Kismilliószor elsétáltunk már a Dinamikus dombormű című alkotás mellett a Déli pályaudvarnál. A köztéri alkotás mára beleolvad méltatlan környezetébe, előtte szemeteskuka, tövében húgyfoltok. Szerencsére ennek az alkotásnak, Józsa Bálint és Kovács Ferenc 1973-ban készült szobrának a gipszből készült modellje is látható ezen az új kiállításon. A félkörös formák egybeolvadásával, a pozitív és negatív alakzatok váltakozásával készült művet Derkovits Gyula Vasút mentén című festménye inspirálta. Külön érdekessége, hogy ez az első, kőből készült, gépi megmunkálással létrehozott, nagy méretű alkotás Magyarországon. Ahogy nézzük az úgynevezett kismintát, rajta a számokkal, sosem találtuk volna ki, hogy melyik műnek a modellje. Egy letűnt korszak lenyomata a főváros arcának egyik sebhelyes, eltakart részéből.
Ilyen „sebhelyről” árulkodik Vilt Tibor „Metró”/ Változatok című fémötvözete is, amely szintén egy kisminta. Egy egész sorozatot készített belőlük a művész 1973-ban (Változatok I–IV.): a nagyvárosi élet inspirálta a doboztérbe zárt motívumokat. Az itt bemutatott darabot kimondottan egy metróállomásra, köztéri alkotásnak ajánlotta Vilt, ám az végül sosem került ki tervezett helyére, a Marx térre (ma Nyugati tér). A szobor feltehetően elpusztult, a Kiscelli gyűjteménye csupán a gipszmodellt őrzi. Ahogy Erdős Virág mondta a megnyitóbeszédében: „A »kisminta« már csak a hiány filológiai lenyomata…”
Szintén egy letűnt korszakról tesz jelentést Eperjesi Ágnes frottázsa: a képzőművész a hajdani Ernst Múzeum épületének bejárata feletti mozaikfeliratról vett lenyomatot. Szimbolikusan arról az egyetlen darabról, amely nem távolítható el az épületről, mintegy mementóként rikít a falon. Az Ernst Múzeumot 1912-ben a neves műgyűjtő és művészetpolitikus, Ernst Lajos alapította, aki az 1930-as gazdasági válság miatt azonban kénytelen volt eladni az épületet. A műgyűjtő – nem látván kiutat a pénzügyi krízisből – 1937 tavaszán öngyilkosságot követett el, a kollekciót pedig elárverezték. Az épület az ötvenes évek elején a Műcsarnok – Kiállítási Intézményekhez került, egy rövidebb időszakot leszámítva – 2000-től 2007-ig – a Műcsarnok utódintézményének kezelésében maradt. Aztán 2013. augusztus 1-jén bezárta kapuit, s a helyén néhány hónapra rá megnyílt a Robert Capa Központ. A Szabad Művészek csoport egy Capa nevében írt levélpetícióval demonstrált a bezárás ellen, s követelték, hogy a kormányzat egyeztessen a szakmai szervezetekkel az Ernst Múzeum jövőjéről, valamint tiltakoztak a korábban kortárs művészeti kiállítótérként működő intézmény profiljának átalakítása ellen. Eperjesi a Capa Központban rendezett Hazahaladás című egyéni kiállításán mutatta be a frottázst 2016-ban, eredeti szándék szerint a bezárás kapcsán elmaradt vitát is pótolta volna, ám erre végül nem került sor. Helyette a művész egy nyilvános beszélgetést rendezett a Szabadság téren A német megszállás áldozatainak emlékműve elleni tiltakozás sorozat kapcsán alakult Eleven emlékmű csoporttal.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
