Kultúra

Nagy Koppány Zsolt regényét olvasva nehéz elsőre pontosan megmondani, hogy mivel (vagy kivel) is állunk szemben.

A lábjegyzet irodalmi-kulturális megítélése megosztja az embereket, egyesek (valamiért) szeretik, mások (valamiért) utálják. Az okok sokfélék lehetnek.

"Szerencséje van - szólalt meg -, ha előbb jön, még itt találja azt a részeges Chinaskit. Itt járt megint, és vagy egy órát kérkedett az új postai mérlegével."

A Mozart-év végén jelent meg Maynard Solomon angolul 1995-ben kiadott kötete. Tiszteletet parancsoló, nagy munka, fizikai paraméterei imponálóak: 32 számozott fejezet, a törzsszöveg az 573. oldalnál ér véget, ehhez majd' 80 oldalnyi jegyzet kapcsolódik, valamint hatalmas, résztémák szerint csoportosított bibliográfia, kiegészítve a magyar nyelven olvasható irodalommal.

"Sokáig korán feküdtem le." Eddig a (műveltségi vetélkedőkben is elő-előkerülő) mondatig valószínűleg mindenki eljutott, de - valljuk be - még a nyelvtudásában legmagabiztosabb romanista sem biztos, hogy abszolválta Proust grandiózus regényének mind a hét kötetét eredetiben, annak ellenére, hogy ha kinyitotta, nehezen szabadult a szöveg többszörösen összetett mondatai mögött megbújó könnyedségtől.

Karinthy Ferenc első könyvének megjelenése (1943) és halálának dátuma (1992) itt is, ott is pár évnyi margót hagyva szinte kísérteties pontossággal metszi ki a II. világháború és a rendszerváltás közé eső történelmi időszak nagy tömbjét, a szocializmus időszakát. A kérdés csak az, puszta véletlen-e vagy jelentőségteli ez az időbeli átfedés?

A karácsonyi könyvvásár egyik legszebb könyve volt Németh György, Ritoók Zsigmond, Sarkady János és Szilágyi János György munkája, az Osirisnál megjelent Görög művelődéstörténet, amelynek előzménye az először 1969-ben, majd átdolgozva 1984-ben kiadott A görög kultúra aranykora. Az új kiadás szerkesztőjével beszélgettünk.

Snétberger Ferenc február 6-án volt 50 éves, és ez ma már Nyugat-Európában többeknek ünnepelni való esemény, mint nekünk, idehaza. Kevés magyar muzsikusnak van tehetsége az európai dzsesszvilág felső régiójáig eljutni, de a születésnap fő eseményei szerencsére itthon lesznek: először február 23-án a Zeneakadémiára a zenészbarátok érkeznek a világ különféle tájékairól, majd március 7-én a Művészetek Palotájában a klasszikus indíttatások kerülnek fókuszba.

Magyar Narancs: Mi volt az első benyomása a filmről? Tobias Voigt: Először is az, hogy a színészek nagyon jól játszanak, főleg a két Stasi-tiszt. De aztán rögtön elkezdtem mérgelődni a hibákon. Nem értettem, miért kellett ezeket elkövetni.

Legelőször is az lenne a jó tanácsom, hogy tekintsenek el a jelen dupla oldalunk alsó fertályán található interjú tartalmától. Illetve dehogyis, nem azért közöltük, hogy eltekintsenek tőle; inkább válaszoljanak a következő kérdésre! Vajon hány öltést varr mondjuk a Keresztapa 3 művészi megítélése szempontjából az, hogy azt a pápát nem is úgy, és nem is azok, és nem akkor tették el láb alól, és az egész nem igaz?

Utoljára 2004-ben, a hetvenedik születésnapja alkalmából volt egy nagyobb önálló kiállítása a Budapest Galériában. Mostani tárlata a KOGART Házban több ennél: saját művei mellett bemutatja gazdag kortárs képzőművészeti gyűjteményét is.

Nyolc kis kritika

A szlovén kultúra zászlóshajója és egyik legfontosabb exportcikke, a Laibach hosszú szünet után 2003-ban tért vissza a WAT című albummal, amely jórészt a zenekar ideológiájához igazított, alapvetően elektro-techno típusú tánczenéket tartalmazott.

Manapság két olyan kortárs zenei fesztivál létezik Magyarországon, mely nem elégszik meg kortárs művek puszta felsorolásával, ehelyett programjait valamilyen vezérlőelv, koncepció szerint szerkeszti meg. Az egyik a pannonhalmi Arcus Temporum, a másik a Trafóban megrendezett Making New Waves. Jó szerencsém úgy hozta, hogy az