Mindezt a kortársak is felismerték, a szám azonnal listavezető lett Angliában, és az sem véletlen, hogy az MTV indulásakor a Video Killed the Radio Star volt a legelső videóklip, amelyet sugároztak. A páratlan siker azonnal ismertté tette a dal szerzőjének, producerének és énekesének, az akkor 30 éves Trevor Hornnak a nevét, aki kamaszkora óta próbált énekesként, basszusgitárosként és stúdiótulajdonosként befutni – ám annak ellenére is csak a másodosztályig jutott, hogy sok mindent kipróbált a pol-beattől a jazz-rockig.
A Buggles nyomán azonban minden megváltozott körülötte: stúdiójában menő zenekarok adták egymásnak a kulcsot, a zenekar elkészíthette második (teljesen érdektelen) albumát, de a legnagyobb meglepetésre a már akkor is progrock dinoszaurusznak számító Yes együttes is őt kérte fel, hogy helyettesítse a távozó énekest, Jon Andersont. (Az eredmény hatalmas bukás lett, a szemüveges, kissé túlsúlyos énekest a rajongók nem fogadták el, ő pedig belátta, hogy afféle „antisztárként” nem lesz belőle második Elton John.) Horn már 1981-ben elhagyta a Yest, attól kezdve szinte kizárólag producerként tevékenykedett, s vált rövid időn belül a zeneipar egyik legfontosabb és legnagyobb hatású háttéremberévé. Ő lett a producere az ABC The Lexicon of Love című albumának, amely 1982 legnagyobb példányszámban eladott brit lemeze volt; Malcolm McLaren Buffalo Gals című számának, amelyet az első hiphopslágerként emlegetnek; ő állt 1984 legmenőbb csapata, a Frankie Goes to Hollywood mögött. De egy évvel korábban az ismét Jon Andersonnal felálló Yes Owner of the Lonely Heart számát is ő hangszerelte – ez lett a zenekar egyetlen olyan dala, amely az amerikai listákon is első helyezést ért el.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
