Kiállítás

A hiány lenyomatai

Vettük, kaptuk, megmutatjuk – Válogatás a Fővárosi Képtár legújabb szerzeményeiből 1.

Kritika

A Kiscelli Múzeum legutóbb több mint tíz éve mutatta be a nyilvánosságnak új szerzeményeit, a jövőben viszont két ilyen tematikájú tárlatot is terveznek. Ezúttal a Budapesthez kötődő, tereinek történetével foglalkozó műtárgyakat állították ki.

 

Kismilliószor elsétáltunk már a Dinamikus dombormű című alkotás mellett a Déli pályaudvarnál. A köztéri alkotás mára beleolvad méltatlan környezetébe, előtte szemeteskuka, tövében húgyfoltok. Szerencsére ennek az alkotásnak, Józsa Bálint és Kovács Ferenc 1973-ban készült szobrának a gipszből készült modellje is látható ezen az új kiállításon. A félkörös formák egybeolvadásával, a pozitív és negatív alakzatok váltakozásával készült művet Derkovits Gyula Vasút mentén című festménye inspirálta. Külön érdekessége, hogy ez az első, kőből készült, gépi megmunkálással létrehozott, nagy méretű alkotás Magyarországon. Ahogy nézzük az úgynevezett kismintát, rajta a számokkal, sosem találtuk volna ki, hogy melyik műnek a modellje. Egy letűnt korszak lenyomata a főváros arcának egyik sebhelyes, eltakart részéből.

Ilyen „sebhelyről” árulkodik Vilt Tibor „Metró”/ Változatok című fémötvözete is, amely szintén egy kisminta. Egy egész sorozatot készített belőlük a művész 1973-ban (Változatok I–IV.): a nagyvárosi élet inspirálta a doboztérbe zárt motívumokat. Az itt bemutatott darabot kimondottan egy metróállomásra, köztéri alkotásnak ajánlotta Vilt, ám az végül sosem került ki tervezett helyére, a Marx térre (ma Nyugati tér). A szobor feltehetően elpusztult, a Kiscelli gyűjteménye csupán a gipszmodellt őrzi. Ahogy Erdős Virág mondta a megnyitóbeszédében: „A »kisminta« már csak a hiány filológiai lenyomata…”

Szintén egy letűnt korszakról tesz jelentést Eperjesi Ágnes frottázsa: a képzőművész a hajdani Ernst Múzeum épületének bejárata feletti mozaikfeliratról vett lenyomatot. Szimbolikusan arról az egyetlen darabról, amely nem távolítható el az épületről, mintegy mementóként rikít a falon. Az Ernst Múzeumot 1912-ben a neves műgyűjtő és művészetpolitikus, Ernst Lajos alapította, aki az 1930-as gazdasági válság miatt azonban kénytelen volt eladni az épületet. A műgyűjtő – nem látván kiutat a pénzügyi krízisből – 1937 tavaszán öngyilkosságot követett el, a kollekciót pedig elárverezték. Az épület az ötvenes évek elején a Műcsarnok – Kiállítási Intézményekhez került, egy rövidebb időszakot leszámítva – 2000-től 2007-ig – a Műcsarnok utódintézményének kezelésében maradt. Aztán 2013. augusztus 1-jén bezárta kapuit, s a helyén néhány hónapra rá megnyílt a Robert Capa Központ. A Szabad Művészek csoport egy Capa nevében írt levélpetícióval demonstrált a bezárás ellen, s követelték, hogy a kormányzat egyeztessen a szakmai szervezetekkel az Ernst Múzeum jövőjéről, valamint tiltakoztak a korábban kortárs művészeti kiállítótérként működő intézmény profiljának átalakítása ellen. Eperjesi a Capa Központban rendezett Hazahaladás című egyéni kiállításán mutatta be a frottázst 2016-ban, eredeti szándék szerint a bezárás kapcsán elmaradt vitát is pótolta volna, ám erre végül nem került sor. Helyette a művész egy nyilvános beszélgetést rendezett a Szabadság téren A német megszállás áldozatainak emlékműve elleni tiltakozás sorozat kapcsán alakult Eleven emlékmű csoporttal.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.