Sztálin, Gagarin és Gorbacsov portréi a falon, előttük abház bácsika, mellkasán temérdek kitüntetés. Kutyák szédelegnek a moszkvai utcán, hajó vonul különös társasággal a Volgán. Szilágyi Lenke fotóművésszel Posztszovjet című kiállítása kapcsán beszélgettünk. A teljes interjút az akutális Magyar Narancsban olvashatja, amelyből most rövid részletet közlünk:
Magyar Narancs: Mikor jártál először valamelyik posztszovjet köztársaságban?
Szilágyi Lenke: Még a szovjet időkben, 1988-ban a Kampec Doloressel utaztam ki egy koncertre Vilniusba. Nem sokra emlékszem, csak arra, hogy valami szörnyű panelben szállásoltak el minket, és a gyezsurnaja erőteljesen mutatta, hogy gyévocski erre, málcsiki arra. Megfogott a dolog értelmetlensége, hiszen egyetlen közös lakásról volt szó, és amint becsukódott utána az ajtó, már keveredtünk is.
MN: A nyolcvanas évek közepétől komoly utakat tettél, a fotózással egybekötött utazás az életed része lett. Mi határozta meg, hogy merre indulsz?
SZL: Állandóan mehetnékem volt, de pénzem semmi, így a lehetőségek vezettek, főleg baráti meghívások.
MN: A képek mellé most kikerültek a korabeli naplóbejegyzéseid is. Ezek külön futó projektek voltak?
SZL: Nem volt projekt egyik sem. Amúgy is: régimódi vagyok. Ma már mindenki projektben gondolkodik, de én sosem terveztem ilyen nagyívűen, amerre sodródtam, azt próbáltam megfogni és rögzíteni magamnak. A szövegek is így jöttek, csak leírogattam a megfigyeléseimet. Nem vagyok szorgalmas naplóíró, csak akkor írtam, ha nem volt mit olvasnom, vagy ha – mint ezen az 1991-es hosszú volgai hajóúton – rengeteg időm volt.
MN: Egyik kritikusod írta, hogy a képeid nem tűrik a képaláírásokat. E szövegek most mégis kiegészítik a képeket.
SZL: Hirtelen ötlet volt, amikor a kiállítást tervezni kezdtük, eszembe jutott, hátha működhet így, előszedtem hát a régi füzeteket.
Magyar Narancs
Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?
