Interjú

„Azt a földet én ástam ki”

Simkó Katalin színész

Színház

Szabadúszó, akit többek között a Maladype, a Forte, a Nézőművészeti Kft., a Vádli Alkalmi Színházi Társulás előadásaiból ismerhettünk, ám egyszer csak mintha eltűnt volna. Nem lett pályaelhagyó, s nem is a független szcéna helyzete miatt került háttérbe.

Magyar Narancs: Aktívan részt vettél az egyetemfoglalásban az SZFE modellváltásánál. Miért érezted fontosnak?

Simkó Katalin: Három okból. Az egyik, hogy elviselhetetlenül méltatlannak és igazságtalannak éreztem, ami történik. Nagyon kötődtem az SZFE-hez, nagyon fontos szerepet töltött be az életemben. Olyan volt, mintha az otthonomat rohanták volna le. Einstandoltak egy helyet azzal a fedősztorival, hogy ott ideológiai képzés folyik, ezért ideológiamentessé kell tenni, miközben a valódi cél a szabadon gondolkodás ellehetetlenítése és egy ideológia terjesztése volt. És mindemellett aggasztott az a gondolat, hogyan fogunk együttműködni azokkal az újonnan kikerülő fiatalokkal, akiknek fogalmuk sem lesz, hogy mi volt az a légkör, szellemiség, ami évtizedeken keresztül továbböröklődött az SZFE-n. Biztos vagyok benne, hogy az újonnan csatlakozott oktatók között is vannak jók, amilyenek a mi időnkben. De félelemmel töltött el, hogy egy idő után lesz-e bárki, aki hasonló szakmai gondolatokat fogalmaz majd meg nekik, mint amit Székely Gábor írt a felmondásakor, a Vidnyánszky Attilához intézett nyílt levelében. Fontosnak éreztem, hogy ezt a gondolkodásmódot, ízlést, át lehessen menteni. Ezért bízom a Free­szfében. Reménykeltő és felemelő volt az új SZFE diákjai által Vidnyánszky Attilának a Belvárosi Polgári Szalonban elmondott gondolataira megfogalmazott nyílt levél.

MN: Úgy gondolod, hogy semmilyen változtatnivaló nem lett volna az SZFE-n?

SK: Megterhelő volt az a négy név, amelyet ott töltöttem, de azt gondolom, ez normális színész szakon. Nagyon jó osztályfőnökeim voltak, újfajta meglátásokat, és nagyon sok figyelmet kaptunk tőlük. Persze különböző emberek vagyunk, más volt a viszonyunk egyik-másik tanárhoz. Az, hogy az egésznek a működése milyen volt, nem tudom, 18–20 évesen nem gondolkodtam ezen. Fölnéztem ezekre a nagyszerű művészekre. Az egyetlen dolog, amivel szemben kritikát fogalmaztam meg, az volt, ha úgy tapasztaltam, hogy egy tanár vagy meghívott rendező nem foglalkozik érdemben azzal, amit elvállalt.

MN: Te akkoriban jártál templomba, ez most is így van?

SK: Van, hogy igen, de sok minden átalakult bennem. Azt, hogy van egy forrás, amelyből a lélek származik, mélyen hiszem. Hozzám a keresztény vallás áll a legközelebb, azon szocializálódtam, azt tanultam meg, azt gyakoroltam. Egy-két napja hallottam egy régebbi interjút Dobronay Lászlóval, aki négy és fél percig volt a klinikai halál állapotában. Ahogy beszél, nyilvánvalóvá teszi, hogy nem csak a materiális világ létezik, és beszámol róla, hogy abban a létállapotban senkit sem érdekelt, hogy ő milyen valláshoz tartozik.

MN: A színház lehet olyan, mint egy templom?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.