Színház

Nem is olyan hideg

3tél

Kritika

A horvát Tena Štivičić 2015-ös drámája (Falcsik Mari fordításában) három különböző idősíkon ugyanannak a horvát családnak a történetét követi nyomon.

1945-ben a kommunista hatalomátvételt követő egypártrendszer híve, Ruža Kralj (Berényi Nóra Blanka) férjével (Aleksandar Kralj: Bodoky Márk) és édesanyjával (Monika Zima: Hay Anna) beköltözik a mű középpontjában álló házba, amelyet a párt utal ki nekik. 1990-ben a Kos család következő felnőtt generációjának mindennapjaiba látunk bele, végül 2011-ben a család legfiatalabb tagjainak, Alisa Kos (Bata Éva) és Lucija Kos (Sodró Eliza) szemszögéből követhetjük a család- és lakástörténet alakulását. Ekkor Lucija esküvőjére készülnek, egyúttal a régóta otthonukként szolgáló házat is birtokba veszik a szomszédok kivásárlásával, a háttérben pedig ismét zajlik a történelem, Horvátország csatlakozni készül az Európai Unióhoz.

Kosék szép ívet járnak be e ház körül: Monika dédnagymama még cselédként szolgált az ott lakó arisztokrata családnál, amelynek még élő tagjával, Karolina Amrušsal (Kováts Adél) szinte barátnők lesznek (kényszerbarátnők persze), aztán a sokasodó család a 2010-es évek elején megszerzi az ingatlan feletti tulajdonjogot, és a tervük az, hogy a társbérletekre kiosztott nagypolgári ingatlan valamennyi lakása felett ők diszponáljanak. Ilyen háttérrel vajon jogszerű-e, amit a fiatal pár, Lucija és a vőlegénye tesz? Ők ugyanis kényszerítéssel, zsarolással és kivásárlással szeretnék eltüntetni a többi lakót. A legélesebb harc a testvérpár, Alisa és Lucija között robban ki, előbbinél régi szerelme kvázi kilakoltatása (ti. mennyire tekinthető önkéntes kiköltözésnek, ha ugyan kifizetik az illetőt, de közben meg is fenyegetik) veri ki a biztosítékot. Ráadásul Alisa már korábban is sérelmezte, hogy bár egyelőre Londonban él, vele mégsem számolnak mint leendő háztulajdonossal.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.