Manapság elég egy belenyugvó fejbólintással tudomásul venni: az extrémnek mondott gitárzenéket érintő legtöbb újítás - az Egyesült Államok mellett - Skandináviában születik.
"Neked más a szereped. Te legenda vagy. Próbáld meg úgy nézni magadat, ahogy Jesse Jamest látják az emberek. Rengeteg bankrabló volt akkoriban, sokan szöktek meg a börtönből, voltak útonállók, vonatrablók; de Jesse James az egyetlen, akinek emlékeznek a nevére. Mert mitologikus alak lett."
Áll a bál a München körül. Régi mumusaink - név szerint a rendezői üzenet és a történeti hűség - borzolják a kedélyeket ebben a vitában, miközben maga a termék - nevezetesen a film - csak a végén kullog az érvek és ellenérvek hosszú sorában.
Annak ellenére, hogy a kiállítást kísérő füzetke előszavának kulcsfogalma a stratégia, bölcsen alulígérő, s inkább taktikus ötletnek látszik a monstre tárlat címe. Nyilván a kérdőjel játssza a főszerepet, méghozzá kettős, átváltozós módon.
Ha Schilling Árpád poénra rendezte volna Roland Schimmelpfennig Előtte-utána című darabját, most elég nehéz, de inkább lehetetlen lenne írni róla, hiszen a poént, ugyebár, nem illik lelőni. Ámde a Katona és a Krétakör közös produkciója a legkevésbé sem rendezői poén - noha mégiscsak az alapötlet, azaz a nézőtérrel szemben, a rivalda vonalában fölállított óriási tükör a második legjobb eleme az előadásnak.
A 2006-tól a Csokonai Színház élére kinevezett két színházcsináló közép-európai távlatokban gondolkodva kívánja megreformálni a középmezőnynél is mélyebbre süllyedt debreceni színházi életet. Totális átalakítás - hirdeti a sok vitát kiváltott terebélyes pályázatuk, mely új színházépületet, regionális kereteket, nemzetközi fesztivált, színiakadémiát álmodott meg a cíviseknek.
Tiszteletbeli magyar, ő játszotta Sonnescheint A napfény ízében, Almásy Lászlót Az angol betegben. A Schindler listája, a Kvízshow, a Strange Days, A maconi gyermek sztárja e héttől John Le Carré regényének adaptációjában látható. Az elszánt diplomata premierjén, a velencei filmfesztiválon beszéltünk vele.
Gúzsba kötve címmel jelentette meg közel húsz év során írott tanulmányait a kulturális - elsősorban az irodalmi - elit és a pártállami hatalom viszonyáról.
A dzsesszkönyvkiadás Magyarországon nagyon sovány, így ha valami megjelenik, már repes a lelkünk. De ez a könyv ezen túl is minden szempontból teljesen rendben van. Kemény fedél, jó fordítás, tudós igényű jegyzetanyag, diszkográfia, és még a köszönetnyilvánítást is tanítani kellene.
Tán megbocsátják nekem, de kb. tizenöt éve, a lemez nélküli - viszont a főhős akaratától függetlenül mp3-ban tovább élő -, örökkévalóságra ítéltetett Neurotic antitéziseként az Úr üzenetét hirdető Amen első jelentkezései (Amen; A Föld Show-ja) óta nem kísértem figyelemmel Pajor Tamás működését.
"Régi vágású, paraszti muzsika Erdélyből, aztán a Tiszán innen s a Dunán túl, csupa-csupa tiszta, s mégis, ma már egyre nehezebben fellelhető forrásból.