Leforgatjuk az egész világot (Kisfaludy András dokumentumfilm-rendező, a Magyar Dokumentumfilm Rendezők Egyesületének ügyvezető alelnöke)

  • - ts -
  • 2006. november 23.

Film

1956-os dokumentumfilmekből és filmdokumentumokból szervez fesztivált a Magyar Dokumentumfilm Rendezők Egyesülete (MADE). A háromnapos esemény fővédnökségét és megnyitását Sólyom László vállalta; a versenyprogramban hazai dokuk mérkőznek, de lesznek korabeli magyar és külföldi tekercsek is. Egymás mellett láthatjuk majd ugyanazt az anyagot nyers alakban, megszerkesztett változatban és az "ellenforradalmat leleplező" kádári propagandaműként.
1956-os dokumentumfilmekből és filmdokumentumokból szervez fesztivált a Magyar Dokumentumfilm Rendezők Egyesülete (MADE). A háromnapos esemény fővédnökségét és megnyitását Sólyom László vállalta; a versenyprogramban hazai dokuk mérkőznek, de lesznek korabeli magyar és külföldi tekercsek is. Egymás mellett láthatjuk majd ugyanazt az anyagot nyers alakban, megszerkesztett változatban és az "ellenforradalmat leleplező" kádári propagandaműként.

Magyar Narancs: A filmszemlén és a közszolgálati csatornákon, elsősorban a Duna tévé vetítésein kívül a magyar dokumentumfilm ritkán jut el a közönséghez. Az olyan sorozatokkal, mint A rendszerváltozás dokumentumfilmjei vagy a Budapesti Iskola a várható érdeklődésnek próbálnak elébe menni?

Kisfaludy András: Ez már az ötödik tematikus fesztivál, amit rendezünk. A témaválasztással az a célunk, hogy elinduljon egyfajta gondolkodás vagy közbeszéd. A rendszerváltozás dokumentumfilmjeire valóban sokan voltak kíváncsiak, és a hetvenes évek dokumentarista filmjeinek bemutatása is felért egy újrafelfedezéssel. Az egyesület és a Filmkör, a Magyar Dokumentumfilmes Műhelyek és Gyártók Szövetsége legfőbb célja, hogy híveket szerezzünk a dokumentumfilmeknek - ezért csináljuk ezeket a sorozatokat is. A Kosáry Domokos vezette '56-os emlékbizottság támogatását azzal a programmal nyertük el, hogy összegyűjtjük és egy versenyszerű fesztivál keretében bemutatjuk a forradalomról, annak előzményeiről és a megtorlásról szóló dokumentumfilmeket.

MN: Díjak is lesznek?

KA: Igen. A fődíj inkább eszmei. A zsűri - Gyarmathy Lívia, Lányi András és Ungváry Rudolf - megnevezi azt a tíz filmet, ami a legjobban reprezentálja '56-ot, és a MADE 200 példányban kiadja ezeket DVD-n, eljuttatja az ország könyvtáraiba, művelődési és oktatási intézményeibe. Szerettünk volna ehhez is támogatást kérni, de nem kaptunk, így saját forrásainkból oldjuk meg, mert nagyon fontosnak tartjuk, hogy az újabb generációknak fogalmuk és képük is legyen arról, hogy mi történt '56-ban.

MN: Csak az 50. évfordulóra készült új filmek fognak versenyezni, vagy régebbiek is?

KA: Az alkotók és a műhelyek végül 92 filmet neveztek, amelyek 1990 és 2006 között készültek, és ezek közül az előzsűri harmincegyet választott ki. De külön szekciók is lesznek, az egyikben például Ember Judit, Gyarmathy Lívia és Magyar József művei szerepelnek. Gyarmathyék olyan filmjei, mint a Recsk vagy a Faludy György költő a megkerülhetetlen előzmények közé tartoznak; Ember Judit öt filmje foglalkozik Nagy Imrével és körével, ezek közül az Újmagyar siralom és a Hangoskönyv lesz látható; Magyar Jóska ötrészes sorozatából, A mi forradalmunkból pedig kettőt vetítünk. Ezek a filmek is rajta lesznek a DVD-n, tehát egy törzsanyagot teszünk közzé '56-ról. Lakitelken most lesz a Kistérségi Körzeti Tévéstúdiók '56-os műsorainak versenye, Sára Sándor a zsűri elnöke, az itteni nyertes filmekből is bemutatunk néhányat.

MN: És a nem eszmei díjak?

KA: Szerencsére sikerült támogatókat szerezni. Itt osztjuk ki először a FilmJus alapította Zolnay Pál-díjat, ezzel 800 ezer forint jár, ami óriási összeg egy dokumentumfilmesnek. De díjazni fog a Duna TV, a Történelmi Film Alapítvány, a diákzsűri és a MADE is.

MN: A korábbi fesztiválokhoz katalógus is készült, ami a Budapesti Iskola esetében egy vaskos könyv tanulmányokkal és dokumentumokkal. Most is terveznek valamilyen kiadványt?

KA: Igen, Gervai András szerkeszti. Benne lesznek a 92 benevezett film adatai és teljes filmográfia az összes fellelhető '56-os filmről. Továbbá interjúk a forradalomban részt vett filmesekkel Badal Jánostól Zolnay Pálig, olyan korabeli dokumentumokkal kiegészítve, mint például a belügyi jelentések a filmesekről.

MN: A rendszerváltás előtt '56 tabu téma volt, csak propagandafilmek készültek róla, viszont egyre több korabeli dokumentáció válik ismertté. Ezeket is levetítik?

KA: 1956-ban nem létezett még magyar dokumentumfilm, az csak a hatvanas években született meg. Vannak viszont filmdokumentumok, miután a filmgyári forradalmi bizottság úgy döntött, hogy menjenek ki a fiatalok forgatni, kaptak kamerát és nyersanyagot. Ebből a mintegy kétórányi anyagból nem készült akkor szerkesztett dokumentumfilm, annak is örülhetünk, hogy hányatott sorsa ellenére megmaradt, mert az oroszok a forradalom leverése után mindent elvittek, amire rá tudták tenni a kezüket. Megszereztük Leopold Bródy magyar származású pozsonyi szerkesztő 50 perces némafilmjét, aki itt dolgozott és forgatott '56-ban, majd magával vitte az anyagot. Ez az 50 perc úgy állt össze, hogy a saját felvételeihez hozzátett olyanokat is, amiket magyar operatőrök készítettek, aztán kivittek magukkal Nyugatra. Amikor megkértük a pozsonyi archívumtól, ők először egy '56 végén a Bródy anyagából összerakott, 11 perces propagandafilmet küldtek el... azt is bemutatjuk.

MN: Ilyen nálunk is készült, Kolonits Ilona kádárista propagandafilmje, az Így történt ugyanazt a képanyagot használta fel, mint a Nyugaton összerakott Magyarország lángokban.

KA: Az előbbi látható lesz, de az utóbbit nem tudtuk megszerezni, pedig érdekes lett volna ugyanúgy egymás mellett látni, mint a Bródy anyagából készült két filmet. Lesz egy olyan szekció is, hogy "a forradalom külföldi szemmel", benne Mark Kidal 2006-os filmje, amit '56-os disszidensek élményei alapján készített, de közben a BBC archívumának anyagaiból fölépíti az egész forradalmat. Ezt a Magyar Televízió megvette, és egyszer már le is adták. Kikértük a televízióból, hogy megnézzük, és megint közbeszólt a véletlen, mert egy másik filmet küldtek helyette, Charles Wheelerét, aki '56-ban a BBC szerkesztője és producere volt, s amikor meghallotta, hogy kitört a forradalom, akkor ide jött forgatni, aztán 1996-ban összerakta az akkori anyagát, lett belőle egy nagyon jó film - ezzel fogjuk megnyitni a fesztivált.

Figyelmébe ajánljuk