1945-ben a kommunista hatalomátvételt követő egypártrendszer híve, Ruža Kralj (Berényi Nóra Blanka) férjével (Aleksandar Kralj: Bodoky Márk) és édesanyjával (Monika Zima: Hay Anna) beköltözik a mű középpontjában álló házba, amelyet a párt utal ki nekik. 1990-ben a Kos család következő felnőtt generációjának mindennapjaiba látunk bele, végül 2011-ben a család legfiatalabb tagjainak, Alisa Kos (Bata Éva) és Lucija Kos (Sodró Eliza) szemszögéből követhetjük a család- és lakástörténet alakulását. Ekkor Lucija esküvőjére készülnek, egyúttal a régóta otthonukként szolgáló házat is birtokba veszik a szomszédok kivásárlásával, a háttérben pedig ismét zajlik a történelem, Horvátország csatlakozni készül az Európai Unióhoz.
Kosék szép ívet járnak be e ház körül: Monika dédnagymama még cselédként szolgált az ott lakó arisztokrata családnál, amelynek még élő tagjával, Karolina Amrušsal (Kováts Adél) szinte barátnők lesznek (kényszerbarátnők persze), aztán a sokasodó család a 2010-es évek elején megszerzi az ingatlan feletti tulajdonjogot, és a tervük az, hogy a társbérletekre kiosztott nagypolgári ingatlan valamennyi lakása felett ők diszponáljanak. Ilyen háttérrel vajon jogszerű-e, amit a fiatal pár, Lucija és a vőlegénye tesz? Ők ugyanis kényszerítéssel, zsarolással és kivásárlással szeretnék eltüntetni a többi lakót. A legélesebb harc a testvérpár, Alisa és Lucija között robban ki, előbbinél régi szerelme kvázi kilakoltatása (ti. mennyire tekinthető önkéntes kiköltözésnek, ha ugyan kifizetik az illetőt, de közben meg is fenyegetik) veri ki a biztosítékot. Ráadásul Alisa már korábban is sérelmezte, hogy bár egyelőre Londonban él, vele mégsem számolnak mint leendő háztulajdonossal.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
