| ||
magyarnarancs.hu: Milyen felkérésre készült el a kiállítás?
Csáji Attila: Két évvel ezelőtt a Delhi Magyar Tájékoztatási és Kulturális Központ akkori igazgatója, Lázár Imre vetette fel a kiállítás ötletét, majd a jelenlegi igazgatóval, Kovács Tiborral és a Balassi Intézettel folytatódtak az egyeztetések.
magyarnarancs.hu: Mi volt a koncepció?
CSA: Azt a hihetetlenül gazdag spektrumot szerettem volna bemutatni, ami a legszélsőségesebb nyugati avantgárd irányzatok és a tradicionális keleti gondolkodás között alakult ki, ugyanis a magyar művészet egyik sajátossága, hogy mindkettőre ugyanolyan nyitott. A koncepció két alapbázisa – ahogy az a címben is megjelenik – az organikus formák, illetve a tudomány-művészet kapcsolata, azon belül a fényművészet, pontosabban az újmediális kutatások bemutatása. Úgy vállaltam el ezt a kiállítást, hogy teljesen szabad kezet kaphassak. Nem akartam, hogy bármi vagy bárki beleszólhasson az általam elképzelt koncepcióba, mert a munkák kiválasztásánál nem neveket akartam felvonultatni, hanem kiemelkedő értékű műtárgyakra szerettem volna koncentrálni, hogy a lehető legmeggyőzőbben tudjam bemutatni ezt a spektrumot.
magyarnarancs.hu: Milyen tematika alapján rendezték be a tárlatot?
CSA: Több mint kilencven művet alapvetően két egységre kellett bontani, organikus, illetve fényművészeti munkákra. A tárlaton a kisebbik szerepet kapta a fényművészet. Az organikus művészeten túl olyan alkotók is szerepet kaptak, akik a magyar konstruktivista törekvéseket képviselik, mint például Kovács Attila vagy Konok Tamás. A fényművészeten túl pedig megjelent az anamorfia is, Orosz István munkáival, aki nagyon pontosan meghatározott geometrikus torzítással alakítja át a képeit, amelyek eredeti formáját visszaállítja egy hengertükör. Ezenkívül az üvegművészet olyan nemzetközileg is kiemelkedő képviselőjét is bemutatjuk, mint Bohus Zoltán, vagy a plexiszobrászat mesterét, Paizs Lászlót. A tárlat az organikus művészettel indul, Makovecz Imre, Csutoros Sándor, Csete György és a többiek, és innen például Farkas Ádám egyszerre geometrikus és organikus szobrai vezetik át a nézőt a konstruktivista részbe. Végig arra törekedtem, hogy a kiállítás képes legyen egységet bemutatni amellett, hogy rengeteg eltérő stílust és technikai megoldást vonultat fel.
| ||
magyarnarancs.hu: Hogyan fogadta az indiai közönség a kiállítást?
CSA: Mindhárom helyszínen – Delhiben, Mumbaiban és Bengaluruban – jól fogadták. Különösen tetszettek a közönségnek Csutoros Sándor szobrai, akiről azt mondták a munkái alapján, hogy olyan, mintha Indiában született volna. De komoly figyelmet keltettek Csíkszentmihályi Róbert különös hibrid lényei is. Ez volt Indiában az első fényművészeti kiállítás, és örömmel mondhatom, hogy Mattis-Teutsch Waldemar pixel holográfiája és Mengyán András UV-érzékeny geometrikus struktúrái is nagy sikert arattak. Indiában január 12-éig marad ez a tárlat, de már majdnem biztos, hogy utazik tovább Pekingbe, hogy szélesítse a magyar művészetről alkotott képet Kínában. Korábban már volt egy magyar kiállítás Kínában, de az még csak nem is érintette azokat a területeket, amelyekkel ez az indiai összeállítás foglalkozik.
magyarnarancs.hu: Hogyan látja az indiai, illetve a magyar kortárs művészet kapcsolatát? Mit tanulhat egymástól a két kultúra a művészet terén?
CSA: Az a tapasztalatom, hogy az indiaiak egyre jobban nyitottak a nyugati kultúra irányába. Ebben a nyitásban egy félig indiai, félig magyar festőnőnek, Amrita Sher-Gilnek (1913–1941) komoly szerepe volt. Édesanyja Baktay Ervinnek volt a testvére, édesapja pedig egy szikh arisztokrata család sarja volt. Amrita Budapesten született, s ő az első olyan ázsiai, aki megkapta a Párizsi Szalon aranyérmét és taggá is választották. Indiában máig pontosan felmérhetetlen hatást gyakorolt a festészet terén. Amrita Sher-Gilen keresztül követhető Indiában a 20. századi magyar festészet hatása. Számomra az egyik tanulsága az indiai kiállításnak az, hogy nyitottnak kell lenni a trendek iránt, de a trendek nem lehetnek fétisek. Fontosak ugyan, mert ezek mind kihívások. Ugyanakkor egyszerre kell őrizni a hagyományokat és merészen újítani. Mi Indiától a hagyomány tiszteletét tanulhatjuk, ők viszont a technológia művészet általi meghódítását leshetik el tőlünk. Többen jelezték is a kiállítás kapcsán, hogy nagyon szívesen jönnének Magyarországra, hogy ilyen jellegű képzésben vegyenek részt.
magyarnarancs.hu: Van igény vagy terv arra, hogy a kiállítást itthon is megrendezzék?
CSA: Szerintem nagyon fontos lenne, de még nem tettem ezzel kapcsolatos lépéseket, és magyar részről még nem érkezett felkérés. Azonban Pekingen kívül Zágráb is érdeklődött, és olasz igény is van az anyag iránt, mert a katalógus láttán jelezték, hogy esetleg szeretnék a Milánói Világkiállításra vinni az általam válogatott munkákat.
