Repedezik a Marvel mozibirodalom, lassan eljön a szuperhősfilmek alkonya

Mikrofilm

Egyre több a tartalom, de egyre csökken a minőség is, a szoros határidők és a kapkodás miatt pedig sokszor még a számítógépes effekteket sincs idő befejezni. Ráadásul az egyik jövendőbeli sztárt saját botránya rántotta a mélybe, és mintha a közönség is lassan elfordulna a szuperhősöktől.

„Superhero-fatigue”, azaz szuperhős-fáradság – a kifejezés egyre többször kerül elő azzal kapcsolatban, hogy korábban bombabiztos sikernek számító képregény-adaptációk mondanak csődöt a kasszáknál. De tényleg eljött a szuperhősfilmek alkonya? 

Hollywoodban mindig is jellemző volt, hogy addig ülnek egy divathullámon, amíg az utolsó utáni bőrt lehúzva a közönség rá nem un a zsánerre: volt idő, amikor a westernnek érkeztek futószalagon, majd szandálos-kardos történelmi filmek, vagy épp könnyed komédiák, most immár lassan két évtizede a szuperhősfilmek korát éljük. Az első, jelentősebb sikert Sam Raimi 2002-es Pókembere aratta – a hősnek az egész estés animációkat is számítva azóta további 9 önálló filmet szenteltek –, a képregényfilmek aranykora és a Marvel egyeduralkodása viszont a 2008-as A vasemberrel jött el. Nem csoda, ha több mint 30 mozifilmmel és 9 sorozattal később mostanra a fáradtság jelei mutatkoznak a Marvelen, a Variety terjedelmes riportja szerint pedig az egykor legyőzhetetlen stúdiót több gond is nyomasztja.

A Majors-probléma

Ezek közül az egyik legégetőbb, hogy jövendőbeli sztárjuk, akire filmek sorát, és a teljes következő mozis fázist építették volna, a jelek szerint lehúzta karrierjét a vécén. Jonathan Majorst nemrég még mindenki az egyik legígéretesebb színésznek tartotta olyan sikerek után, mint a The Last Black Man in San Francisco, A vadnyugat törvényei szerint, vagy épp a Lovecraft Country című sorozat. Ezek hatására a Marvel kiválasztotta őt Kang szerepére, akit afféle következő Thanosnak terveztek felépíteni: először A Hangya és a Darázs: Kvantumániában bukkant fel főgonoszként, de a következő Bosszúállók-filmet is már a sokat sejtető Kang-dinasztia címmel jelentették be.

 
 
Jonathan Majors

Ekkor azonban beütött a krach: Majorst március 25-én letartóztatták, mert állítólag egy szóváltást követően bántalmazott, fojtogatott és zaklatott egy nőt. A botrányt ebben a cikkünkben mutattuk be részletesen. A színész ugyan ragaszkodik ahhoz, hogy ártatlan, ám hamarosan vádlottként áll majd bíróság elé, hírneve pedig valószínűleg véglegesen csorbát szenvedett – a Marvelnél tehát vakarhatják a fejüket, hogy mit csináljanak most, hogy elvesztették azt, akire a következő években felfűzték volna filmjeiket.

„A Marvel jól megszívta a Kang-üggyel. Ráadásul az írósztrájk miatt nem is volt lehetőségük, hogy újraírják a forgatókönyveket, egészen mostanáig. Nem látom, hogyan mehetnének tovább a színésszel a jövőben” – fogalmazott egy bennfentes. A stúdió előtt több lehetőség áll, de egyik sem fest túl rózsás képet.

Hasonlón kellett keresztülmennie a rivális DC stúdiónak is, amikor a régóta készülő Flash – A Villám sztárja, Ezra Miller botrányt botrányra halmozott. Ők végül kitartottak a színész mellett, akit igyekeztek a bemutatóig eldugni a közönség elől – a film azonban végül így is megbukott. A Marvel most megpróbálhatja lecserélni Majorst, de előfordulhat az is, hogy egyszerűen letesznek a korábban beharangozott Kang-vonalról. A hírek szerint jelenleg azt fontolgatják, hogy Majors karakterét hagyják eltűnni a süllyesztőben, és inkább előhúznak egy másik főgonoszt – például Dr. Doomot. A probléma csak az, hogy az egymást behálózó Marvel-univerzumban minden mindennel összefügg, Kang pedig többször megjelent már, így a korábbi gondos tervezés mind kárba veszne.

Fantasztikus helyett inkább közepes

A Kang-féle Bosszúállókig még három év van hátra – sokkal akutabb probléma az, ami a Marvel következő, pár hét múlva mozikba kerülő filmje körül zajlik. A Marvelek a 2019-es Marvel kapitány folytatása, mely világszinten több mint egymilliárd dollárt hozott. Ebben Brie Larson szuperhőse egyesíti erőit Monica Rambeau-val (akit a 2019-es a WandaVision című minisorozatban is láthattunk), valamint Kamala Khannal, aki a Ms. Marvel sorozatban mutatkozott be. A Marvelek azonban a jelek szerint nem igazán tudta összehozni hőseit, ezért a stúdiónál szokatlannak számító módon négyhetes pótforgatásra volt szükség, hogy kisimítsák a történetet és kibogozzák az összeakadó sztoriszálakat.

A bajokat csak tetézte, hogy a rendező, Nia DaCosta még azelőtt lelépett, hogy a munkálatok befejeződtek volna: a posztprodukció fázisában úgy döntött, Londonba utazik hogy megkezdje következő filmje, a Hedda című Ibsen-adaptáció előkészítését. „Ha épp egy 250 millió dolláros filmet rendezel, kicsit fura hogy pár hónappal a vége előtt lelépsz” – fogalmazott egy, a produkción dolgozó munkatárs.

A Marvelek bemutatóját már kétszer megváltoztatták, hiába cserélt azonban helyet a Kvantumániával, a jelek szerint nem sikerült kijavítani a hibáit. A Marvel a többi stúdióval ellentétben nem igazán rendez tesztvetítéseket, egyedül a Disney dolgozóinak és azok családtagjainak mutatják meg a készülő filmeket – a Marvelek esetében azonban kivételt tettek, a végeredmény pedig elkeserítő volt: a legtöbb néző közepesnek ítélte a filmet.

Félkész CGI

Azzal, hogy megcserélték a Marvelek bemutatóját a Kvantumániával, ugyan időt nyertek Marvel kapitánynak és társainak, de elképesztően nehéz helyzetbe hozták azokat, akik A hangya és a Darázson dolgoztak: a posztprodukciót mindössze négy és fél hónapba kellett belesűríteni, és egy szuperhősfilmnél, amelyben alig akad effektek nélküli jelenet, ez nagyon kevésnek számít. A stúdiót vezető Kevin Feige viszont arról ismert, hogy nem tűr megalkuvást. „Kevin igazi szuperereje, a zsenialitása mindig is a posztprodukcióban rejlett és abban, hogy rajta tartja kezét a mozikon és megbizonyosodik róla, hogy végül minden időben elkészül” – fogalmazott a fejesről az egyik forrás. A mozifilmek mellett a számítógépes effektekért felelős szakemberek közben egy rakás sorozaton is dolgoztak, így alig maradt idejük és erejük a Kvantumániára – ez pedig a kész produkción is meglátszódott.

Legalább 10 jelenet volt, amiben a vizuális effektusokat az utolsó pillanatban adták hozzá, épp ezért életlenek voltak. Elképesztő volt, soha a karrierem során nem láttam ilyet. Mindenki erről beszélt. Még a vezetők gyerekei is erről beszéltek” – fogalmazott valaki, aki ott volt a Kvantumánia világpremierjén. Korábban is előfordult a Marvelnél a szoros menetrend, de

ilyen félkész munkát egy ekkora stúdió még soha nem adott ki a kezei közül, ez pedig nem kerülte el a közönség és a kritikusok figyelmét is.

A Kvantumánia bukását ebben a cikkünkben elemeztük. A 14 órás munkanapokba belefáradó dolgozók ráadásul úgy döntöttek szeptemberben, hogy szakszervezetbe tömörülnek.

Bob Iger régi-új vezérigazgató végül el is bocsájtotta a fizikai produkcióért, posztprodukcióért, VFX-ért és animációért felelős vezetőt, Victoria Alonsót. A hivatalos indok a kirúgására az volt, hogy jogosulatlan executive produceri szerepet töltött be az Oscarra jelölt Argentína, 1985 című filmben, egy bennfentes szerint azonban a valódi ok az egyre nagyobb káoszba torkolló speciális effektek voltak. Ha nem lett volna elég a Kvantumánia körüli balhé, két Marveles sorozat, a WandaVízió és az Amazon: Ügyvéd speciális effektjeit is akkor csiszolgatták, amikor azokat már bemutatták a streamingek. Ezek után persze az sem segítette Alonso helyzetét, hogy a problémák megoldása helyett inkább a Legjobb nemzetközi film kategóriában jelölést szerző filmjét kezdte el úton-útfélen promotálni.

Túl sok és egyre gyengébb

A fentebbi botrányok alatt akad egy mélyebben gyökerező probléma is:

az elmúlt években egyszerűen túl sok Marvel-produkció készült, a megnövekedő volumen miatt pedig szinte lehetetlenné vált fenntartani a minőséget.

A szuperhősőrületet persze lehet kritizálni, de a Marvel neve hosszú ideig garanciát jelentett arra, hogy legalább a látványra nem lehet panasz, a forgatókönyv rendben lesz és a karakterek is működnek. Mióta azonban a filmek mellett immár a tévébizniszben is érdekeltek, a filmek és a sorozatok pedig egymásnak felelgetnek, mintha minden összekuszálódott volna.

Az Amazon: Ügyvéd el nem készült speciális effektjeiért például nem egyedül a túlterhelt szakemberek és a szoros menetrend a felelős: a hírek szerint az eredeti tervek úgy szóltak, hogy a főszerepet alakító Tatiana Maslany zöld szuperhőssé való átalakulására csak a nyolcadik epizódban kerül sor. Miután azonban a Marvelnél megnézték a sorozatot, rájöttek, hogy hamarabb, már a legelső részben be kell mutatni, hogyan lesz belőle Amazon – ezzel pedig jókora pluszmunkát adtak a számítógépes trükkökért felelős VFX-részlegnek.

„A rossz effektusok oka a félkész forgatókönyv” – fogalmazott valaki, aki dolgozott a műsoron, hozzátéve: erről egyáltalán nem a kirúgott Victoria Alonso tehet, hanem a főfejes Kevin Feige, az ő dolga ugyanis, hogy az ilyen problémák még forgatás előtt, és ne azután derüljenek ki. A túlfeszített tempó miatt viszont immár Feige-nek sincs kellő ideje és energiája elmerülni a projektekben, pedig a tét nem kicsi. Az Amazon: Ügyvéd egyetlen része 25 millió dollárba került, vagyis annyiba, mint a Trónok harca záróepizódja – a kettő hatását pedig össze sem lehet hasonlítani. Arról nem is beszélve, hogy az Amazonban is akadtak olyan trükkök, amelyek életlenek voltak a kapkodás miatt.

A minőség hanyatlását maga Feige is észrevette, aki a hírek szerint immár igyekszik szorosabb kontrollt gyakorolni azok felett a produkciók felett, amelyeknél gondok adódhatnak. Ott van például a sokak által várt Penge-reboot: a karaktert még a Marvel előtti időkben Wesley Snipes keltette életre egy trilógiában, most pedig a két Oscar-díjas Mahershala Ali kapta meg a szerepet, az eredeti bemutatót 2023-ra tervezték. Azóta a film öt írót és két rendezőt is elfogyasztott, hat héttel a forgatás előtt pedig teljesen le kellett állítani a projektet. Egy nyilatkozó szerint az lehetett a probléma, hogy a forgatókönyv a kegyetlen vámpírgyilkos helyett elkezdett női főhősökre és elcsépelt életigazságokra koncentrálni, magát Pengét teljesen háttérbe szorítva. A problémák miatt Ali már azt fontolgatta, hogy otthagyja az egészet – ezen a ponton viszont Feige közbeavatkozott és benyomta az újraindítás-gombot: felkérte a Logan – Farkas Oscar-jelölt íróját, Michael Greent, hogy írja újra a forgatókönyvet. A költségeket is lejjebb csavarták 100 millió dollárra, és jelenleg 2025-ös bemutatóba reménykednek.

Ugyancsak kárelhárítási üzemmódról tanúskodik, hogy a stúdiónál komolyan felmerült, hogy visszahozzák a Robert Downey Jr. Vasemberével fémjelzett eredeti Bosszúállók-bandát, az új hősök és az azokat bemutató filmek és tévésorozatok ugyanis nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.

Fény az alagút végén

Ugyan a gyengébben muzsikáló tévéshow-k és a Kvantumánia bukása miatt sokan kezdték el kongatni a vészharangot, azért a Marvelt nem érdemes még temetni: A galaxis őrzői harmadik része 845 millió dolláros nemzetközi bevételével az év egyik legnagyobb sikere lett, azaz a jól ismert szuperhősökre és azokra, akik értő módon nyúlnak hozzájuk, még mindig van igény. Üröm az örömben, hogy ennek a filmnek a rendezője, James Gunn immár a rivális DC stúdió vezetőjeként épp a Marvelt igyekszik majd lenyomni.

A Marvel kispadja azonban olyan hosszú, hogy még az is belefér nekik, ha egy dobásuk néha nem jön be. Jövőre érkezik például a Deadpool 3, amelyben Ryan Reynolds közönségkedvenc főszereplője mellett Hugh Jackman is visszatér Farkasként; 2025-ben pedig immár sokadjára rebootolják a Fantasztikus négyest. Ennél is nagyobb reményt fűznek azonban ahhoz, hogy a Foxszal történt megegyezést követően immár az X-Manek is a Marvel filmes istállójához tartoznak.

Az 1964-es A Római Birodalom bukásával hamar bealkonyodott a szandálos történelmi filmeknek, az 1995-ös A kincses sziget kalózai történelmi elhasalása után pedig egy évtizedig nem láthattunk kalózos filmet a vásznakon. A Marvel azonban a filmtörténelem leprofitábilisebb stúdiójává vált, így várhatóan ahhoz, hogy megremegjen, nagyobb csapást kell elszenvednie, mint elődeinek – a tapasztalat azonban azt mutatja, egyszer minden divathullám leáldozik.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)