Színház

Nem is olyan hideg

3tél

Kritika

A horvát Tena Štivičić 2015-ös drámája (Falcsik Mari fordításában) három különböző idősíkon ugyanannak a horvát családnak a történetét követi nyomon.

1945-ben a kommunista hatalomátvételt követő egypártrendszer híve, Ruža Kralj (Berényi Nóra Blanka) férjével (Aleksandar Kralj: Bodoky Márk) és édesanyjával (Monika Zima: Hay Anna) beköltözik a mű középpontjában álló házba, amelyet a párt utal ki nekik. 1990-ben a Kos család következő felnőtt generációjának mindennapjaiba látunk bele, végül 2011-ben a család legfiatalabb tagjainak, Alisa Kos (Bata Éva) és Lucija Kos (Sodró Eliza) szemszögéből követhetjük a család- és lakástörténet alakulását. Ekkor Lucija esküvőjére készülnek, egyúttal a régóta otthonukként szolgáló házat is birtokba veszik a szomszédok kivásárlásával, a háttérben pedig ismét zajlik a történelem, Horvátország csatlakozni készül az Európai Unióhoz.

Kosék szép ívet járnak be e ház körül: Monika dédnagymama még cselédként szolgált az ott lakó arisztokrata családnál, amelynek még élő tagjával, Karolina Amrušsal (Kováts Adél) szinte barátnők lesznek (kényszerbarátnők persze), aztán a sokasodó család a 2010-es évek elején megszerzi az ingatlan feletti tulajdonjogot, és a tervük az, hogy a társbérletekre kiosztott nagypolgári ingatlan valamennyi lakása felett ők diszponáljanak. Ilyen háttérrel vajon jogszerű-e, amit a fiatal pár, Lucija és a vőlegénye tesz? Ők ugyanis kényszerítéssel, zsarolással és kivásárlással szeretnék eltüntetni a többi lakót. A legélesebb harc a testvérpár, Alisa és Lucija között robban ki, előbbinél régi szerelme kvázi kilakoltatása (ti. mennyire tekinthető önkéntes kiköltözésnek, ha ugyan kifizetik az illetőt, de közben meg is fenyegetik) veri ki a biztosítékot. Ráadásul Alisa már korábban is sérelmezte, hogy bár egyelőre Londonban él, vele mégsem számolnak mint leendő háztulajdonossal.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.