Kultúra

Mi más? 

Természetesen streamingre érkezik a spinoff, mely a 2005-ös eredeti show-t folytatja majd.

Akadt köztük balladaköltő és igazi dandy is, s volt, aki a lapszerkesztésben ismerte fel a maga egyedüli műfaját. Idézzük fel László Ferenc cikkét az Ásatás sorozatban!

Egyre több a tartalom, de egyre csökken a minőség is, a szoros határidők és a kapkodás miatt pedig sokszor még a számítógépes effekteket sincs idő befejezni. Ráadásul az egyik jövendőbeli sztárt saját botránya rántotta a mélybe, és mintha a közönség is lassan elfordulna a szuperhősöktől.

Bemutatkozó elbeszéléskötete az utolsó pillanatig eséllyel versenyzett a Margó-díjért, végül második lett. A Repedések könyve a perem Magyarországáról szól, de nem szociográfia. K. Varga Bencét csak azok az ötletek érdeklik, amiket megszeret.

Azonnal meg is osztott egy listát, milyen filmeket ajánl párba megnézni a saját, ikonikus mozijai mellé.

Azt is tudta, hogy ki játszhatná el a főszerepet. 

Max Walker-Silverman rendező Szerelmes dal című filmjében úgy beszél az idősebb generációról, mintha maga is egyidős volna hőseivel, és pontosan érti, hogy a szerelem nemcsak puszta vonzalom, hanem közösen végzett munka eredménye is.

A tárcákban és novellákban, amelyeket a szerző 2017 és 2021 között írt, nincs semmiféle mesterkéltség, nincsenek felesleges szavak, mondatok, csak maguk a végtelenül egyszerű történetek, sokszor alig több mint három oldalban. Mindennapi élethelyzetek, hétköznapi helyszínek, ismerős sorsok, amelyek bárkivel megtörténhetnek, előfordulhatnak.

Miles Davis 1970-ben adta ki Bitches Brew című dupla lemezét, amely ugyan nem volt azonnal átütő siker – egyszerre tartották furcsának és mégis ismerősnek –, de ma már vitán felüli, hogy új korszakot nyitott a műfaj történetében, az egy évvel korábban megjelent In a Silent Way-jel együtt.

Döbbenetes belegondolni, hogy a Rolling Stones öreg, legalábbis öregedő zenekarnak számított a nyolcvanas években; a szintetizátorok uralta évtized ifjú titánjai így tartották őket számon.

Fogjuk mindazt a zabolátlan indulatot, gyűlöletet, haragot és félelemtől vezérelt durvaságot, amelyet gyerekként megélünk, helyezzük be egy túlcivilizált jóléti társadalom lefedett terráriumába, majd figyeljük, amint a felpaprikázott hangyaboly sorba rendeződik, hátukon a saját testsúlyuk többszörösét cipelve elfojtásból. Tulajdonképpen ez a felnőtt lét, amelynek kvintesszenciája Paprika Steen filmjének élethű szülői munkaközössége.

A horvát Tena Štivičić 2015-ös drámája (Falcsik Mari fordításában) három különböző idősíkon ugyanannak a horvát családnak a történetét követi nyomon.