„Halmy Gyurival évfolyamtársak voltunk a főiskolán, sokat dolgoztunk együtt. Tizenöt évvel ezelőtt felvetette, hogy csinálhatnánk egy Ady-estet, de visszautasítottam, mondván, ez túl korai, erre meg kell érni. Aztán úgy négy, négy és fél éve újra szóba került a dolog, és belevágtunk” – meséli Csuja Imre színész. „Ady művészete rendkívül összetett, gondolkodásmódja rendkívül egyedi. Én nem tudok még egy ilyen komplex figurát említeni a magyar irodalomból” – teszi hozzá Halmy, aki maga is igen komplex módon állította össze az este programját.
| ||
A mécsesgyújtás és palackbontás után Tóth Ildikó, Kakasy Dóra és Szarvas Attila szavalt Baranyi Zoltán hegedűjátékával a háttérben, aki egy fiatal zeneszerző, Balázs Barnabás a versekhez illő műveit adta elő. Ezután Csuja Imre és Györfi Anna idézte meg a táltos Adyt – újra sírt a hegedű. A párbeszédes forma nem volt a legszerencsésebb: Györfi interpretációja legfeljebb „kellemes” volt, Adyhoz Csuja sokkal közelebb került.
A még bőven középiskolás Kocsik Tekla saját, Ady ihlette versét szavalta el, majd a nézők közül bárki a reflektorfénybe állhatott, elmondhatta kedvenc költeményét és azt, mit jelent számára Ady. Halmy szerint „egy olyan ős, aki előttünk járt. Egy mester, akire valamilyen módon figyelnünk kell. Egy férfi, aki tudta, hogy kell lebegni és szabadnak lenni. Ez hiányzik a mai férfiakból, ez a lebegés”.
Ellenben Agárdi Péter irodalomtörténész, kritikus és egyetemi tanár előadásában arról beszélt, hogy Adynak nem csak a költészete, de újságírói munkássága is kiemelkedő. Más lapra tartozik, hogy valóban örömteli-e, hogy politikai tárcái ma is aktuálisak.
