1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.
Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.
Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.
Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.
A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.
Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.
A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.
Hosszú, független színházi létezés után szeptembertől a Budaörsi Latinovits Színház tagja lett. Beszélgettünk váltásokról, határon túliságról, a semmittevés hasznosságáról és arról, hogy el lehet-e tüntetni a színházi bölényeket.
A Radnóti Miklós Színház tagjával kísérletezésről, változásokról, nehéz színházi szerepeiről beszélgettünk. De szóba került egy propagandafilm is.
Az egyik legbölcsebb és leghumánusabb drámaíró. Volt. Az egyik legjátékosabb, legszellemesebb színpadi szerző. Volt. Élő klasszikus. Volt…
„Merre van a csodák mezeje?” – kérdi üvöltve egy Paparazzo névre hallgató fotóriporter Federico Fellini Az édes élet című, 1960-ban bemutatott filmjében (innen a paparazzo szó eredete). Így kezdődik minden idők talán legismertebb és legtöbbre tartott olasz filmalkotásának híres csodajelenete. Történhetnek-e még csodák egy korrupt, a hagyományos erkölcsi és kulturális értékeket semmibe vevő, a hiénamédia által vezérelt, elbutult világban? – teszik fel a máig érvényes kérdést az elemzők.
