Kultúra

Filmek, tévésorozatok, reklámok és mémek – Pedro Pascal az elmúlt években szinte mindenhol felbukkan.

Nincs foglalkozása, társadalmi állása szerfölött kétes, jövedelme véletlenszerű – de nyomoz, és varázstalanítani akarja a világot. Idézzük fel Bán Zoltán András esszéjét egy tizenöt évvel ezelőtti Magyar Narancs-lapszámból!

Jarvis Cocker lusta embernek tartja magát, pedig elég sok mindent csinált a Pulp 2002-es feloszlása óta.

Háromnegyed órás dokumentumfilmet sugárzott 1965-ben a kanadai televízió egy fiatal költőről.

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

A közkeletű bölcsesség szerint a popdalok 90 százaléka a szerelemről szól, a maradék pedig semmiről.

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

„Bárki vagy is, hallgass még több Black Sabbathot”

„A feketék a jók, a fehérek a rosszak”

A fülszöveg szerint: „E gyűjteményes kötet: kompozíció. Nem időrendben sorjázza, hanem új egységgé szervezi az eddigi életművet.”

Plüssállat, kanapé, lámpa, a nagyi lába – a kutyák szinte mindent meghágnak.

Noha a pandémia idején alakult banda első nagylemeze csak a múlt év elején jelent meg, számos rangos díjjal és slágerlistás helyezéssel a hátuk mögött már most az egyik legkeresettebb brit produkciónak számítanak.