C'est la mort - Racine: Phaedra (színház)

  • Csáki Judit
  • 2006. november 23.

Zene

Az antik drámakincs színházi "megzenésítésére" valahogy nem cuppan tömegesen a közönség - nem is egészen igaz, lásd a katonás Médeát meg a nemzetis Oidipuszt -, a klasszicista reprízre még kevésbé, és ezt mind nagyon-nagyon rosszul teszi.
Mert igaz ugyan, hogy például Racine nagyjából Senecát és Euripidészt nyúlta le az ő Phaedrájában, és az is igaz, hogy legalább egy teljes szemesztert le lehetne nyomni a hármas egység lehengerlő összeszerkesztéséből, de ez mind mellékes a jó színházban; eltűnik, felszívódik, azaz hogy színházilag lép működésbe.

Valló Péter az Új Színház színpadára tette föl a Phaedrát, méghozzá a közönséggel együtt: szemben ülünk a nézőtérrel, melynek közepén egy járás, vagyis palló fut végig, elsősorban azért, hogy ne csak oldalt tudjanak elsunnyogni a szereplők, másodsorban azért, hogy ne maradjunk le a ritkán látható totálról, a szecesszió gyöngyszemének számító erkélysorok látványáról. A játék tere amúgy egészen fekete - mindössze egyetlen hatalmas, szögletes piros fotel virít a jobb oldalon, ez lehet modern trón (hatvanas évek), még modernebb "anyaöl" vagy egy szűköcske kétszemélyes ülőalkalmatosság egymást kedvelőknek.

Antik ide, klasszicizmus oda: a darabban emberek, méghozzá nagyjában-egészében eléggé rendes emberek küzdenek a sors által rájuk rótt nehézségekkel. A küzdelem aztán kiből-kiből kihozza a benne szunnyadó rosszat - esendő rosszságok ezek, de olykor végzetesnek bizonyulnak. Pont, mint igaziból.

Phaedra beleszeret Hippolitoszba - férjének, Thészeusznak Antiopé amazonkirálynőtől született fiába; nota bene: Thészeusz egykor a sógora volt Phaedrának, nővére, Ariadné férje -, és mivel

úgymond tisztességes

asszony, belebetegszik ebbe a szenvedélybe. De Hippolitoszt is tilosnak tudott szerelem fűti: apja ellenségének leánya, az athéni hercegnő, Aricia iránt. Lelki baj gyötör mindenkit, a dráma fősodra odabent zajlik, a cselekmény - Thészeusz tévesnek bizonyuló halálhíre, majd hazaérkezése - valójában mindössze arra való, hogy a belső történéseket továbbgördítse.

Valló Péter az ilyen lélekben zajló drámáknak igazi mestere: tud elemezni és tud árnyalni, a megoszthatatlan igazságot szépen szétteríteni a szereplők közt, megérteni és megértetni - és hát fölmenteni mintegy. A Phaedrát alighanem Takács Katalin kedvéért találta meg - épp a legjobbkor: a vörös hajzuhatag démoniságát fokozó mélybarna hang egykor igazi tragikákra predesztinálta őt, mostanra azonban összeért a karakterek árnyalatokban gazdag ábrázolásával. És hiszik vagy sem: ebből lett igazi tragikus hősnő a színpadon, no persze nem elsősorban antikos, szoborszerű fenség, még csak nem is klasszicizált, szabályos belső tombolás, hanem mai, mai, mai. Itten egy nő szépen belebetegszik abba, hogy szeret és nem szeretik viszont. Takács persze megtalálja Phaedrában a fúriát: alakításának csúcspontja, amikor a színpad legszélére, a takarás mellé telepített hokedlin elátkozza és lecsúnyázza fiatal vetélytársát, ezt a senkit, ezt a duplanullás ribancot...

Hippolitoszt a színház Rómeója, Huszár Zsolt játssza; benne nem tombol a szenvedély, inkább eltökélten parázslik az Aricia iránti szerelem, végtére is az egyetlen posszibilis beleszerethetőbe szeretett bele. Jó fiú, hagyomány- és apatisztelő; és butácska is, semmi magamentő fifika nincsen benne, fegyvere mindössze az igazság, az meg édeskevés, ugye. Ariciát a színház Júliája, Pálfi Kata játssza.

Vannak bizalmasok: Phaedráé Oinoné, aki Nagy Mari alakításában a megtestesült odaadás, az ő jellemét a szolgálás határozza meg, ebbe kell belehalnia. Hippolitosz bizalmasa a nevelője: Hirtling István Theraménesze hivatalnokfigura, és hát nem az életre nevelte tanítványát, hanem a nem nagyon hősi halálra.

Bálint András felléptetése Thészeusz szerepében az előadás nagy rizikója, és egyben Valló értelmezésének fontos eleme. Amikor fáradtan és enerváltan bevánszorog a színpadra - szemüveges, rezignált értelmiségi, aki belefáradt a hősszerepbe, de nagyon -, még ott rezeg a levegőben, amit róla mondanak, hogy ugyanis ő az új Herkules, a nagy hadvezér, világok, de legalább birodalmak ura. Bálint - akinek a szájából mai drámának hangzik Lackfi János fordítása - úgy rogy bele a hatalmas piros trónusba, hogy mindent elmond erről a szerep csinálta uralkodóról. Valaha nagy életet élt, nők hosszú sorban, csaták még hosszabban, gyerekek nemzve erre-arra, és most már nyugalomra vágyik. Előre kelletlen és kedvetlen attól, amit csinálnia kell, vagyis a rendtől, amit majd megteremt, a haláloktól, amiket majd elvisel - igazán nem hányhatjuk a szemére, hogy nem jár el körültekintően, hogy elsőre elhiszi a látszatot, a hazugságot, és gyorsan ítél, hogy visszarogyhasson karosszékébe. Takács Phaedráját és Bálint Thészeuszát tán sosem fűzte össze lángoló szenvedély; az egyik oldalról az engedelmesség, a másikról a kényelem működtethette a sok távolléttel fűszerezett házasságot. Ismerős, nemdebár.

És mégis tragikus, ami történik, akár az istenek művelték, akár a sors. Szomorúan bandukolunk kifelé a zegzugos hátsó folyosókon.

Új Színház, november 5.

Figyelmébe ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.

„Nem volt semmi másuk”

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket. 

Játék és muzsika

Ugyanaz a nóta. A Budapesti Fesztiválzenekarnak telefonon üzenték meg, hogy 700 millió forinttal kevesebb állami támogatást kapnak az együttes által megigényelt összegnél.

A klónok háborúja

Március 24-én startolt a Tisza Párt Nemzet Hangja elnevezésű alternatív népszavazása, és azóta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne érte volna atrocitás az aktivistákat.

Hatás és ellenhatás

  • Krekó Péter
  • Hunyadi Bulcsú

Az európai szélsőjobb úgy vágyott Donald Trumpra, mint a megváltóra. Megérkezik, majd együtt elintézik „Brüsszelt” meg minden liberális devianciát! Ám az új elnök egyes intézkedései, például az Európával szemben tervezett védővámok, éppen az ő szavazó­táborukat sújtanák. Egyáltalán: bízhat-e egy igazi európai a szuverenista Amerikában?

„Egy normális országban”

Borús, esős időben több száz fő, neonácik és civilek állnak a Somogy megyei Fonó község központjában. Nemzeti és Mi Hazánk-os zászlók lobognak a szélben. Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője és Toroczkai László, a szélsőjobboldali párt elnöke is beszédet mond. A résztvevők a lehangoló idő ellenére azért gyűltek össze szombat délután, mert pár hete szörnyű esemény történt a faluban. Március 14-én egy 31 éves ámokfutó fahusánggal rontott rá helyi lakosokra: egy középkorú és egy idős nő belehalt a támadásba, egy idős férfi súlyos sérüléseket szenvedett.