Könyv

Kvantor vagy impresszionista

Jennifer Egan: A mézeskalács ház

Kritika

A regény alapvetése, hogy az elme filmszerűen dokumentálja, amit megélünk, és bárhogyan idézzük fel élőszóban később, ami rögzült, az nem változik.

A manipulálhatatlan adatállomány egy újítás révén másolható, felhőben tárolható, és aki csatlakozik, elérheti mások emlékeit is. A család monitor előtt ülve végignézi, ahogy apa egy bizonyos éjszakán kikászálódott anya mellől az ágyból, felöltözött, nekivágott a városnak. Mintha csajozni akart volna, de látnivaló, hogy nem csajozni ment. Tisztázni lehet így régi félreértéseket, bűncselekményeket is akár, megkeresni embereket, utánanézni, mi történt velük. Az eredmény nyilván függ attól is, hogy az illető maga rászánt-e már néhány órányi ágynyugalmat arra, hogy érzékelőkkel a fején beadja emlékeit a közösbe, vagy csak mások emlékeiben bukkan fel.

Sok haszna van tehát a találmánynak azon túl, hogy – mint a közösségi oldalak – elhiteti, hogy az egyes ember fontos mások számára. Akad, aki természetes módon használja e szerkezetet, más függetlenítené tőle magát. Van, akinek a szemével látott, a fülével hallott a hatóság, és kikészíti a tudat, hogy ez még mindig így van, hiába vették ki belőle a készülékeket. A mézeskalács ház az internetes újításokkal tuningolt világ allegóriája: vannak, akik sejtik, milyen ára van az ingyenes letöltésnek, másokat ez nem érdekli. A közös emléktárhely mindenképpen átformálja az életet, mert új viselkedésformákat alakít ki. Például a kvantorok mindent, ami az életben szembejön velük, megmérnek, dokumentálnak, és ezt a készségüket a vállalatok ki is használják. A többiek, akik nem számolnak, impresszionisták.

„Lizzie és barátnői 1992-ben nemigen tudták, mi az internet, Bix azonban érezte egy láthatatlan kapcsolatháló rezgéseit, amely úgy fut szét az ismerős világban, mint a szélvédő repedései. Az általuk ismert élet hamarosan szilánkokra törik és tovasodródik, az emberek pedig mind egy új metafizikai szférába emelkednek.” Jó, ez tényleg megtörtént, csak azt nehéz elhinni, hogy mindenkinek a feje káptalan, mindent megőriz, és pillanatnyi hangulat, benyomás sem hat rögzítés közben a látvány és a hang befogadására.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.