2005-ben, Cannes-ban mutatták be Cristi Puiu Lăzărescu úr halála című drámáját, amely elnyerte az Un Certaun Regard szekció díját. Ehhez szokás kötni a román újhullám kezdetét; ez az elmúlt évek egyik legizgalmasabb filmes irányzata, és amely most vetítéssorozat keretében elevenedik meg a Román Kulturális Intézetben. Puiu drámája egy idős, haldokló tanárról szól, akit egymás után passzolnak tovább a kórházak, az orvosok nem hajlandóak megműteni, és senki sem képes egyértelmű diagnózist adni állapotáról – mindez a fejetlenség nekünk, magyaroknak is ismerős lehet.
Épp ez az egyik legizgalmasabb a román újhullámban: Közép- és Kelet-Európa olyan jól ismert problémáival foglalkozik, mint a korrupció, a bürokrácia útvesztői, vagy hogy a hatalom malmai hogyan őrlik fel a kisembereket.
A filmekre keresetlen minimalizmus jellemző, jellemzően eredeti helyszíneken, kézikamerával forgatják őket. Mint arra Gorácz Anikónak a Filmvilágban megjelent cikke rámutat, a román film korábban még európai szinten sem volt jelentős vagy kiemelkedő, a csehszlovák, a lengyel vagy magyar filmesekkel ellentétben a románoknál nem voltak jellemzők avantgárd törekvések vagy modern filmes irányzatok, habár Liviu Ciulei 1965-ben elnyerte a legjobb rendezés díját Cannes-ban az Akasztottak erdeje című alkotásával. Ez a gyökértelenség segítette elő azonban a 2000-es években a megújulást: míg nálunk ekkoriban sorra készültek a korábbi nagy mestereket idéző, egyre sematikusabb mozik, szomszédunknál a filmek az adott helyzetre reagáltak: a jelenlévő társadalmi problémákról készültek, kevés pénzből, a forráshiány azonban kreativitásra sarkallta a rendezőket, akik egészen az olasz neorealizmusért mentek vissza inspirációért.
Az újhullámnak a következő lendületet Cristian Mungiu 2007-es 4 hónap, 3 hét, 2 nap című drámája adta, amely Cannes-ban Arany Pálmát nyert és az év egyik legtöbbet éltetett mozija volt. Nagy meglepetésre az Oscaron a legjobb idegennyelvű filmeknél még a rövidlistára sem vette fel – ez pedig nemcsak felháborodást, de reformokat is szült. Létrehoztak egy speciális bizottságot (executive committee), amely kiválasztott három filmet a shortlistre, hogy így mentse meg azokat az ellentmondásosabb mozikat, amelyek nem biztos, hogy elnyernék a közönség ízlését, de mégis úgy gondolják, helyük van a legjobbak között. A pletykák szerint egy rakás későbbi, a filmfesztiválokon agyondíjazott mozi is végül csak a bizottság közbenjárásával kaphatott Oscar-jelölést. A bizottság egészen 2021-ig működött, amikor a legjobb nemzetközi film rövidlistáját 10-től 15 címre bővítették. A román film az Oscaron ugyan még mindig nem a súlyához méltón szerepel, de 2020-ban a Kollektív című dokumentumfilm már jelölést szerzett a nemzetközi és a dokumentumfilmek között is, 2012-ben pedig Mungiu Dombokon túl című filmje rövidlistára jutott.
Az elmúlt pár évben az újhullám ugyan mintha kifulladni látszott volna, de a román filmre ez nem igaz: Mungiu tavalyi R.M.N. című drámája Cannes-ban az Arany Pálmáért versengett, és szerintünk is az év legjobbjai között volt. Vagy ott van a kortárs nemzetközi film egyik legizgalmasabb alakja, Radu Jude, aki a hétköznapok banalitásából hatalmas, önreflexív posztmodern tabukat készít zavarbaejtő címekkel: 2018-ban ilyen volt a Bánom is én, ha elítél az utókor (kritikánk), két éve a Zűrös kettyintés, avagy pornó a diliházban; tavaly pedig a Do Not Expect Too Much from the End of the World, amit néhány vetítéssel a Cinema Niche hoz el a magyar mozikba.
A román újhullám tiszteletére a Román Kulturális Intézet retrospektív sorozatot indít, az elmúlt két évtized legfontosabb, díjnyertes és elismert filmjeit mutatja be. Az első alkalom február 8-án, csütörtökön 18 órakor lesz a budapesti Román Kulturális Intézet Izsó utca 5. szám alatti székházában, ahol a Lăzărescu úr halálát vetítik. A sorozatot Muszatics Péter filmtörténész, a CineFest – Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál egyik főszervezője, a Budapesti Klasszikus Film Maraton kurátora nyitja meg, aki a román újhullámról tart előadást. A tervek szerint ezt majd Cristian Mungiu, Călin Peter Netzer, Radu Jude és mások filmjei követik majd. A belépés ingyenes. További információ itt olvasható.
A román újhullám egyik emblematikus színészével, Bogdan Dumitrachével a Magasmentés című magyar filmmel kapcsolatban beszélgettünk, többek között a román filmről is – ez az interjú ide kattintva olvasható. Tudor Giurgiu rendező pedig a Libertate ’89 – Nagyszeben kapcsán osztotta meg gondolatait velünk arról, a román filmesek miképp néznek szembe a múlttal:
