Dylan megint a bolondját járatja a világgal

  • narancs hu
  • 2016. október 29.

Kultúra

Átveszi? Átveszi! És ha nem?

Talán soha nem volt akkora cirkusz az irodalmi Nobel-díj körül, mint most, ám arról, hogy mégse csak puszta egymásnak feszülés legyen a dolog (megérdemelte vs. nem érdemelte meg), már a díjazott gondoskodott.

Mostanáig ugyanis egy rohadt szót nem szólt. Noha a Svéd Akadémia több alkalommal is hiába kereste, nem válaszolt a testület telefonjaira, e-mailjeire.

Ezen viszont a díjosztók akadtak ki, mert milyen az már, hogy nem rebeg hálát a díjazott.

Nos, tegnap véget ért a nagy bujkálás, Dylan arról biztosította Nobeléket, hogy mindenképpen elmegy a díjkiosztóra, a Telegraph cikkéből az is kiderül, hogy elképesztőnek, hihetetlennek tartja, hogy ő lett a díjazott. És ezért nem szólalt meg eddig.

Így ígérete ellenére sem lennénk meglepve, ha ugyanezért mégis kihagyná a díjátadót.

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.