Színház

Nem is olyan hideg

3tél

Kritika

A horvát Tena Štivičić 2015-ös drámája (Falcsik Mari fordításában) három különböző idősíkon ugyanannak a horvát családnak a történetét követi nyomon.

1945-ben a kommunista hatalomátvételt követő egypártrendszer híve, Ruža Kralj (Berényi Nóra Blanka) férjével (Aleksandar Kralj: Bodoky Márk) és édesanyjával (Monika Zima: Hay Anna) beköltözik a mű középpontjában álló házba, amelyet a párt utal ki nekik. 1990-ben a Kos család következő felnőtt generációjának mindennapjaiba látunk bele, végül 2011-ben a család legfiatalabb tagjainak, Alisa Kos (Bata Éva) és Lucija Kos (Sodró Eliza) szemszögéből követhetjük a család- és lakástörténet alakulását. Ekkor Lucija esküvőjére készülnek, egyúttal a régóta otthonukként szolgáló házat is birtokba veszik a szomszédok kivásárlásával, a háttérben pedig ismét zajlik a történelem, Horvátország csatlakozni készül az Európai Unióhoz.

Kosék szép ívet járnak be e ház körül: Monika dédnagymama még cselédként szolgált az ott lakó arisztokrata családnál, amelynek még élő tagjával, Karolina Amrušsal (Kováts Adél) szinte barátnők lesznek (kényszerbarátnők persze), aztán a sokasodó család a 2010-es évek elején megszerzi az ingatlan feletti tulajdonjogot, és a tervük az, hogy a társbérletekre kiosztott nagypolgári ingatlan valamennyi lakása felett ők diszponáljanak. Ilyen háttérrel vajon jogszerű-e, amit a fiatal pár, Lucija és a vőlegénye tesz? Ők ugyanis kényszerítéssel, zsarolással és kivásárlással szeretnék eltüntetni a többi lakót. A legélesebb harc a testvérpár, Alisa és Lucija között robban ki, előbbinél régi szerelme kvázi kilakoltatása (ti. mennyire tekinthető önkéntes kiköltözésnek, ha ugyan kifizetik az illetőt, de közben meg is fenyegetik) veri ki a biztosítékot. Ráadásul Alisa már korábban is sérelmezte, hogy bár egyelőre Londonban él, vele mégsem számolnak mint leendő háztulajdonossal.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.