Közel 20 év – filmklub indul a román újhullám alkotásaival

  • narancs.hu
  • 2024. február 2.

Mikrofilm

A vetítéssorozat a Lăzărescu úr halálával kezdődik.

2005-ben, Cannes-ban mutatták be Cristi Puiu Lăzărescu úr halála című drámáját, amely elnyerte az Un Certaun Regard szekció díját. Ehhez szokás kötni a román újhullám kezdetét; ez az elmúlt évek egyik legizgalmasabb filmes irányzata, és amely most vetítéssorozat keretében elevenedik meg a Román Kulturális Intézetben. Puiu drámája egy idős, haldokló tanárról szól, akit egymás után passzolnak tovább a kórházak, az orvosok nem hajlandóak megműteni, és senki sem képes egyértelmű diagnózist adni állapotáról – mindez a fejetlenség nekünk, magyaroknak is ismerős lehet.

Épp ez az egyik legizgalmasabb a román újhullámban: Közép- és Kelet-Európa olyan jól ismert problémáival foglalkozik, mint a korrupció, a bürokrácia útvesztői, vagy hogy a hatalom malmai hogyan őrlik fel a kisembereket.

A filmekre keresetlen minimalizmus jellemző, jellemzően eredeti helyszíneken, kézikamerával forgatják őket. Mint arra Gorácz Anikónak a Filmvilágban megjelent cikke rámutat, a román film korábban még európai szinten sem volt jelentős vagy kiemelkedő, a csehszlovák, a lengyel vagy magyar filmesekkel ellentétben a románoknál nem voltak jellemzők avantgárd törekvések vagy modern filmes irányzatok, habár Liviu Ciulei 1965-ben elnyerte a legjobb rendezés díját Cannes-ban az Akasztottak erdeje című alkotásával. Ez a gyökértelenség segítette elő azonban a 2000-es években a megújulást: míg nálunk ekkoriban sorra készültek a korábbi nagy mestereket idéző, egyre sematikusabb mozik, szomszédunknál a filmek az adott helyzetre reagáltak: a jelenlévő társadalmi problémákról készültek, kevés pénzből, a forráshiány azonban kreativitásra sarkallta a rendezőket, akik egészen az olasz neorealizmusért mentek vissza inspirációért.

Az újhullámnak a következő lendületet Cristian Mungiu 2007-es 4 hónap, 3 hét, 2 nap című drámája adta, amely Cannes-ban Arany Pálmát nyert és az év egyik legtöbbet éltetett mozija volt. Nagy meglepetésre az Oscaron a legjobb idegennyelvű filmeknél még a rövidlistára sem vette fel – ez pedig nemcsak felháborodást, de reformokat is szült. Létrehoztak egy speciális bizottságot (executive committee), amely kiválasztott három filmet a shortlistre, hogy így mentse meg azokat az ellentmondásosabb mozikat, amelyek nem biztos, hogy elnyernék a közönség ízlését, de mégis úgy gondolják, helyük van a legjobbak között. A pletykák szerint egy rakás későbbi, a filmfesztiválokon agyondíjazott mozi is végül csak a bizottság közbenjárásával kaphatott Oscar-jelölést. A bizottság egészen 2021-ig működött, amikor a legjobb nemzetközi film rövidlistáját 10-től 15 címre bővítették. A román film az Oscaron ugyan még mindig nem a súlyához méltón szerepel, de 2020-ban a Kollektív című dokumentumfilm már jelölést szerzett a nemzetközi és a dokumentumfilmek között is, 2012-ben pedig Mungiu Dombokon túl című filmje rövidlistára jutott.

Az elmúlt pár évben az újhullám ugyan mintha kifulladni látszott volna, de a román filmre ez nem igaz: Mungiu tavalyi R.M.N. című drámája Cannes-ban az Arany Pálmáért versengett, és szerintünk is az év legjobbjai között volt. Vagy ott van a kortárs nemzetközi film egyik legizgalmasabb alakja, Radu Jude, aki a hétköznapok banalitásából hatalmas, önreflexív posztmodern tabukat készít zavarbaejtő címekkel: 2018-ban ilyen volt a Bánom is én, ha elítél az utókor (kritikánk), két éve a Zűrös kettyintés, avagy pornó a diliházban; tavaly pedig a Do Not Expect Too Much from the End of the World, amit néhány vetítéssel a Cinema Niche hoz el a magyar mozikba.

A román újhullám tiszteletére a Román Kulturális Intézet retrospektív sorozatot indít, az elmúlt két évtized legfontosabb, díjnyertes és elismert filmjeit mutatja be. Az első alkalom február 8-án, csütörtökön 18 órakor lesz a budapesti Román Kulturális Intézet Izsó utca 5. szám alatti székházában, ahol a Lăzărescu úr halálát vetítik. A sorozatot Muszatics Péter filmtörténész, a CineFest – Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál egyik főszervezője, a Budapesti Klasszikus Film Maraton kurátora nyitja meg, aki a román újhullámról tart előadást. A tervek szerint ezt majd Cristian Mungiu, Călin Peter Netzer, Radu Jude és mások filmjei követik majd. A belépés ingyenes. További információ itt olvasható.

A román újhullám egyik emblematikus színészével, Bogdan Dumitrachével a Magasmentés című magyar filmmel kapcsolatban beszélgettünk, többek között a román filmről is – ez az interjú ide kattintva olvasható. Tudor Giurgiu rendező pedig a Libertate ’89 – Nagyszeben kapcsán osztotta meg gondolatait velünk arról, a román filmesek miképp néznek szembe a múlttal:

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Megint vinnének egy múzeumot

Három évvel ezelőtt a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa, az ICOM hosszas viták után olyan új múzeumi definíciót alkotott, amelyről úgy vélték, hogy minden tekintetben megfelel a kor követelményeinek. Szerintük a társadalom szolgálatában álló, nem profitorientált, állandó intézmények nevezhetők múzeumnak, amelyek egyebek közt nyitottak és befogadók, etikusak és szakszerűek…

A vezér gyermekkora

Eddig csak a kerek évfordulókon – először 1999-ben, a rejtélyes okból jócskán túlértékelt első Orbán-kormány idején – emlékeztek meg szerényen arról, hogy Orbán Viktor egy nem egész hét (7) perces beszéddel 1989-ben kizavarta a szovjet hadsereget Magyarországról.

Kaland a Botondok házában

Amikor megláttuk szegény doktor Szabót Szentkirályi Alexandra csomagtartójába gyömöszölve, kifacsart végtagokkal, az első reakciónk, mint minden rendes embernek, a segíteni akarás volt. Szabadítsuk ki doktor Szabót menten! – buzgott fel mindannyiónkban a tettvágy. Igen ám, de hogyan?

Netanjahu háborúja

Izrael, vagy inkább az országot önmagával azonosító Benjamin Netanjahu miniszterelnök háborút indított Iránnal. Az akció deklarált célja az Izraelt létében fenyegető iráni atomprojekt felszámolása.

Az új Közel-Kelet

A Hamász és a Hezbollah után Izrael utolsó nagy ellenfelét is katonai eszközökkel kényszerítené térdre. Az iráni nukleáris ambíciók jövőjén túl immár a teheráni rendszer fennmaradása is kérdéses.