Gáti Oszkár a Nemzetiről: „Megalázott társulat”
A színész azért fakadt ki, mert a három hónappal ezelőtti balesetről hallgat a szakma krémje.
A színész azért fakadt ki, mert a három hónappal ezelőtti balesetről hallgat a szakma krémje.
A vetítéssorozat a Lăzărescu úr halálával kezdődik.
A rendőrség nyomoz, de gyanúsítotti kihallgatás nem történt.
Munkásságát számos díjjal elismerték, a Kossuth-díjat tavaly kapta meg.
Megmérték, mit néztek a legszívesebben az emberek: a klasszikusnak számító, régóta futó sorozatok nyertek.
Abban sokan egyetértenek, hogy a Green Day történetének két legfontosabb lemeze az 1994-es Dookie és a kereken tíz évvel később kiadott American Idiot – utóbbi album az ifjabb Bush elnökségére reflektált nem túl tisztelettudó módon.
A szórakoztatóipar történetében ritkán fordult elő, hogy egy egyszerű dalocska próféciának bizonyuljon, de 1979-ben, a Buggles Video Killed the Radio Star című slágere meglátta a közeli jövőt.
A nyelv hatalom, hiszen amit képesek vagyunk megnevezni, azt birtokoljuk is. Mindez Jórgosz Lánthimosz rendezői bemutatkozásában különösen plasztikusan jelenik meg. A 2009-es Kutyafogban egy manipulatív apa a szó szoros értelmében fogva tartja családját: fia és lányai már felnőttek, ám nem tehetik ki a lábukat az udvarról, mert azt hiszik, kint borzalmak várnak rájuk.
A regény alapvetése, hogy az elme filmszerűen dokumentálja, amit megélünk, és bárhogyan idézzük fel élőszóban később, ami rögzült, az nem változik.
A Kiscelli Múzeum legutóbb több mint tíz éve mutatta be a nyilvánosságnak új szerzeményeit, a jövőben viszont két ilyen tematikájú tárlatot is terveznek. Ezúttal a Budapesthez kötődő, tereinek történetével foglalkozó műtárgyakat állították ki.
Érdekes kihívás lehet kormányközeli véleményemberként ráhangolódni a közelgő európai parlamenti választásra. Nyomassuk tovább a „brüsszelezést”, vagy próbáljunk valamiféle pozitív üzenetet is beledarálni a mondandónkba? Meddig lehet elmenni egyikkel vagy másikkal? És amúgy: mi is lenne a saját véleményünk?
Ödön von Horváth sokat játszott drámái, a Mesél a bécsi erdő és a Kasimir és Karoline címének hallatán rögtön a harmincas évek Németországára, a fasizálódásra asszociálunk. S arra, hogy ezeket a darabokat általában akkor veszik elő a színházak, ha a máról szeretnének beszélni.