Kultúra

„Az organikustól a fényművészetig” címmel háromállomásos kortárs magyar kiállítást mutattak be Indiában, a National Gallery of Modern Art hálózatában, a legkomolyabb indiai képzőművészeti múzeumokban. A kiállításról és a két kultúra kapcsolatáról a kurátort, Csáji Attilát kérdeztük.

Létezik-e még filmkritika? Vagy soha nem is létezett? Nem veszett el, csak átalakult? Csak a presztízse veszett el? Talán csak most virágzik igazán? Érdekli egyáltalán az olvasókat? És főképp: mi a filmkritikus? Tudományos elemző vagy hivatásos rajongó?

A világ három leghíresebb Tolkien-illusztrátorának egyike. Peter Jackson hívta látványtervezőnek A Gyűrűk Ura-filmekbe, ő nemet mondott, de így is felhasználták a képeit. Az idei Tolkien-napon beszélgettünk vele.

Magyar Bálint tanulmánykötetet szerkesztett a posztkommunista maffiaállam működéséről. Ungváry Rudolf elemzése a könyvről és a rendszerről.

A francia Mezzo televízió klasszikus zenét, dzsesszt, világzenét és táncot kínál, 24 órában. Programjuk 43 országban fogható, nálunk 330 ezer előfizető számára elérhető. A csatorna összesen egytucatnyi munkatárssal működik, és prosperál.

A Vasarely Múzeum földszinti terempárját megtöltő kettős tárlat egyrészt a Párhuzamos kiállítás címen futó kiállítássorozatba illeszkedik, másrészt kötődik az első emeleten látható, az OSAS (Open Structures Art Society/Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesület) által szervezett Határterek/Interspaces című csoportos kiállításhoz.

Frissen bemutatott rövidfilmjei ürügyén beszélgettünk támogatási struktúráról, Filmalapról és az MTVA-ról, múltbéli sikerekről és a jelenkori araszolásról.

Pannonhalma - a sebhelyem. Ha versben szólhatnék Varga Mátyás legújabb, ízléses kiállítású verseskötetéről, evvel kezdeném, két okból is.

Erkel Ferenc születésnapján, a most kreált magyar opera napján, november 7-én ünnepélyes gálával debütált az Erkel Színház. Az épület az utolsó pillanatban, sőt az után készült el, de a felújítás történetében ez cseppet sem szokatlan, inkább visszatérő mozzanat.

Elég sok irányba indulhat el, aki ki akar vándorolni az országból, és az is, aki erről színházi előadást akar csinálni. Megír(at)hat egy családtörténetet, közösségi vagy személyes élményt, monológot, vagy végezhet dokumentarista kutatásokat, és kínálhatja a nézőnek a valóság bizonyosságát, ha már a valóság megismerhetetlen.

Amikor Sztupa és Troché söröztek, csajoztak is, törvényszerűen. Bár az első körben nyilván pasizniuk kellett volna, hisz amíg a Kígyó utcából a Batthyány térig eljutottak, metróval, öcsém, csak férfiak szólították le őket, de azok váratlan sűrűséggel. Váratlan, nem váratlan, ezen lehetne tépelődni, mert az úgy volt, hogy szereztek húsz dollárt. Ez egyfelől nagy pénznek számított, a krakkói Pewexben már Levi'st lehetett kapni érte, másfelől kicsi, mert a Kígyó utcai Intertouristban nem árusítottak farmernadrágot, viszont a dobozos sört volt pofájuk egy dollárért adni, ami már akkor is pimaszságnak tűnt (a trójai háború előtti korokban járunk egy távolodó galaxisban).

Van, amikor a kevesebb több. Még akkor is, ha a kilencvenes évek elején érezzük magunkat, mert a beszélő állatokból hiányzik a CGI. Még akkor is, ha minduntalan a kínos élő szereplős fantáziamesék (A legenda, A végtelen történet vagy a Fantagiro) képi világa köszönt ránk.

A Metalocalypse groteszk metálmese a világ leghíresebb death metal bandájáról. A horrorral fröcskölt, rock and roll humorral hintett animációs sorozat most különleges epizódjához érkezett: a Dethklok egomán rocksztárjainak kalandjai egy The Doomstar Requiem című grandiózus metáloperában folytatódnak.

"Vígoperát írni nem hiszem, hogy megterhelő lenne. A tragédiát ténylegesen megszenvedi, aki írja; az ember gondolatai egy fájdalmas sugallat hatása alatt állnak, amely betegesen túlfeszíti az idegeket. De a vígjátékban lévő tréfa és kacagás felvidítja az elmét és a testet. 'Egy mosoly hozzátesz egy szálat az élet fonalához.' [...] Ön egész életében vágyott egy jó vígoperai témára: ez arra mutat, hogy a nemes veretű komédia művészi vénája virtuálisan megvan Önben.