Kultúra

Dánia és a nagyvilág tavaly ünnepelte Hans Christian Andersen születésének kétszázadik évfordulóját. Alighanem a kerek jubileumnak köszönhetjük azt a pompázatos kiállítású albumot, amellyel a Park Könyvkiadó tiszteleg a világirodalom talán leghíresebb habókos vénlegényének emléke előtt

A magyar gyerekkönyvpiac kicsiben pontosan olyan, mint a "felnőtt": az avatatlanok számára meglehetősen kaotikusnak tűnik. A régi, ismert gyerekkönyvek - nemegyszer új fordításban, jól-rosszul újradizájnolva - egytől egyig megvásárolhatók, immár huszon- vagy harmincvalahanyadik kiadásban, az új értékeket viszont nagyon nehéz megtalálni a giccses, igénytelen vagy ósdi illusztrációkkal ellátott, színvonaltalan kötetek között.

1956-os dokumentumfilmekből és filmdokumentumokból szervez fesztivált a Magyar Dokumentumfilm Rendezők Egyesülete (MADE). A háromnapos esemény fővédnökségét és megnyitását Sólyom László vállalta; a versenyprogramban hazai dokuk mérkőznek, de lesznek korabeli magyar és külföldi tekercsek is. Egymás mellett láthatjuk majd ugyanazt az anyagot nyers alakban, megszerkesztett változatban és az "ellenforradalmat leleplező" kádári propagandaműként.

Nyolc kis kritika

A szokásos november végi műsor: sorvad a fény, kitelik a létiszony. Az ember ilyenkor szívesen választ magának sötét és brutális lemezeket.

Micsoda hatóereje lehet egyetlen beteljesülésnek! Utóíze vissza-visszahúz még évekkel később is akár, keresztül a keserű emlékek löszfalán, át az ellenérveken.

Angol reneszánsz dalokat dúdolgatok magamban, ami mind a Magyar Narancs, mind a világ történelmében példátlan esemény.

Cipőt a cipőboltból. A praktikus bölcsesség a lábbelikre éppúgy vonatkozik, mint közkedvelt cipészünkre, Ridley Scottra, a báránybőr akciófilmek minőségi szállítójára.

Németország és Tanganyika, Kína és Kalifornia, Párizs és Marseille, Ascona és Koppenhága, Teruel és London - csapongó, esetleges válogatás a helyszínekből. Időpont: a XX. század, a világ vizuális tudomásulvételének a százada, Brassai, Capa, Kertész, Munkácsi, Moholy-Nagy százada.

Az antik drámakincs színházi "megzenésítésére" valahogy nem cuppan tömegesen a közönség - nem is egészen igaz, lásd a katonás Médeát meg a nemzetis Oidipuszt -, a klasszicista reprízre még kevésbé, és ezt mind nagyon-nagyon rosszul teszi.

Az ember egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy képes esztétizálni a természetet, elragadónak, sőt szépnek látni és láttatni mindazt, ami aligha ebből az igényből született.

"Sorsfordulatokban, kegyetlen csatákban, egyetértést nem ismerő meghasonlásokban, még béke idején is szörnyű eseményekben gazdag kor megírására vállalkozom" - olvashatjuk a témamegjelölést a szikár Tacitusnál, s e krudélisen találó mondat jószerével minden történeti munka és memoár elé is odabiggyeszthető lenne, ami csak a XX. századi magyar históriát tárgyazza.

Ha minden rendben megy, látni fogom, hogy milyen Moszkva 2042-ben. Valószínűleg nem hasonlít majd arra, amit Vlagyimir Vojnovics leír a Moszkva 2042 című könyvében.

kulthírek