C'est la mort - Racine: Phaedra (színház)

  • Csáki Judit
  • 2006. november 23.

Zene

Az antik drámakincs színházi "megzenésítésére" valahogy nem cuppan tömegesen a közönség - nem is egészen igaz, lásd a katonás Médeát meg a nemzetis Oidipuszt -, a klasszicista reprízre még kevésbé, és ezt mind nagyon-nagyon rosszul teszi.
Mert igaz ugyan, hogy például Racine nagyjából Senecát és Euripidészt nyúlta le az ő Phaedrájában, és az is igaz, hogy legalább egy teljes szemesztert le lehetne nyomni a hármas egység lehengerlő összeszerkesztéséből, de ez mind mellékes a jó színházban; eltűnik, felszívódik, azaz hogy színházilag lép működésbe.

Valló Péter az Új Színház színpadára tette föl a Phaedrát, méghozzá a közönséggel együtt: szemben ülünk a nézőtérrel, melynek közepén egy járás, vagyis palló fut végig, elsősorban azért, hogy ne csak oldalt tudjanak elsunnyogni a szereplők, másodsorban azért, hogy ne maradjunk le a ritkán látható totálról, a szecesszió gyöngyszemének számító erkélysorok látványáról. A játék tere amúgy egészen fekete - mindössze egyetlen hatalmas, szögletes piros fotel virít a jobb oldalon, ez lehet modern trón (hatvanas évek), még modernebb "anyaöl" vagy egy szűköcske kétszemélyes ülőalkalmatosság egymást kedvelőknek.

Antik ide, klasszicizmus oda: a darabban emberek, méghozzá nagyjában-egészében eléggé rendes emberek küzdenek a sors által rájuk rótt nehézségekkel. A küzdelem aztán kiből-kiből kihozza a benne szunnyadó rosszat - esendő rosszságok ezek, de olykor végzetesnek bizonyulnak. Pont, mint igaziból.

Phaedra beleszeret Hippolitoszba - férjének, Thészeusznak Antiopé amazonkirálynőtől született fiába; nota bene: Thészeusz egykor a sógora volt Phaedrának, nővére, Ariadné férje -, és mivel

úgymond tisztességes

asszony, belebetegszik ebbe a szenvedélybe. De Hippolitoszt is tilosnak tudott szerelem fűti: apja ellenségének leánya, az athéni hercegnő, Aricia iránt. Lelki baj gyötör mindenkit, a dráma fősodra odabent zajlik, a cselekmény - Thészeusz tévesnek bizonyuló halálhíre, majd hazaérkezése - valójában mindössze arra való, hogy a belső történéseket továbbgördítse.

Valló Péter az ilyen lélekben zajló drámáknak igazi mestere: tud elemezni és tud árnyalni, a megoszthatatlan igazságot szépen szétteríteni a szereplők közt, megérteni és megértetni - és hát fölmenteni mintegy. A Phaedrát alighanem Takács Katalin kedvéért találta meg - épp a legjobbkor: a vörös hajzuhatag démoniságát fokozó mélybarna hang egykor igazi tragikákra predesztinálta őt, mostanra azonban összeért a karakterek árnyalatokban gazdag ábrázolásával. És hiszik vagy sem: ebből lett igazi tragikus hősnő a színpadon, no persze nem elsősorban antikos, szoborszerű fenség, még csak nem is klasszicizált, szabályos belső tombolás, hanem mai, mai, mai. Itten egy nő szépen belebetegszik abba, hogy szeret és nem szeretik viszont. Takács persze megtalálja Phaedrában a fúriát: alakításának csúcspontja, amikor a színpad legszélére, a takarás mellé telepített hokedlin elátkozza és lecsúnyázza fiatal vetélytársát, ezt a senkit, ezt a duplanullás ribancot...

Hippolitoszt a színház Rómeója, Huszár Zsolt játssza; benne nem tombol a szenvedély, inkább eltökélten parázslik az Aricia iránti szerelem, végtére is az egyetlen posszibilis beleszerethetőbe szeretett bele. Jó fiú, hagyomány- és apatisztelő; és butácska is, semmi magamentő fifika nincsen benne, fegyvere mindössze az igazság, az meg édeskevés, ugye. Ariciát a színház Júliája, Pálfi Kata játssza.

Vannak bizalmasok: Phaedráé Oinoné, aki Nagy Mari alakításában a megtestesült odaadás, az ő jellemét a szolgálás határozza meg, ebbe kell belehalnia. Hippolitosz bizalmasa a nevelője: Hirtling István Theraménesze hivatalnokfigura, és hát nem az életre nevelte tanítványát, hanem a nem nagyon hősi halálra.

Bálint András felléptetése Thészeusz szerepében az előadás nagy rizikója, és egyben Valló értelmezésének fontos eleme. Amikor fáradtan és enerváltan bevánszorog a színpadra - szemüveges, rezignált értelmiségi, aki belefáradt a hősszerepbe, de nagyon -, még ott rezeg a levegőben, amit róla mondanak, hogy ugyanis ő az új Herkules, a nagy hadvezér, világok, de legalább birodalmak ura. Bálint - akinek a szájából mai drámának hangzik Lackfi János fordítása - úgy rogy bele a hatalmas piros trónusba, hogy mindent elmond erről a szerep csinálta uralkodóról. Valaha nagy életet élt, nők hosszú sorban, csaták még hosszabban, gyerekek nemzve erre-arra, és most már nyugalomra vágyik. Előre kelletlen és kedvetlen attól, amit csinálnia kell, vagyis a rendtől, amit majd megteremt, a haláloktól, amiket majd elvisel - igazán nem hányhatjuk a szemére, hogy nem jár el körültekintően, hogy elsőre elhiszi a látszatot, a hazugságot, és gyorsan ítél, hogy visszarogyhasson karosszékébe. Takács Phaedráját és Bálint Thészeuszát tán sosem fűzte össze lángoló szenvedély; az egyik oldalról az engedelmesség, a másikról a kényelem működtethette a sok távolléttel fűszerezett házasságot. Ismerős, nemdebár.

És mégis tragikus, ami történik, akár az istenek művelték, akár a sors. Szomorúan bandukolunk kifelé a zegzugos hátsó folyosókon.

Új Színház, november 5.

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

„Inkább magamat választom”

A Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntött, és ebben nagy szerepe volt Takács Vera televíziós szerkesztőnek, rendezőnek is. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.