Könyv

A barlang mint templom és rendelő

Varga Mátyás: hajnali 3

  • Marno János
  • 2014. január 12.

Könyv

Pannonhalma - a sebhelyem. Ha versben szólhatnék Varga Mátyás legújabb, ízléses kiállítású verseskötetéről, evvel kezdeném, két okból is.

Elsősorban, mert nem szeretek objektív ítéletalkotói szerepben gondolkodni semmiről, legfőképpen nem egy verseskötetről, különösen nem akkor, ha az illető költő személye és a versei saját, kamaszkori traumám okán közelebbről és mélyebben érintenek, s ezért most ráébresztettek arra is, hogy a műalkotás mint az alkotójától független entitás lehet ugyan módszertani javaslat egy olvasási, értelmezési protokollra, ám a valóságban a tényleges olvasó azonnal rácáfol erre az ideára, mihelyt a maga egzisztenciális-ismereti kontextusában érzékeli az elébe került művet. Varga Mátyás a magyar katolikus egyház talán legpatinásabb, ugyanakkor legprogresszívebb szellemiségű fellegvárának, a pannonhalmi bencés kolostornak a szerzetes lakója, és tanára a kolostor oldalába épített középiskolának, ezért a költészetét akarva sem tudhatja az ember ettől a körülménytől függetlenül olvasni.

Varga Mátyás a parsifal, parsifal című előző kötetéhez hasonlóan e mostani versekhez is talált egy horizontális, metafizikai keretet, Gesualdo Tenebrae című manierista remekművét, azét a Gesualdo hercegét, aki féltékenységében meggyilkolta a feleségét és annak a szeretőjét, amikor rajtakapta őket. Fontos körülménynek tartom még, hogy a Tenebrae igazi katolikus, liturgikus zenemű, a húsvét három napját fogja egybe, és ezt a tagolást Varga Mátyás is átveszi tőle a Nagycsütörtök, Nagypéntek és Nagyszombat fejezetcímekkel, a verseket magukat azonban számozatlanul és cím nélkül hagyva. Ezt hihetetlenül izgalmas gesztusnak érzem, hiszen ezáltal az egymást követő rövidebb, olykor kicsit hosszabb versbeszéddarabok szokatlanul magas szabadságfokon szólalhatnak meg - aminek a mértéke természetesen az olvasón is múlik. Mert miközben Varga a motívumait a legprofánabb köznapokból, profán akcentussal szólaltatja meg, versegységei mégsem válnak transzparensen maguktól értetődővé, a költő meghagyja e motívumkomplexumokat véletlenszerűségükben, történetességükben, epizoditásukban. S ami sokszor talán még ennél is fontosabb: sutaságukban, esetenként ügyefogyottságukban, mutálásukban. Egyáltalán, Varga Mátyás versbeszédei rokon hangzásúak a legfiatalabb költőnemzedék elitjéével - nem véletlenül tartják őt, tudtommal, nagyon nagy becsben ezek a fiatalok, és viszont: az az érzésem, Varga is ezt a nemzedéket érzi magához a legközelebb.

Példának beidézem a kötet második versét, amelyben mind e fentebb említett vonásokat magán viseli a szabad ritmusú, mégis tercinákba rendezett versbeszéd: "amikor belépsz majd a / barlangszerű térbe (le- / hetne hatalmas orvosi // váróterem, de akár / templom is) szemed / csak lassan szokja meg // a félhomályt, mégis / hamar rájössz, más / emberek ülnek itt. // nehéz szaguk zavar. / olyanok, mintha egy- / másból lennének. // mögötted egy nő ma- / gában beszél. előbb / ösztönösen figyelsz, // próbálod kivenni a / szavakat, de hirtelen / megijedsz: mert // mégsem szeretnél / megtudni semmit / abból, ami rád vár." Kiugrik nekem ebből a beszédből az a mondat, hogy "nehéz szaguk zavar. olyanok, mintha egymásból lennének". Ez az egyszerre naiv, ugyanakkor tudatosan, provokatívan, lustán infantilis hasonlat alapjában ellentétes a Pilinszky-féle gyermek ártatlanságkultuszával, keletkezésbűvöletével. Varga ebben a hasonlatában erősebben hangsúlyozza a keletkezésben, a tenyészetben azonnal megorronthatott rothadást és enyészetet, ami spirituálisan beleillik a Gesualdo-féle, manierista horizontba is, és amit markánsan példáz az idézett vers indítása is, a barlangszerű térbe történő belépéssel. Amely barlang éppúgy lehet orvosi váróterem, mint templombelső; lényegi jegye a félhomály, amely a születő gyermek szemén, tekintetén is megjelenik, továbbá a haldoklóén, ahogy erről Földényi F. László beszélt egy kitűnő esszéjében.

Tüzetesebb olvasásra a vers többi motívuma is önálló életre kel, szerves közösségbe kerülve így a többi motívum szellemével: "mögötted egy nő magában beszél. előbb ösztönösen figyelsz, próbálod kivenni a szavakat, de hirtelen megijedsz". A versbeszéd maga, ugye, továbbra is tüntetőleg igénytelen, inkább valami minimalista prózára emlékeztető, ám amit mond, az annál súlyosabb. Az a nő ugyanis, megfelelvén a fenti alternatívának - templom vagy orvosi váróterem -, vagy egy rózsafüzérét morzsoló, fejkendős nénit feltételez, vagy egy várandós asszonyt, mondjuk, aki a tulajdon hasához beszél. Ennek fényében (jobban mondva, félhomályában) pedig már végtelen egzisztenciális súlya támad a hirtelen ijedelemnek, hiszen a versalany reflexszerűen a tulajdon létrejöttének, létbe vetődésének a körülményeivel, illetve a számára felmérhetetlen tétjével szembesül, aminek a puszta perspektívájától visszahőköl.

Pedig a templom és az orvosi rendelő is valamiképpen jóshely, a templom az üdvtörténeti megítéltetésé, az orvosi rendelő a testünk perspektívájáé, ezért a fentebb infantilis akcentusúnak mondott, ám annál erősebb hatású hasonlat ("olyanok, mintha egymásból lennének") mintha valami örökké tartó apokalipszis szégyenmatériáját volna hivatott ábrázolni, amivel a versalany reflexszerűen vonakodik egybeolvadni.

A további versek is mintha ezt a vonakodást, egyszersmind fékezhetetlen odavonzódást variálnák, többnyire titokzatosan előadott töredékbeszédekben, amelyekben az olvasó találkozik egy-egy centrális helyű vagy jelentőségű s a tiszta, fogalmi artikulációt csaknem megelőző metaforamasszívummal. Vagy abszurdabban mondva: metaforamatériával. Mint egy marék sárral. Amitől pedig a versek, különösen többszöri olvasásra, nagy erőre kapnak, mélységük, dimenziójuk, terük támad, amelyben a költői autoritás és a versalany testiségei, szaga, bőre, testnedvei mint megannyi szertebitangoló szinekdoché bomlasztja magát a beszédet, amely ezáltal maga is testi tünetekként kezd hatni az olvasóra.

Kötetízelítő dolgozatomat itt megszakítom, lejárt a terjedelmem. A hajnali 3 Gesualdo ihlette kötetszerkezete mint eredetileg szintén megsebzett horizont biztosítja a hollétet ezeknek a különböző testsúlyú, vertikális monológoknak, amelyeknek mintha épp az volna a feladatuk, hogy a föléjük idézett égboltra is emelgessék föl a tekintetüket, vagy ha ehhez nehéz a fejük, a rúdlámpájukkal adják le morzejeleiket. Ahogy a drága emlékezetű Arisztid atya mutogatta meg nekünk, két barátomnak és nekem, amikor húszévesen odalátogattunk az ő meghívására. Rúdlámpájával pásztázta keresztül-kasul nekünk az eget, a januári fényű csillagokat 1968-ban.

Magvető, 2013, 80 oldal, 2290 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Legendák egymás közt

  • - turcsányi -

Az alapító atyák Franciaországban viselt dolgainak meglehetős keletje van vásznon és képernyőn. Gondoljunk csak a John Adams pályáját feldolgozó HBO-sorozatra, vagy éppenséggel a magáért beszélő Jefferson Párizsban című moziműre, a derék Nick Nolte játékával (és James Ivory rendezésében).

Betű szerint

A főpolgármester-választás körüli újraszámolási hercehurca, na meg a Magyarországon is mesterségesen gerjesztett fociláz közepette úgyszólván teljesen elsikkadt, hogy a múlt pénteken megszületett az elsőfokú ítélet a polgári engedetlenség miatt kirúgott hat karinthys tanár ügyében.

Két indítvány

Miután június 14-én újraszámolták az érvénytelen szavazatokat, a Nemzeti Választási Bizottság megállapította, hogy a főpolgármester-választást Karácsony Gergely nyerte. A döntés azonban nem végleges, Karácsony a választás eredményének megsemmisítését és a szavazás megismétlését indítványozta.

„Ahová pont befértem”

Hat éve tagja a Katona József Színház társulatának, de sokfelé játszik, most épp a Radnótiban volt bemutatója. Az Ördög Tamással folytatott munkáról, a Tarnóczi Jakab-féle Extázisról és a Mohácsi testvérekről is beszéltünk vele, s persze szó esett a filmezésről is.

Két tűz között

Az amerikai demokraták sokáig egységesen támogatták Joe Biden külpolitikáját. Ám a gázai háború miatt a demokraták közt törésvonalak alakultak ki, s ez megnehezítheti Biden kampányát. Ha közvetlenül nem is befolyásol sok szavazatot, a háború elhúzódása elbizonytalaníthatja az elnök támogatóit, és megkérdőjelezheti politikai teljesítményét is.

 

A szabotázs ára

  • Zádori Zsolt

80 milliárd az eddigiekért, és 400 millió minden újabb nap késlekedésért – példátlanul magas bírságot rótt ki az Európai Unió Bírósága, mert a lassan négyéves ítéletét nem hajtotta végre a magyar állam. Bármit is mond a kormány, most nem a hazai menekültpolitikát ítélték el, hanem a magyar jogállamiságról mondtak lesújtó ítéletet.