Könyv

Kvantor vagy impresszionista

Jennifer Egan: A mézeskalács ház

Kritika

A regény alapvetése, hogy az elme filmszerűen dokumentálja, amit megélünk, és bárhogyan idézzük fel élőszóban később, ami rögzült, az nem változik.

A manipulálhatatlan adatállomány egy újítás révén másolható, felhőben tárolható, és aki csatlakozik, elérheti mások emlékeit is. A család monitor előtt ülve végignézi, ahogy apa egy bizonyos éjszakán kikászálódott anya mellől az ágyból, felöltözött, nekivágott a városnak. Mintha csajozni akart volna, de látnivaló, hogy nem csajozni ment. Tisztázni lehet így régi félreértéseket, bűncselekményeket is akár, megkeresni embereket, utánanézni, mi történt velük. Az eredmény nyilván függ attól is, hogy az illető maga rászánt-e már néhány órányi ágynyugalmat arra, hogy érzékelőkkel a fején beadja emlékeit a közösbe, vagy csak mások emlékeiben bukkan fel.

Sok haszna van tehát a találmánynak azon túl, hogy – mint a közösségi oldalak – elhiteti, hogy az egyes ember fontos mások számára. Akad, aki természetes módon használja e szerkezetet, más függetlenítené tőle magát. Van, akinek a szemével látott, a fülével hallott a hatóság, és kikészíti a tudat, hogy ez még mindig így van, hiába vették ki belőle a készülékeket. A mézeskalács ház az internetes újításokkal tuningolt világ allegóriája: vannak, akik sejtik, milyen ára van az ingyenes letöltésnek, másokat ez nem érdekli. A közös emléktárhely mindenképpen átformálja az életet, mert új viselkedésformákat alakít ki. Például a kvantorok mindent, ami az életben szembejön velük, megmérnek, dokumentálnak, és ezt a készségüket a vállalatok ki is használják. A többiek, akik nem számolnak, impresszionisták.

„Lizzie és barátnői 1992-ben nemigen tudták, mi az internet, Bix azonban érezte egy láthatatlan kapcsolatháló rezgéseit, amely úgy fut szét az ismerős világban, mint a szélvédő repedései. Az általuk ismert élet hamarosan szilánkokra törik és tovasodródik, az emberek pedig mind egy új metafizikai szférába emelkednek.” Jó, ez tényleg megtörtént, csak azt nehéz elhinni, hogy mindenkinek a feje káptalan, mindent megőriz, és pillanatnyi hangulat, benyomás sem hat rögzítés közben a látvány és a hang befogadására.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Közel kétmilliárd forint vízdíjat követel az állam Miskolctól, a város bérlakásait adta fedezetként

A magyar állam 2023 végén úgy kapta meg ingyen a rezsicsökkentés miatt milliárdos hiányt halmozó MiVíz Kft.-t 24 milliárd forintos vagyonával, hogy konszolidációt ígértek Miskolcnak. Erre nem került sor, idén nyáron viszont benyújtotta 1,8 milliárdos ki nem fizetett vízdíj számláját a városnak. A törlesztés fedezeteként egy 2,2 milliárd forintra értékelt önkormányzati bérlakásos társasházát adta zálogba a fideszes városvezetés.

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.