Csütörtökre már csak az Öld meg Rómeót! marad, az is a Film+-on, kilenctől. Egyetértünk, öld meg Rómeót, de aztán egyenesen menjél haza, s végezz a tévéiddel is!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.